Munkák | Page 5 | Látszótér

Szűrés

Kiáltás

Annak nagyon örülök, hogy a Nóra újból kezdte a feladatokat és ahogy látom, következetesen megy végig a soron, az első leckét láttuk – az a körömlakkos - , és most a második lecke egy portré. Rögtön egy triptichonnal indulunk, de ez a triptichon nem a szó hagyományos értelmében az, hanem egy olyan képhármas, amit mint egy film, mesél egy történetet. Ez a történetmesélés, ezek a fázisok nagyon is jellemző fázisok és én nagyon örülök annak, hogy Nóra nem csak a harmadik képet küldte el és nem csak az elsőt, hanem közte van ez a második kép. Olvastam a kommenteket, szerencsére nagyon sok hozzászólás született ehhez a képhez. Én azt szeretném hozzáfűzni, ha már olvastam, hogy azért fontos a második kép és azért fontos, amit olvastam hozzászólásként, mert ez a második kép az, amitől az első kettő, mint egy mérleghintán, ide-oda tud billenni. Ez a második kép az, amit hogyha megnézek, akkor ebből még – amikor az első képet megfigyeltem – bármi lehet, ebből még az is lehet, hogy a szereplő leveszi a szemüvegét és fájdalmasan akár ránk néz, az is lehet, hogy föláll és itt hagy minket, és ez is tulajdonképpen a végkifejlet. Nagyon is megrázó az a mód, ahogy Nóra a saját indulati működését pőrére vetkőzteti előttünk ezzel a három képpel. Hogyha megnézzük a harmadik képet, lehet azt mondani, hogy igen, ez egy statikus kép, és ahogy olvastam a kommentárokban ez lehetne egy fogászati reklám. Hát aki ezt mondja, annak azt mondom, hogy egy kicsit nézegesse majd ezt a képet, ugyanis azért érdemes megfigyelni egy-két apró, pici gesztust, ami miatt látszik, hogy ez a kép bizony nem egy fogorvosi rendelő várójában készült. Mire gondolok? Nézzük meg a szem körüli ráncokat, formákat. Bizony főképp a nekünk jobb oldalra eső szemnél a szemöldök fölötti résznél, hogyha megfigyeljük Nóra arcát, akkor látjuk azt, hogy itt van feszültség. Ugyanez igaz a nyakra. Nézzük meg az első képet, nézzük meg akár a második képet, és ezekhez képest nézzük meg a harmadikat. Azért elég erősen látszik az, hogy a nyakizmok megfeszülnek. Igen, lehet azt mondani, hogy lehetett volna ezt talán egy picit szerencsésebben világítani, hogy a nyakrészhez egy kis takarást adunk és akkor kevésbé mosódik egybe az áll alatti ív és a nyak formája. Lehet ilyennel játszani és ezek érdemes azért megnézni majd, hogy világítással mit lehet elérni. De azt mondom, hogy tegye a kezét a szívére mindenki, aki önarcképet készített, hányszor tudja eljátszani hitelesen ugyanezt a figurát? Hogy nekifogok, oké, leveszem, megcsinálom, üvöltök, kész, megnézem, hát ez nem jó, akkor még egyszer. Tehát nem biztos, hogy ezt túl sokszor eljátszhatom, mert onnantól kezdve egyrészt elmegy az embernek a kedve, másrészt meg ténylegesen mache tud lenni. Én nagyon örülök ennek a képhármasnak, hogy elérkezett hozzánk és annak is, hogy Nóra egy ilyen őszinte hangot üt meg velünk, és nagyon remélem, hogy ezekre születnek válaszok a többiektől. (hegyi)
értékelés:

Fekete mosoly

Újra itt, újra kezdem a leckéket.

Örülünk Nórának és a képnek is, kifejező kép, érthető mondanivalóval, nincs túlkomplikálva, a konkrét feketeség, amit (remélem) tintával ért el Nóra (és nem lakkal, mert azt nehéz lenne leszedni), és ami elvinné drámai irányba a munkát, jól van egyensúlyozva a fehér háttérrel és a netes kommunikációból ismert smiley vigyorival. Az is jó és az teszi ezt érvényessé, hogy nem utólag elektronikusan van valami manipulálva, hanem ott és akkor, és ez a kapocs személyes utalás is, hisz mi is a neten vagyunk jelen, tehát adekvát a netes figura megjelenítése. Ha akarom, még tovább is van a kettősség, hisz az ujj, a feketeség az valós, a smiley az virtuális, tehát ez is ad egy jó irányt, szóval izgalmas. Egy pici dolog, hogy ha egy kevés fényt kap az ujj szemből, akkor a térbelisége erősödik, és a bőr felületén lévő festék plaszticitása nő, így a test konkrétsága erősödik. (hegyi)
értékelés:

Felvillanás

Jelzem, hogy vagyok... felvillanok. Még szikrázok, el-elhamvadok, megtorpanok, visszariadok. Vagyok.

Szembefény

Nóra sokszor tette ezt már meg, hogy időszakonként szinte észrevétlenül van jelen közöttünk és egy-egy fényképe olyan erővel sűrítődik, amely nagyon mélyen gondolkozásra késztet. Mindazokat a bensőjében zajló folyamatokat, tomboló kérdéseket, válaszokat, amelyek nagyon sokszor önemésztőek, pontosan tudja képre vinni. Ezt a képet azért tartom nagyon fontosnak, mert sok mindent fel lehetne rajta fedezni. Magát a fényképezőgépet, a tükröt, a körmét, sok minden mást, mégis egyetlenegy a szórt fény mellett, egyetlenegy beérkező fénnyel vakíttatja el saját magát olyannyira beállítva és olyannyira ügyesen manipulálva ezt a helyzetet, ahol pont a kép, a látvány szimbolikájából következően mintha az a mondat hangozna el, hogy minden, amit a világban látok oly összetett, hogy elvakít. Nagyon jó a ritmusjáték is, ahogyan a szemöldök, járomcsont hátteret egy éles, fekete ritmussal szinte kivágja és ettől egészen zavarba ejtően, naturálisan az arc részletét előtérbe hozza, és még ez elé, a fényképezőgép életlen jobboldali formájával mégis középre tolja nekünk, amelyben majdnem 100 százalékosan középpontosan Horus szemét - hiszen azért itt ennek ellenére mégiscsak egy szimbolikus látványt is látunk - elhelyezi, amelyben mint egy villám ez a fehér folt megjelenik. Így, ha picit hunyorítunk, akkor tulajdonképpen egy 4 osztatú, szinte szőnyegszerűen szövött függőleges folthatást látunk. És ha még tovább próbáljuk ezt a képet egyszerűsíteni, akkor valójában majdnem középtájékon egy A–B osztatú ritmikai világot vélünk fölfedezni. Ezekkel nagyon jól játszik, tehát mint absztrakció is működik a kép, ugyanakkor pedig nagyon is beszédes mindaz az üzenet, amit Nóra elküldött nekünk. Kicsit el vagyok keseredve, hogy bizonyos képeknél úgymond a hozzászólások sokkal kevesebbek, majd más munkáknál, ahol kvázi közérthetőbb, kvázi divatosabb az üzenetjelleg, ott azonnal 7-8 vagy akár 15 hozzászólás is létrejön. Ezt nem a Nórának, hanem a többieknek szeretném mondani, hogy avval mindannyiónknak segítünk, hogyha egymás képeire is próbálunk reagálni. Egyáltalán nem biztos az, hogy amit a Pedellus, vagy amit az Osztályfőnök figurája próbál elmondani csak az az egy és sérthetetlen. Nagyon fontosak azok a reakciók, amelyeket ti a saját gondolataitokon keresztül adtok a többieknek. (szőke)
értékelés:

Idegen bolygón
aka: wrong planet

Egy valamilyen összeégett fa felületet látunk, ez tulajdonképpen egy ilyen nagyon közeli kép egy fa felületről, ahol nagyjából szórt fények világítják meg ezt a sérült felületet. A cím az ugye valamilyen fajta fikcióra, asszociációra, szürrealizmusra is utal, másik bolygóra és én azt mondom, hogyha ilyesmivel, a természet által számunkra mutatott helyzeteknél akarunk foglalkozni, megfigyelés szintjén, akkor megint csak érdemes segítségül hívni a fényt. Valószínűleg ez a felület, amit itt látunk a szenesedett, repedezett, mélyebben és magasabban ülő formájú szerkezet nagyon izgalmas. Minél közelebb megyünk hozzá, annál jobban, viszont ha a vele kapcsolatban lévő, tehát az őt megvilágító fény forrását ehhez az összetett felülethez képest süllyesztjük, minél kevésbé adjuk a felső gépállásból való megvilágítást ez a felület annál variábilisabb, félelmetesebb, meseibb, összetettebb lesz. Annyi lenne a javaslatom, miközben úgy gondolom, hogy megvan a két disznó erre a képre, hogy érdemes lenne egy picit foglalkozni vele úgy, ha ez a tárgy megközelíthető, használható újra, hogy próbáljuk a fényt valamilyen módon változtatni, még egyszer mondom, mert itt nekem úgy tűnik, hogy felső gépállásból van fényképezve ez a tárgy, de magát a fényforrást el kellene kezdeni mozgatni, és megfigyelni, hogy milyen jelenségeket, hoz ez létre magára az összetett formára. (szőke)
értékelés:

Szia!
Némán is beszédesek.

Ebben a fekvő formátumú képben elsősorban egyfajta merengés, egyfajta melankólia és egy lassú figyelem a jellemző. Egyszerű, nagyon egyszerű eszközökkel éri el ezt az alkotó. Egyrészt dekompozícióval, másrészt a fekete-fehérrel, ami csökkenti a különböző motívumok zaját azzal, hogy a színeket eltünteti az alkotó, a fekete-fehérben jobban tud fókuszálni arra, amit el akar mesélni, harmadrészt pedig az élességgel dolgozik. Egy nagyon közeli előtéren, ahol szinte korpusz-szerűen csak a váza van meg a növénynek, ott találjuk az élességét, és a háttér így életlenben hagyva a nagy és gazdag és dús és szinte emberi szervezetre, érhálózatra jellemző öreg, talán szilvafával indítja el kettejük párbeszédét, ezt meséli el itt a kép egyfajta térbeli tengellyel, amely tengely lefelé halad a bal oldal aljára és fölfelé a jobb fölső sarokba, nagyon jó ritmusban, mintegy árnyjáték jelenik meg ezáltal a kép. Én azt gondolom, hogy abban a kategóriában, amiben az alkotó beküldte megvan a három disznó. (szőke)
értékelés: