Az az érdekes ebben a képben, hogy viszonylag sokáig kell nézegetni ahhoz, hogy az ember rájöjjön arra, hogy ez a madár nem kint van, hanem valamilyen belső térbe beszorult. Kint van a fény, kintről jön a nagy fény, az mutatja a nagy lefolyásokat, koszokat az ablakon, és a madáron ilyen nincs, tehát értelmezhető az, hogy ő egy nagy garázsba vagy ipartelepre be van szorítva, és keresi a kiutat. Ez adja a feszültségét a képnek. Itt a madár méretéből is adódik, hogy ez sokkal kisebben nem lenne értelmezhető, tehát ha többet adunk abból a belső térből, hogy értelmezni lehessen, hogy ez hol készült, akkor egyrészt lebuktatjuk az egészet, másrészt nincs az a gondolkodás, az a kvízkérdésjelleg, és annyira pici lenne a madár, hogy azok a szépségek, azok a formai megoldások, amik most létrejönnek a szárnyával és a viszonylag jól megválasztott expozíciós idővel, nem lennének érvényesek. Nagyon örülök annak, hogy Nóra ezekkel a dolgokkal jelentkezik, de neki is azt mondom, hogy kicsit nagyobb aktivitást várok, ne hanyagolj minket, Nóra, mert így mindig olyan, mintha az ellenőrző könyvedet csak sátoros ünnepeken hoznád haza megmutatni, hogy hányast kaptál, és a közbülső dolgokról nem nagyon kapunk információt. Nem csak a legjobb és csak a háromcsillagosra faragott képeket kell egymásnak megmutatni, hanem az odavezető útról is beszélhetünk. Erre megvan a leckemegoldás is, de kérem a képeket. (hegyi)
értékelés: