Nagyon érdekes az, hogy Nóra milyen szimbólumokat keres magának, milyen szimbólumokat figyel meg, miket érez magához közel állónak. A szív, és ez a nagyon rideg kő, a festett forma, ami itt nem grafitiként jelenik meg, hanem térformálásként, üzenetként, nyomhagyásként, hogy mindez hogy tud a képein megjelenni, számomra üzenettel bír. Nem teljesen pontos a kompozíció, a háttér túlságosan nyitva van, tehát a kép fölső részéből egy másfél ujjnyit biztos, hogy vágnék, mert a kövön túli világ, azok a természeti formák, amik már a kép fölső részében megjelennek, gyengítik ezt a fajta erőt, amit itt a kőnél megjelenik. Ez a kő, a struktúrája, a festék rajzolata, a kettő találkozása az izgalmas, a többi már csak kiegészítő. Lehet, hogy egy más időpontban ez még erősebben létrejön, még rajzosabb lesz ez az egész, még térbelibb. Most ez a tömeg nem adja a legjobb formáját. De a megfigyelés abszolút rendben van, és arra tudnám Nórát sarkallni, hogy keresse és figyelje ezeket a viszonyrendszereket, és a saját rezdüléseit figyelje ezekre a történetekre, hogy hogyan reagál ezekre. Fontos lenne az, hogy ha ezt, mint közlési formát megtalálta magának, akkor igenis dolgozzon ezzel, figyelje a környezetét, és bármi ilyen jelzést talál, azzal lehetne egy viszonyrendszert kialakítani. Nagyon szigorúnak és következetesnek kell lennünk magunkhoz abban, hogy nem engedhetünk a kompozíciós kötöttségekből, mert ez az egyetlen dolog, ami indokolni tud egy ilyen helyzetet. Erre nagyon oda kell figyelni. Ezt én kettő csillagos képnek gondolom. (hegyi)
értékelés: