Vitamin
Számomra a csendélet elsősorban gyümölcsöket jelent, talán leginkább azért, mert pici gyerekkorom óta viszolyogva néztem egy gyümölcsöskosarat ábrázoló olajfestményt a falon, amin a festő szükségesnek látott elhelyezni egy hatalmas fekete szarvasbogarat is. Gondolom kellett a kompozícióhoz, vagy valami ilyesmi. Szóval egy kicsi, bujkáló ellenérzéssel álltam neki a csendélet leckéjének. Nem is ment, amíg meg nem láttam ezt a félig elfogysztott gránátalmát, és a megkezdett banánt a tányéron. De ők, egy pici igazgatással már olyan csendéletet alkottak, amivel kapcsolatban már nekem sincs ellenérzésem; színeiben is érdekesnek találom és a kompozíció is tetszik.

Van egy hosszú leírás a csendélettel kapcsolatban, hogy a csendélet mit jelent az alkotónak. Én azt szoktam mondani, amikor pihenőcsoportok vannak lenn, és testkódokkal kapcsolatos elemzések hangzanak el, hogy igazából a verbalitás nagyon sokszor félrevezet, nem azt fedi, ami az emberben zajlik. Itt is azt kell mondjam, hogy a képet a szöveg nélkül is kell tudnunk értelmezni, sőt, az a véleményem, hogy a szöveg egy másik fajta értelmezés felé akar minket elcsalni, miközben a kép egész egyértelmű és határozott képi jelekkel üzen. Melyek ezek a képi üzenetek? Egy nagyon sötét fekete alapon egy foltokkal teli ovális tányérban vörös színeket látok és ez a sötét asztallap szegélyeződik metrikus, szabályos négyzet formákkal, nevezhetjük ezeket csempéknek. Hosszú megfigyelés után elképzelhető, hogy az ember rájön, hogy itt egy értetlen banánt, és valamilyen gránátalmának megmaradt darabját láthatja, ugyanakkor hangsúlyoznom kell azt, hogy maguk a formák, a sötétzöld növény, a növényen rajta lévő a zöld és a vörös keveredéséből létrejövő oxidált barnás foltok, a ráfröccsent gránátalma nedvek és a tányéron eleve elszórt, fröccsent foltok egy egészen más asszocióciót tükröznek. Azt kell mondjam, ez a kép nem vidám kép, sőt, ez egy drámai kép és inkább afelé hajlik az ember gondolatmenete, hogy akár kórházakban, műtőkben, kritikusabb helyzetekben láthat ilyen szituációt. A vörös mint szín üzenetként az érzelmeket, a szexualitást, az életet, az energiát adja, mutatja, de itt mindenféleképp sérült növényeket, átalakított növényeket látunk és igazából nem egy életszerű közegben, hanem valamilyen fajta kémiai állapotban, a két növény csonkított formában van jelen és minden más pedig az urbanizációt jelzi. A tányér kerek, zárt formája a női princípiumot jelzi, a banán enyhén szólva nem egy étvágygerjesztő színvilágban jelenlévő beállítása fallikus üzenetet hordoz és ennek a kettőssége valójában az én sejtésem szerint a mögöttes üzenete a képnek. Ebből kiindulva nagyon nagy kérdőjeleim vannak, hogy a kép címe mit jelent. Ha mindenképp foglalkozni akarok a kép címével, akkor azt kell mondjam, hogy ez a kép a konfliktusról szól, egy olyan fajta konfliktusról, amiben egyértelműen fájdalom, feszültség van jelen, és jelen van benne valamilyen fajta identitás és jelen van benne valamilyen válaszadásnak a keresése. Ebben a képben nem történik meg a válaszadás, de megtörténik egy expresszív és kiáltó, sokkoló formája az üzenetnek, amely semmiképp nem kapcsolható össze a leírt narratív szöveggel. Ez a szöveg nagyon jó és fontos, mert egy ember helyzetét írja le és azt, hogy abban a helyzetben egy géppel, egy exponálással hogyan lehet a tudatalattit és a mély, lelkivilágot tükrözni. Ezt egy nagyon jól átgondolt képnek gondolom. (szőke)
értékelés:

Örökifjonc
Alex az én barátom. Az ő örökifjú viháncolása, jókedve, gondtalansága tanított meg arra, hogy nem szabad mindig komolynak lenni, befelé fordulni.

Itt egy trükköt látunk, egy elektronikus megoldást, hisz a kutya nincs meghúzva a zoommal, csak a háttér, ami nem baj, viszont az fontos, hogy egy ilyen trükköt milyen erővel használunk és az hogy viszonyul a modellhez, a fő témához. Jelen esetben ez az effekt túlhúzódott, így konkurál a modellel, nemcsak kiugrasztja a kutyát a képből de egyben össze is préseli azt. Ez a nézőt menekülésre készteti, a szándék érthető és sikeresnek is mondható, de ha szűkebbre veszed a kompozíciót, és kisebb zoomolást alkalmazol, akkor is megjelenik ez az érzet, miközben az állat megmarad önmagának. (szőke)
értékelés:

Olvasni jó!
Hason fekve olvasok, amióta az eszemet tudom. Ráadásul sokat. Így a kép mintegy természetes környezetében mutatja be Nórát, azaz engem. :-)

Azt szeretjük és tartjuk fontosnak, hogy nem akar különlegesen avantgárd és különleges lenni, hanem a kis lépésekben megoldott feladatokban közelíti meg a leckét, az egy fényforrásból érkező fénnyel oldja meg a kompozíciót. A kis olvasólámpa meghatározott fénye miatt a környezet elsötétedik, de ez mégsem generál bennünk félelmet, hanem mintha egy mesei erdőben, vagy mintegy színházi képbe, egy laterna magica-ba tekintenénk, elsősorban az a fajta szerénység fontos, hogy nem akar többet, mint amit ez az üzenet tud, mégis ez a sötét árnykörnyezet jó keretet épít a modell köré. Nagyon szeretjük ezt a képet, arra azonban szeretnénk felhívni a figyelmed, Nóra, hogy technikailag a kép mentésénél valami tömörítési hiba lép fel, lehet, hogy sokszor mented el ugyanazt a jpg képet, és emiatt egy kockásodás, és az éleknél, kontúroknál fellépő bizonytalanság zavaró tud lenni. Erre ügyelj. (szőke)
értékelés:

Meglepő és mulatságos
Elnevettem magam. Én, mint a kép témája? Még más embereket sem szoktam fényképezni, nemhogy magamat. Hogyan kell, hogyan lehet? Rohangáltam a géphez állítgatni, a fényen igazgatni - vaku nemjó jegyezzem meg - magam beállítani - és akkor hirtelen az egyik exponáláskor elnevettem magam az egész hajcihőn. És az lettem valóban én, nem a beállítgatott képek. Vagyis ez.

Kedves kép, bár az nem mindig szerencsés, ha a modell szeme be van csukva, ez azonban ebben az esetben indokolt és helyénvaló. Nagyon szép a bal oldali arcív és haj találkozása, a fehér és fekete kapcsolata, szépek a fények ott és az egész kép sugároz felénk egyfajta egyszerű boldogságot, örömet. (szőke)
értékelés:

Klikk
Egy netfüggő első, óvatos bemutatkozása... ;-)
Javítottam a saját első leckémen, mivel így jobbnak találom; ahogyan a kép címében is jelzem ez már inkább inkább kapcsolat, mint egy önmagában semmit sem jelentő klikk.

Egy érdekes fekete-fehérnek induló képet látunk, amit az alkotó utólag valószínűleg egy plusz színnel megbolondított. Érdekes választás, hogy nem a test kap színt. A kép két szélén van egy-egy centis rész, ami nem képvisel valódi információt, és a kéznél látszik is, hogy ez a rész el van életlenítve, sejthetően a karláncot, vagy órát, vagy a kardigánt retusálta le Nóra. Ez a két plusz rész oldalt nem segíti a kompozíciót, lehetett volna bátran szűkebbre venni és akkor egy fókuszáltabb üzenetet kapunk. Arra azért szeretnénk felhívni a figyelmet, hogy az ilyen utólagos színezésnél két választás van: az egyik, hogy elnagyoltan, mintha csak ecsettel adnánk egy lazúrt, túlfutva a határokon festünk, ezzel mintegy képzőművészeti utalást hozunk létre, a másik, hogy reálisan pontosan körbejelöljük a festendő területet és így dolgozunk. Itt most ezen a képen nem pontos a kijelölés, a határ is túl éles, hisz a valóságban a tárgyak vetett árnyékokkal reflexelnek egymásra és ez módosítja a kontúrok határát is, tehát azt javasoljuk, hogy a photoshop használatánál, ha egyáltalán indokolt a manipulálás, akkor töltsünk több időt azzal, hogy ez szépen, hitelesen történjen. (szőke)
értékelés: