Kiáltás
Kiáltás
Kiáltás

Annak nagyon örülök, hogy a Nóra újból kezdte a feladatokat és ahogy látom, következetesen megy végig a soron, az első leckét láttuk – az a körömlakkos - , és most a második lecke egy portré. Rögtön egy triptichonnal indulunk, de ez a triptichon nem a szó hagyományos értelmében az, hanem egy olyan képhármas, amit mint egy film, mesél egy történetet. Ez a történetmesélés, ezek a fázisok nagyon is jellemző fázisok és én nagyon örülök annak, hogy Nóra nem csak a harmadik képet küldte el és nem csak az elsőt, hanem közte van ez a második kép. Olvastam a kommenteket, szerencsére nagyon sok hozzászólás született ehhez a képhez. Én azt szeretném hozzáfűzni, ha már olvastam, hogy azért fontos a második kép és azért fontos, amit olvastam hozzászólásként, mert ez a második kép az, amitől az első kettő, mint egy mérleghintán, ide-oda tud billenni. Ez a második kép az, amit hogyha megnézek, akkor ebből még – amikor az első képet megfigyeltem – bármi lehet, ebből még az is lehet, hogy a szereplő leveszi a szemüvegét és fájdalmasan akár ránk néz, az is lehet, hogy föláll és itt hagy minket, és ez is tulajdonképpen a végkifejlet. Nagyon is megrázó az a mód, ahogy Nóra a saját indulati működését pőrére vetkőzteti előttünk ezzel a három képpel. Hogyha megnézzük a harmadik képet, lehet azt mondani, hogy igen, ez egy statikus kép, és ahogy olvastam a kommentárokban ez lehetne egy fogászati reklám. Hát aki ezt mondja, annak azt mondom, hogy egy kicsit nézegesse majd ezt a képet, ugyanis azért érdemes megfigyelni egy-két apró, pici gesztust, ami miatt látszik, hogy ez a kép bizony nem egy fogorvosi rendelő várójában készült. Mire gondolok? Nézzük meg a szem körüli ráncokat, formákat. Bizony főképp a nekünk jobb oldalra eső szemnél a szemöldök fölötti résznél, hogyha megfigyeljük Nóra arcát, akkor látjuk azt, hogy itt van feszültség. Ugyanez igaz a nyakra. Nézzük meg az első képet, nézzük meg akár a második képet, és ezekhez képest nézzük meg a harmadikat. Azért elég erősen látszik az, hogy a nyakizmok megfeszülnek. Igen, lehet azt mondani, hogy lehetett volna ezt talán egy picit szerencsésebben világítani, hogy a nyakrészhez egy kis takarást adunk és akkor kevésbé mosódik egybe az áll alatti ív és a nyak formája. Lehet ilyennel játszani és ezek érdemes azért megnézni majd, hogy világítással mit lehet elérni. De azt mondom, hogy tegye a kezét a szívére mindenki, aki önarcképet készített, hányszor tudja eljátszani hitelesen ugyanezt a figurát? Hogy nekifogok, oké, leveszem, megcsinálom, üvöltök, kész, megnézem, hát ez nem jó, akkor még egyszer. Tehát nem biztos, hogy ezt túl sokszor eljátszhatom, mert onnantól kezdve egyrészt elmegy az embernek a kedve, másrészt meg ténylegesen mache tud lenni. Én nagyon örülök ennek a képhármasnak, hogy elérkezett hozzánk és annak is, hogy Nóra egy ilyen őszinte hangot üt meg velünk, és nagyon remélem, hogy ezekre születnek válaszok a többiektől. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Nóra, ma este ezt a képed használjuk adáshoz illusztrációnak.

Érzések palettája című műsoromhoz ennek a sorozatodnak a harmadik képét választottam illusztrációnak.

Jóska, amikor látta anno a képet, neki is egyből Munch jutott eszébe. :) Nagy kedvencem, nem csak a sikoly. Turner a másik, de az más tészta.

Most, hogy már van értékelés hozzátenném, hogy engem a harmadik képben nagyon motivált Edward Munch Sikoly c. festményének gondolata - már ha lehetek olyan merész, hogy ehhez hasonlítom a fotómat - persze máshogyan kicsit, a magam módján, de én úgy érzem, hogy sikerült közel jutnom ehhez. Ha megismételném, egy picit messzebbről fotóznám... de így van Zsolt, ezt hitelesen eljátszani nem lehet túl sokszor.

semmi feszültség??? na ne...

Nem tudom, itt csak én szoktam tele torokból üvölteni?

Talán azért gyűlik fel benned ennyi feszültség, mert mielőtt levezetnéd, kényelmesen, megfontoltan felkészülsz rá :) ha nálad ez így működik, akkor jók a képek - de mivel én más vagyok, emiatt nem tudom átérezni őket. a fogorvosos megjegyzés találó, mert inkább beletörődött vagy az első képen, a másodikon, meg amolyan 'na jó, essünk túl rajta', a harmadikon meg a fúrótól való félelem van az arcodon, semmint a magából mindent kiüvöltő Nóra. talán amiatt mert túl nagyra tátod a szádat, az arcod sima, semmi feszültség nincsen rajta - ha nem olvasom el a címet, akkor akár az ásítás is lehetne a témájuk...

Én értem a Feri mondását, de nekem működik a második kép. Ez pont az a mozdulat, amivel pofozkodás elött veszik le a szemüvegesek az okulárét.

Szia Nóra! Üdv. újra az estisuliban! :-D
Értem én Feri Nőklapjás érzetét, de értem a Te szándékodat is. Szerintem úgy lenne kifejezőbb a középső kép, ha a kamerába néznél ill. ránk, jelezve, hogy most elég és jön a... mert kell a szikra a robbanáshoz :)
ugye, elmeséled majd képekben mi történt Veled amíg nem voltál velünk...

Én továbbra sem tudok mit kezdeni Feri nőklapjás belelátásával, mert nem látom a képen. Az átmenet meg... hát a düh az a kiáltás, hogy lehetne az az átmenet (is)?

Feri, az is lehet, hogy ez speciálisan a te meglátásod, és ezért nem tudunk mit kezdeni vele. :)

Az azért látszik, hogy nem a Nők lapja volt a 70-80-as években a kedvenc újságotok. :D:D:D

mindenkinek más élményt hívnak a képek elő. Ferinek ki tudja miért, a Nők Lapját. És mindenki másképp adja ki a feszültségét - ebből adódhat, hogy az átmenet mondjuk egy férfinak más, mint egy nőnek, Feri dühös lenne. Eddig szerintem ez egyéni és elfogadható - még akkor is, ha nem értjük mondjuk hogy jön ide a Nők Lapja.

Ami a filmet illeti, azzal én nem értek egyet. A képértelmezésnél az első lépcső, hgy azt mondjuk, lehetne film. De alapvetően épp az a fotó és a film között az egyik különbség, hogy a film végigvezet, fogja a kezem, a fotó meg arra hagyatkozik képsorok esetében, hogy a "lukakat" én a magam élményeivel töltöm fel. Azért, mert képsor, nem kell filmben gondolkodni, mert a film teljesen más hozzáállás, irány. Ez itt is igaz.

hogy miért nem film... hát pl. mert nem is tudok, nem is szoktam filmezni, viszont a triptichon úgy tudom egy elfogadott fotós műfaj...

ezt a nőklapjás szöveget egyszerűen nem értem. nem az van a képen.

Nem, nem... az átmenetet a szemüveg levétele jelenti. Szerintem legalábbis...

Nekem olyan Nőklapjás. A céltudatos emancipált nő, igazgatja a Fegyver, és gázkészülékek gyárát, most éppen kis szabadidejében riportot ad a Nők lapja riporterének, és el játssza a fotósnak egy kedvező pózban, hogy épp a legújabb belügyminiszteri rendeletet tanulmányozza. Viszont így megértettem, hogy mit akarsz üzenni a képsorral, és egy kérdés merült föl bennem, ez így ahogy Te gondolod, majd javíts ki ha félre érteném, egy lelki állapot változásait akartad az arcon tükröződve bemutatni. A fölső kockán egyfajta tehetetlen belekényszerülés egy olyan élethelyzetbe amit nem szeretnél, az alsón, meg az a pillanat, amikor ennek hangot is adsz, vagyis készülsz kitörni belőle. És azt írod, hogy átmenetnek kéne lenni a középsőnek. Ha ez igaz, akkor egy erősen indulatos, mérges arcot kéne látnom szerintem. A kérdésem viszont az, hogy nem lenne-e ezt célszerűbb filmen kifejezni? Hiszen így is egy film három kockáját mutatod

Feri, a középsőnek a sziruposságát nem értem. Az egy fázis, az átmenet az első és az utolsó között, legalábbis annak szántam. Mitől szirupos?

Pedig összefutott rá a család :-P

Sajnos nekem a harmadik inkább a fogorvosi rendelőt idézi, mit egy rendes ordítást.
Viszont az első az tényleg jó.

Ha mondott is ilyet, hogy a modellnek mindig szimpatikusnak kell lennie, ez nem így van. Miért kéne mindig annak lennie? Más azért a portréfényképezés, mint amikor az ember a modellt úgymond "használja", hogy kimondjon valamit általa.

Néha kell az, hogy az ember elüvöltse magát...

Bocs, ki felejtettem a szövegből egy fontos szót: Szerintem!

A fölsőt simán irigylem, bármikor be vállalnám, nagyon el van találva. A középsőt, kicsit sziruposnak érzem, de az is Te vagy. Az alsóval van gondom, egyszer a Szőke azt mondta az egyik képemnél, hogy a modellnek mindég szimpatikusnak kell lenni, hogy a néző megkedvelje, nem pontosan idéztem. És az a Nóra akit Én ismerek, nem ilyen. :)

Új hozzászólás