Megvan az öniróniája a képnek, Nóra ebben nagyon erős. Nóra, én most azért mondjak valamit személyeset, nagyon szűk marokkal méred te itt nálunk a munkákat, ennél sokkal nagyobb aktivitásnak örülnék, mert volna értelme! A hétköznapokat oldjuk meg valahogy, tudom, mindenkinek sok a munkája, fáradt, és küzdeni kel az életben maradásért, de ehhez a küzdelemhez járul hozzá az, amit a hobbyidőnkből le tudunk csípni, és amit ezekkel a jelenlétekkel meg tudunk mutatni. Én arra szeretnélek téged biztatni, hogy legyen ez rendszeres, mert az, ami segít felépíteni egy munkafolyamatot. Ez a kép egy nagyon erős üzenet, de ott van némi problematikám, ami a valóságot behívja ebbe, méghozzá nem is a gömb madzagával, hanem a fenyőtüskével, én azt hagynám ki. A kis kanóc az nagyon jó, mert ez kell, ez a szocreál része, ettől válik profánná, ez nem árt, mert ez ad egy olyan fűszert az egésznek, hogy ezt a cukormázat leveszi róla, de a fenyőtüske az olyan objektum, amiből épp elég az, amit a háttérben látunk, itt a valóságrészben nem kellene. Két réteget látunk, van egy hátterünk, ami az érzelmi rész, a vörösek, aranyak és zöldek, és ez megadja a hangulatát ennek az ünnepi szituációnak, miközben van egy előterünk, amiben itt a valóság ezzel a gömbbel, és azért izgalmas ez az egész, mert az válik valósággá, ami a legszürreálisabb, ez az egész torzított világ. A torz világ lesz a valós. Nem tudom, hogy mennyire érthető ez az okfejtésem, de nekem ebben a képben ez az erős, hogy az egész kap egy furcsa gellert ettől. Nekem ez nagyon tetszik, jó az irány, a három csillag megvan, a leckemegoldással én még várok. Lehet, hogy nincs már meg a fa, de érdemes azon elgondolkodni, hogy mi az, amit beemelünk az előtérbe, mennyi zavart hagyunk ebben benne. Várom a munkáidat, Nóra, ne hanyagolj minket! (hegyi)
értékelés: