Annak nagyon örülök, hogy a Nóra újból kezdte a feladatokat és ahogy látom, következetesen megy végig a soron, az első leckét láttuk – az a körömlakkos - , és most a második lecke egy portré. Rögtön egy triptichonnal indulunk, de ez a triptichon nem a szó hagyományos értelmében az, hanem egy olyan képhármas, amit mint egy film, mesél egy történetet. Ez a történetmesélés, ezek a fázisok nagyon is jellemző fázisok és én nagyon örülök annak, hogy Nóra nem csak a harmadik képet küldte el és nem csak az elsőt, hanem közte van ez a második kép. Olvastam a kommenteket, szerencsére nagyon sok hozzászólás született ehhez a képhez. Én azt szeretném hozzáfűzni, ha már olvastam, hogy azért fontos a második kép és azért fontos, amit olvastam hozzászólásként, mert ez a második kép az, amitől az első kettő, mint egy mérleghintán, ide-oda tud billenni. Ez a második kép az, amit hogyha megnézek, akkor ebből még – amikor az első képet megfigyeltem – bármi lehet, ebből még az is lehet, hogy a szereplő leveszi a szemüvegét és fájdalmasan akár ránk néz, az is lehet, hogy föláll és itt hagy minket, és ez is tulajdonképpen a végkifejlet. Nagyon is megrázó az a mód, ahogy Nóra a saját indulati működését pőrére vetkőzteti előttünk ezzel a három képpel. Hogyha megnézzük a harmadik képet, lehet azt mondani, hogy igen, ez egy statikus kép, és ahogy olvastam a kommentárokban ez lehetne egy fogászati reklám. Hát aki ezt mondja, annak azt mondom, hogy egy kicsit nézegesse majd ezt a képet, ugyanis azért érdemes megfigyelni egy-két apró, pici gesztust, ami miatt látszik, hogy ez a kép bizony nem egy fogorvosi rendelő várójában készült. Mire gondolok? Nézzük meg a szem körüli ráncokat, formákat. Bizony főképp a nekünk jobb oldalra eső szemnél a szemöldök fölötti résznél, hogyha megfigyeljük Nóra arcát, akkor látjuk azt, hogy itt van feszültség. Ugyanez igaz a nyakra. Nézzük meg az első képet, nézzük meg akár a második képet, és ezekhez képest nézzük meg a harmadikat. Azért elég erősen látszik az, hogy a nyakizmok megfeszülnek. Igen, lehet azt mondani, hogy lehetett volna ezt talán egy picit szerencsésebben világítani, hogy a nyakrészhez egy kis takarást adunk és akkor kevésbé mosódik egybe az áll alatti ív és a nyak formája. Lehet ilyennel játszani és ezek érdemes azért megnézni majd, hogy világítással mit lehet elérni. De azt mondom, hogy tegye a kezét a szívére mindenki, aki önarcképet készített, hányszor tudja eljátszani hitelesen ugyanezt a figurát? Hogy nekifogok, oké, leveszem, megcsinálom, üvöltök, kész, megnézem, hát ez nem jó, akkor még egyszer. Tehát nem biztos, hogy ezt túl sokszor eljátszhatom, mert onnantól kezdve egyrészt elmegy az embernek a kedve, másrészt meg ténylegesen mache tud lenni. Én nagyon örülök ennek a képhármasnak, hogy elérkezett hozzánk és annak is, hogy Nóra egy ilyen őszinte hangot üt meg velünk, és nagyon remélem, hogy ezekre születnek válaszok a többiektől. (hegyi)
értékelés:
Nóra, ma este ezt a képed használjuk adáshoz illusztrációnak.