Számomra a csendélet elsősorban gyümölcsöket jelent, talán leginkább azért, mert pici gyerekkorom óta viszolyogva néztem egy gyümölcsöskosarat ábrázoló olajfestményt a falon, amin a festő szükségesnek látott elhelyezni egy hatalmas fekete szarvasbogarat is. Gondolom kellett a kompozícióhoz, vagy valami ilyesmi. Szóval egy kicsi, bujkáló ellenérzéssel álltam neki a csendélet leckéjének. Nem is ment, amíg meg nem láttam ezt a félig elfogysztott gránátalmát, és a megkezdett banánt a tányéron. De ők, egy pici igazgatással már olyan csendéletet alkottak, amivel kapcsolatban már nekem sincs ellenérzésem; színeiben is érdekesnek találom és a kompozíció is tetszik.
Van egy hosszú leírás a csendélettel kapcsolatban, hogy a csendélet mit jelent az alkotónak. Én azt szoktam mondani, amikor pihenőcsoportok vannak lenn, és testkódokkal kapcsolatos elemzések hangzanak el, hogy igazából a verbalitás nagyon sokszor félrevezet, nem azt fedi, ami az emberben zajlik. Itt is azt kell mondjam, hogy a képet a szöveg nélkül is kell tudnunk értelmezni, sőt, az a véleményem, hogy a szöveg egy másik fajta értelmezés felé akar minket elcsalni, miközben a kép egész egyértelmű és határozott képi jelekkel üzen. Melyek ezek a képi üzenetek? Egy nagyon sötét fekete alapon egy foltokkal teli ovális tányérban vörös színeket látok és ez a sötét asztallap szegélyeződik metrikus, szabályos négyzet formákkal, nevezhetjük ezeket csempéknek. Hosszú megfigyelés után elképzelhető, hogy az ember rájön, hogy itt egy értetlen banánt, és valamilyen gránátalmának megmaradt darabját láthatja, ugyanakkor hangsúlyoznom kell azt, hogy maguk a formák, a sötétzöld növény, a növényen rajta lévő a zöld és a vörös keveredéséből létrejövő oxidált barnás foltok, a ráfröccsent gránátalma nedvek és a tányéron eleve elszórt, fröccsent foltok egy egészen más asszocióciót tükröznek. Azt kell mondjam, ez a kép nem vidám kép, sőt, ez egy drámai kép és inkább afelé hajlik az ember gondolatmenete, hogy akár kórházakban, műtőkben, kritikusabb helyzetekben láthat ilyen szituációt. A vörös mint szín üzenetként az érzelmeket, a szexualitást, az életet, az energiát adja, mutatja, de itt mindenféleképp sérült növényeket, átalakított növényeket látunk és igazából nem egy életszerű közegben, hanem valamilyen fajta kémiai állapotban, a két növény csonkított formában van jelen és minden más pedig az urbanizációt jelzi. A tányér kerek, zárt formája a női princípiumot jelzi, a banán enyhén szólva nem egy étvágygerjesztő színvilágban jelenlévő beállítása fallikus üzenetet hordoz és ennek a kettőssége valójában az én sejtésem szerint a mögöttes üzenete a képnek. Ebből kiindulva nagyon nagy kérdőjeleim vannak, hogy a kép címe mit jelent. Ha mindenképp foglalkozni akarok a kép címével, akkor azt kell mondjam, hogy ez a kép a konfliktusról szól, egy olyan fajta konfliktusról, amiben egyértelműen fájdalom, feszültség van jelen, és jelen van benne valamilyen fajta identitás és jelen van benne valamilyen válaszadásnak a keresése. Ebben a képben nem történik meg a válaszadás, de megtörténik egy expresszív és kiáltó, sokkoló formája az üzenetnek, amely semmiképp nem kapcsolható össze a leírt narratív szöveggel. Ez a szöveg nagyon jó és fontos, mert egy ember helyzetét írja le és azt, hogy abban a helyzetben egy géppel, egy exponálással hogyan lehet a tudatalattit és a mély, lelkivilágot tükrözni. Ezt egy nagyon jól átgondolt képnek gondolom. (szőke)
értékelés:
brutális kép