Némán is beszédesek.

Ebben a fekvő formátumú képben elsősorban egyfajta merengés, egyfajta melankólia és egy lassú figyelem a jellemző. Egyszerű, nagyon egyszerű eszközökkel éri el ezt az alkotó. Egyrészt dekompozícióval, másrészt a fekete-fehérrel, ami csökkenti a különböző motívumok zaját azzal, hogy a színeket eltünteti az alkotó, a fekete-fehérben jobban tud fókuszálni arra, amit el akar mesélni, harmadrészt pedig az élességgel dolgozik. Egy nagyon közeli előtéren, ahol szinte korpusz-szerűen csak a váza van meg a növénynek, ott találjuk az élességét, és a háttér így életlenben hagyva a nagy és gazdag és dús és szinte emberi szervezetre, érhálózatra jellemző öreg, talán szilvafával indítja el kettejük párbeszédét, ezt meséli el itt a kép egyfajta térbeli tengellyel, amely tengely lefelé halad a bal oldal aljára és fölfelé a jobb fölső sarokba, nagyon jó ritmusban, mintegy árnyjáték jelenik meg ezáltal a kép. Én azt gondolom, hogy abban a kategóriában, amiben az alkotó beküldte megvan a három disznó. (szőke)
értékelés: