Nem éppen a megszokott értelmezése a biztonságnak - de mászáskor ez fontosabb, mint az érzelmi biztonság. :-)

Nagy öröm, hogy Nóra a tárgyakkal foglalkozik, mint csendélet stúdium, de itt most ez egy alap, ami jó alap, de nem befejezett ez a formai játék, hogy mit jelent nekünk a biztonság. A kép fény-árnyék viszonyát súlypontként nézzük, akkor ezt a karabinert megfordítanánk 180 fokkal, és akkor a zárószerkezet ellenoldalon ellenpontozza a sötétet és létrejön egy hármas osztat a kötél, karabinerzár és árnyék között és máris tud a szemünk körbejárni a képen. A csendélet arról is szól, hogy tárgyak és formák egymáshoz való viszonyával is foglalkozunk, ezért innen még valami hiányzik, akár egy kéz, vagy más, a karabiner továbbgondolása. Ide kapcsolnánk a búváros történetet, mert mindkét történetben van egy erős érzelmi kötődés az adott munkafolyamathoz, a búvárkodáshoz, a mászáshoz, és ez az érzelmi kötődés egy felfokozott állapot, de tudni kell, hogy a nézőben ez nem kötelezően jelenik meg, ver visszhangot, ha nem érzékeltetjük, és azt amit a leírás ír, a biztonságot nem érezzük, nincs megmutatva, a kötél laza, tehát még az se a feszültséget mutatja. (szőke)
értékelés:

A talkedli az magyarul a cseh fánk, vagy tótul a magyar fánk, vagy valami, aminek köze van a szalagos fánkhoz, a tótokhoz és nagymamám előszeretettel nosztalgiázik rajta. Ja, és ilyen izében sütötték régen.

Azt tudom mondani, hogy végre a fény, a folt, a ritmus valakinek örömet okoz, végre elkezdtünk szerelmesek lenni a csendélet filozófiájába. Szeretem ezt a képet, mert öröm sugárzik belőle, az alkotás és a felfedezés öröme, az, hogy a meszelt fal és a tojásrántotta sütő, a foltok, a sötétek és a ritmika nem csak absztrakt képként, hanem realista üzenetként is meg tud jelenni és egyből elkezd Nóra mesélni nekünk, nem azzal, amit a kép alá ír, mert ez a kép elmeséli ezt maga is, szöveg nélkül, Nóráról, a viszonyairól. (szőke)
értékelés:

Tavasz az, amikor - szimbólumoktól mentesen - az ember a langyos napsütésben leheveredik a fűbe, és lustán bámulja az orra előtt a fűszálakat. Tudom, verbálfotó. Meg azt is tudom, hogy én se vagyok egy üde, tavaszi jelenség. Akkor is. :-)

A kép irányelveiben letisztázott, a kompozícióban a pici kis virágok mellett a szemeknek van nagyon fontos szerepe, ami beletekint az optikába és ezen keresztül belénk néz, és ettől, hogy egy ilyen fűben hasaló, a kamerát is a fűszálak között tartó, fekvő, közeli, intim helyzet, amit látunk, az arc formái, ritmusai is megváltoznak. Emberivé, esendővé, de valahogy a szemek mégiscsak egy kis játékosságot és reményt, kérdést tartalmaznak. Az alkotó egészen biztosan megnézte ezt a képet, mielőtt elküldte nekünk, és attól a puritán, nagyon egyszerű, nagyon esendő ábrázolástól erőteljes a kép. Érdekes, hogy ha már formákat is nézünk, akkor picit talán a széltől kócos hajszálak, ahogyan rendezetlenül az arc formájába belelógnak, hasonlatosak lesznek a fűszálakhoz, és ebből láthatjuk, amint felénk tekint a szem. Ha nem lennének az arc előtt ezek a hol éles, hol életlen vonalak, virágok, akkor álló, statikus képet látnánk, de ettől mivel a kép hatására mi, nézők is befeküdtünk a fűbe, közelebb és közelebb akarunk kúszni Nórához, hogy átlépjünk, átjussunk ezeken a füveken, és a szemébe nézhessünk, azokba a szemekbe, amik egyszerre kíváncsiak, de bennük van a kérdés is, amik egyszerre nyitnak felénk és teszik fel a kérdést, hogy ugye nincs semmi baj, ugye vigyázol rám? Nagyon jó, hogy ezek a jegyek, tehát a gondolati és a formai jegyek ebben a környezetben az ember és a növényzet azonosulását is mutatják. Talán, ha a szerző szöveges üzenetét is olvassuk, akkor a kép megfejtése az "akkor is". (szőke)
értékelés:

Ez így már - szvsz - nem felel meg a mozgás leckéjére, így marad szorgalmi.

Bár mi kértük az ismétlését ennek a képnek, de azt kell mondjuk, hogy nem lett megoldva a kérdés. Talán az is probléma, hogy az árnyék, és a fő téma ennyire össze van mosódva, talán ha az árnyék lenne a fontosabb és a konkrétból csak ízelítő, többet tudnánk meg, de ez a kettősség a szürkés elmosódottság miatt gyengül, erőtlen. Könnyen ráfoghatnánk, hogy ez egy absztrakt kép, de mégis jó lenne pontosítani az üzenet célját. (szőke)

A virágoknál és a szerelemnél is sokkal jellemzőbb a tavaszra az, hogy ilyenkor mintha mindenki testületileg kivonulna a természetbe. Legalábbis az első néhány szép tavaszi hétvégén. :-)

Mivel már sokszor elmondtam, hogy szeretném, ha eljutnánk egy olyan mélységre, hogy nem a Képes Újság válogatás rovatából látunk ízelítőket, szóval mélyebb szintre kellene eveznünk, legfőképp azért, mert tudom, látom, hiszem, hogy bennetek van az a mélység is. Senkinek se bántásból írjuk, amit írunk, még akkor sem, ha pillanatnyilag utáltok is érte, de el kell kezdeni a belső impulzusokkal is dolgozni, minden lecke egy-egy ilyen belső útnak is felfogható, ha nem mondjuk meg, hogy ez nem az, ez sem az, akkor becsapnánk benneteket. A szöveg leírás fontos dolog lehet segítségképpen, egy hangulat felelevenítésére, de nem arra való, hogy az mondja el a történetet a kép helyett. (szőke)

A repülő tojás életlenben című képet látjuk, van egy kis sejtésünk, hogy itt ugyanazt a cédét látjuk, mint a húsvéti üzenetben, ettől függetlenül akár egy templomi belső is lehetne, ahol az oltár fölötti fények kicsit elmossák a látványt. Jó az út. De azt mondanám, hogy ha kerettől keretig gondolkodunk, akkor nem lett volna rossz elhelyezni valami éles felületet, ugyanis most a dialektikát, a viszonyulást azt a honlap külső szövete adja, nem biztos, hogy ezt mindig bele tudjuk kalkulálni egy kiállított képnél. A kép kerettől keretig működik és ez a belső elmosódottság lehet, hogy egy picit pontosabb lehetne, ha hagynánk egy kis élességet is. (szőke)
értékelés: