Igen, Óz, a csodák csodája, végig a sárga úton megyünk be az erdőbe, és nagy titkok várnak ránk. Én pont most szembesültem ezzel hosszú-hosszú évek után visszamentem abba a térbe, ahol a gyerekkoromat töltöttem, Pestszentlőrincen, és megnéztem nagyanyám házát. Mindaz, ami gyerekként olyan hatalmasnak tűnt, és annyi mesének volt a terepe, most így visszamenve egy icike-picike kis házikó nagyon pici kis kerttel, és így felnőtt fejjel nem is érti az ember, hogy hogyan fértem én oda be, és hogy tudtam én ott bent ekkora nagy tereket álmodni magamnak. Itt is ez a helyzet, ezt tudja a kép, ettől lesz jó ez a megoldás, hogy pontosan ezt az élményt adja át. Azt, hogy az egyébként felnőtt számára még nem is biztos, hogy olyan könnyen észrevehető bokrokból szőtt barlangszáj mekkora nagy utazás egy gyerek számára, és mekkora nagy történet, miközben ha ez a két gyerek fölnő, ha visszamennek erre a helyre, akkor valószínű, hogy teljesen másképp fognak ezek a bokrok kinézni, és ott fognak állni, hogy szembesülnek azzal, hogy eltűnt az időkapu, a gyerekkor véget ért. Én nagyon jónak tartom ezt a képet, három csillag, és megvan a lecke megoldása is. Ez nem jelenti azt, hogy Nóra ne küldhetne még ilyen gyerekkoros történetet, nagyon örülök annak, hogy mindenféle manír nélkül dolgozol. Laborálástechnikailag mondok egy trükköt: ha a kép középső foltját egy kicsit továbbrajzolva ha kijelölöd a képnek a közepét, és inverzbe teszed a kijelölést, hogy csak a kép közepe ne legyen benne a kijelölésbe, kicsit eléletlenítve ennek a kijelölésnek a határait még egy kicsi fényt ráengedve az egészre, sötétítve a környezetet, mégjobban húzhatna befelé ez az egész. Most olyan, hogy szemmel láthatóan létrejön ez az alagút, de a külső bokor tónusrendje világos színekből áll, és ettől nem olyan erősen jön létre ez az alagúthatás. Erre lehetne még ráerősíteni ezzel. Ha nem érthető az, amit mondtam, akkor tessék szólni, és megcsinálom, fölrakom és megmutatom. (hegyi)
értékelés: