A kedvenc játékom.

Jó a kompozíció, jó az üzenet, hogy az élesség a kis betűn van, megtudunk valamit, jó ritmusban van. (szőke)
értékelés:

Nem tudom, mit talált. Szerintem ő sem. De nagyon ráugrott. :-)

Mintha egy korai Pifou képregényt látnánk, zvoooom, hardzs, boinggg, úgy mozogja be a teret a kutyus. Kicsit a háttér megválasztásával vagyok bizonytalan és ezzel a furcsa, elidegenítő kékes beütéssel. (hegyi)
értékelés:

Ez nem kelti ugyan fel a vágy érzetét-hangulatát bennem, de hátha így nem giccses.

Egy francia kifejezés a címe a javított házinak, a címből nem tudom eldönteni, hogy a feladat megismétlésére vonatkozik-e a magyar fordítása, vagy a színvilág hívta elő az asszociációt. Természetesen mást jelent így, ebben a színvilágban a fénykép. Ezért érdemes idehívni az estiklopédián keresztül Warhol híres "Monroe" szitanyomatát, amelyben megfigyelhető, hogy a különböző színtartományú, de ugyanolyan formai kódokat tartalmazó képek teljesen eltérő érzelmi kapcsolatot tudnak létrehozni a nézővel. Talán nem furcsa megemlíteni itt, hogy a legintenzívebben a reklámgrafika foglakozik evvel (nagyon komoly pszichológiai, ritmikai, formai asszociációkat használva) szinte laboratóriumi körülmények között, óriási háttértímmel. Számukra mindez, azért olyan fontos, mert a termékek fogyasztásában, forgalmában elengedhetetlen eszköz a pszichikai ráhatás. Századunk legnagyobb hódolója az összes polgárpukkasztó vagy sokkoló dadaista, szürrealista akkor meg nem értett alkotónak a reklámipar. (szőke)
értékelés:

...nyilvánosan.

Egy jól komponált képet látunk, a kreativitása fontos, ráadásul azért, mert a kinyitott könyv, aminek ívhajlata pont olyan árnyékot hoz létre, amiből ez a játékos népi asszociáció létre tud jönni. Abban nem vagyunk biztosak, hogy jelrendszerében a szerző azt akarta mondani, ami látszik, és azt mindenképpen meg kell jegyezzük, hogy a világítás és fényelés, a sárgás tónus, a lágyítás itt a képet elviszi a giccs irányába, ahonnan valahogy vissza kéne azt hozni. (szőke)
értékelés:

Talán nem elég jó kép, de jobban nem ment.

Úgy tűnik, hogy a mozgás leckének feladása óta eltelt idő most kezd beérni, hogy amikor ez a lecke elindult, mint feladat, először nagyon konkrét módon próbálták megközelíteni az alkotó a mozgás fogalmát és a fogalmat próbálták megközelíteni és nem az élményét, nem mindazt, ami sűrítődik a nyugalomhoz, statikához képest. Nóra képéhez kapcsolódóan azért mondom ezt el, mert mintha most kezdenének el beérkezni a mélyebb szintű alkotások, amik nem a kötelező megközelítését, hanem az igazábóli élmény jellegét adják ennek a feladatnak. A képet elsősorban az teszi izgalmassá, hogy végig a festőiség uralja, ahol az expresszió, az elsődleges elmosódott színek, elrajzolt formák, egymásba olvadó tónusok - az egész kép olyan, mint egy őszi szobabelsőben mozgó függöny, és ez a teljesen porpasztell hangulat és érdekesen vibrál azzal a konkrét és a hatvanas évekhez köthető hegyesorrú cipővel és a két női lábbal. A kép a két kivillanó lábfej nélkül absztrakt kép lenne és úgy is izgalmas lenne, de attól, hogy ez a két nagyon konkrét és üzeneteket hordozó, emlékbeli nyomokat hordozó, asszociációkat képező forma látszik, nagyon erősen aláhúzza a kép mozgással és absztrakcióval kapcsolatos játékosságát. Ugyanakkor a konkrét jelzései a képnek az alsó harmadba egész mélyre vannak lenyomva és ettől van az embernek folyamatosan egy nyomott, melankólikus érzése a képtől és ezt nem a színek idézik elő. Talán hogy a hatvanas évek sejlik fel az egész hangulat láttán az lehetséges, hogy maga ez a szoknya formája, ami olyan, mintha egy női kalapot látnánk felülnézetben és ez az asszociációja a képnek a lábakkal egy furcsa tér elmozdulást is generál.Másrészt ez a gúlaszerű forma, amiből a két kis láb kivillan, olyan, mintha egy harang a harangtoronyban és a harangnyelv látszana együtt. Talán érdemes ideidézni Cseh Tamás dalát: Harangszoknyák két oldalát harangnyelvként veri a láb. Azt nem tudom, hogy az alkotó mennyire tudatosan küldte ezt az üzenetet, de külsődleges megközelítőként, nézőként, nagyonis átgondoltnak tűnik a kép, ez a képe a magányosságról szól, nincs ott a pár, a táncos, a legény, a csizmaszáras, és egy szőnyegpadlón táncol ez a két láb, az egyedüllétről is szól, ezeket talán a színek jelzik, és mivel olyan az egész, mintha egy színpadi enteriőr lenne, mindenképp egy zárt, belső térben, mintegy óraszekrényben látnánk valami furcsa mesei történet egy részét, de nem egy oldott, lebeő szabadságérzetet látunk a mozgás ellenére sem. Nagyon szeretjük ezt a képet. (szőke)
értékelés:

Vettem ajándákba egy cicaszobrot. Beletettem egy ajándéktasakba, és feltettem a szekrényemre, amíg elviszem. Azóta les ott, néz kihívóan, hogy mikor fogom lefényképezni. Ma nem bírtam tovább, megadtam magam neki. Íme.
   A színek, a színek, a színek... méghogy a fekete-fehér ütősebb, kifejezőbb. Ez sokkal rosszabb volt fekete-fehérben. Nem élt a macsek. Így él. A szoborban. Ha valakinek nem jönne át, hát mondom; ez a szobor él.
   Lehet, veszek más ajándékot.

Hát, ennek nem kell enni adni... :) A pop art vagy a giccs kategóriájában vet fel érdekes dolgokat a kép, nagyon szerethető is, mégis azt mondanám, hogy a kép alsó szakasza, ennek a szatyornak az alsó fele picit sok, vágnék belőle, hogy ezek a furcsa fülformák és zacskószélek még erőteljesebben tudjanak vibrálni, tudják ezt a feszültséget fenntartani a képen. Most a határon érzem a dolgot, mert ugyan a zacskó felületén ezek a kis szirmok vagy mik is érdekesek lennének, de nem hagytam benne, nem is hagytam ki, a macska leselkedése az érdekes a zacskóból, tehát ezeket a kis mintákat kéne levágni talán. (szőke)
értékelés: