4. Fény és árnyék

Egy italt

Egy italt

Ez egy filmjelenet is lehetne akár, a Bármixer c. filmből. Jó, hogy a tükröződés ilyen izgalmasan létrejön a háttérben, hogy megfordítja a feliratokat, miközben sorakoznak itt ezek az üvegek. Talán annyi, hogy az előtérből én többet adnék, és ezt a kiüresített helyzetet fölerősíteném, ami arról szól, hogy várunk a magunk italára, vagy valamilyen helyzetnek a megtörténtére, de nincsen még a szereplő a színpadon, vagy valamit ide elhelyeznék, akár a kezemet, vagy egy hamutartót, vagy valamit. Ez főleg a képnek a jobb alsó részére lenne igaz. A leckemegoldás rendben van, a kompozíció így egy kicsit kevés. (hegyi)
értékelés:

Hegyi Zsolt-2011-10-09 15:28

Várakozás

Az, hogy mi történt a képpel technikailag, nem tudom, ezt majd Nóra megmondja, mert valamitől ez olyan, mintha túl lenne élesítve, mintha egy kisebb méret lenne fölnagyítva, mert nem az élesség tűnt el, hanem valahogy elmaszatolódott az egész. De azt kell mondjam, hogy jelen helyzetben, ennél a munkánál ez mellékes (ami nem jelenti, azt, hogy ne törekedjünk technikailag is a maximumra). A pillanat, amit Nóra észrevett, gondolom ugyanaz a helyzet, mint a tűzön járásos képnél, az, hogy milyen érdekes az, ami itt létrejött, azáltal, hogy az ellenfény és a takarások létrehozzák ezeket az óriási árnyékokat. Ez egy nagyon fontos megfigyelés. Egy csoportdinamikáról is nagyon jól mesél. Kompozícióban is abszolút rendben van, talán, ha egy ujjnyit levágunk a kép tetejéből, akkor még erősebb lehetne az üzenet, hiszen a fölső résznél most olyan formák is elindulnak, amit, ha vágunk, nyugalmasabb, és ez által jobban fókuszálunk a központi figurára és a történetre. De a három csillag megvan, és a leckemegoldás is, mert ez egy fontos megfigyelése a fény és árnyéknak. (hegyi)
értékelés:    

Függöny

Csak egy függöny.

Úgy tűnik, hogy a nyár végi, ősz eleji hangulat az emberekből kihozza a függöny iránti vonzalmat. Ezt most azért mondom ennél a képnél, mert Zsófi is beküldött egy függönyös képet. Azért érdekes a kettőt összehasonlítani, bár nem szoktam, de Zsófinak szeretnék azzal segíteni, hogy valami hasonló megoldásra gondolok abban, hogy elindítani valamit, hogy tényleg elhiggyem, hogy függöny. Erről elhiszem, hogy az, mert van mihez képest mondjam. Itt van egy ablak-árnyék, meg a két függöny egy kicsit meg is nyílik, ez egy fontos dolog. Gábornak azt mondom, hogy igen, de ez nekem kevés. Szépek ezek a ritmusok, de nem tudom eldönteni, hogy ezek a minták a függönyben vannak-e, és a függöny mintái, vagy valami nagyon ügyes kovács esztergált oda valamilyen ablakrácsot, vagy ez a kerítés, szóval a „mihez képest” ebben az értelemben nehézkes. Elindulnak formák a virágokkal, de nincs átgondolva, hogy ott mi történjen, miközben egyébként a képnek az egyharmada nem igazán hordoz képi üzenetet, mert körben a keret és a kép bal alsó része nincs úgy fényben, hogy izgalmas helyzetet hozzon létre. Jó ez, tessék ezt a megfigyelést folytatni, és tessék ezzel még dolgozni. Ismétlés. (hegyi)

a Háború szekere

Láttunk már néhány Gimesi-féle városfotót, ez a városfotó számomra a jobbak közül való. Ami nekem problémám, egyrészt az, hogy a kép fölső részénél értéktelen, értékelhetetlen tömeg van, tehát a kép egynegyede ehhez az üzenethez nem ad hozzá, és nem is igényli ezt a tömeget, ugyanis agyonnyomja a levegő rész azt a flekket, ami ennek a szoborcsoportnak az íve és az árnyékok. Másik dolog az, hogy ha ezt a döntést meghozom, hogy vágok a lámpa tetejénél, akkor már van értelme ennek a lámpának, mert onnantól kezdve az egy dinamikai eszközzé válik. Így most ez képhiba. A harmadik meglátásom az árnyékrész. Izgalmas lett volna, ha azt a játékot András kihasználja és használja, ami az íveken átsütő fényeknek a fény- és árnyékrendszere, és a zebra csíkjai. Most a zebra csíkjai tónusban annyira bebuknak, hogy ember legyen a talpán, aki ezt, mint képalkotó elem észreveszi. Így nem is tud ez a ritmus létrejönni, pedig ebben lett volna az egésznek az izgalmassága, hogy itt sávok és csíkok felelnek egymásnak. Mindeközben maga a meglátás nagyon jó, jó a megfigyelés, csak a kivitelezés slendrián. (hegyi)
értékelés:

a Szellemlány és a Fény

A fénytani helyzet izgalmas, amit itt Gime létrehoz, remélem, hogy segít majd a többieknek abban, hogy elmeséli, hogy hogyan készítette el ezt a képet, hogy ez többszöri expozíció, vagy milyen megoldás, esetleg zoomolás, vagy bármi más történet, lehet, hogy csak koszos volt a lencse. Sok minden lehet, ami a megoldást elősegítheti, de ez csak azért lehet érdekes, mert mint egy oktatási projekt, esetleg tanulhatunk egymástól az ilyen megfejtésekben. Ami a kompozíciót illeti, az is elfogadható és izgalmas, bár ez a nagyon centrális megközelítés, ezzel a vignettálós hatással nehezen köthetővé teszi a dolgot, de ugye ismerjük azokat az úgynevezett ezoterikus megközelítéseket, amik halál közeli élményként a fényt és az alagutat mutatják, és mesélnek róla. Valami ilyesminek a megoldását kaphatjuk itt, ennél a képnél is. Szubjektív lesz, amit mondok: hozzám ezek a megoldások azért nem állnak túlságosan közel, mert a szavatossági idejük nem túl hosszú. Nézegeti az ember, nézegeti, aztán eltelik egy hét, két hét, és lehet, hogy utána ez már annyira nem is érdekes. Lehet, hogy ez csak nálam van így, de itt az eszközhasználat az, ami izgalmas, és erről lehetne beszélni, a képi megoldásnak a mondanivalós részéről én nem nagyon tudok mit hozzátenni. Olyan, mint egy kaleidoszkóp, mint egy vásári mutatványos bódéja, de a Fény és árnyék leckére egy tökéletesen rendben lévő megoldás, úgyhogy a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Gábriel

Látom, Gime, beleszerettél ezekbe a felhőkbe, de ennél a képnél nem találom a kapaszkodót ahhoz, hogy értelmezni tudjam azt a szerkesztést, ami szerinted indokolttá teszi azt, hogy ehhez a szoborhoz ilyen magas eget komponálj. Meglátásom szerint ennek kb. fele is elég lenne. Szépek a fények az oszlopon és a szobron is, a profik ilyenkor szoktak ún. szendvicsnegatívot használni, ha nincs türelmük kivárni, hogy olyan felhők, madarak kerüljenek a képre, amik izgalmassá teszik a kompozíciót. A kép fekete-fehérben, ebben a dinamikatartományban kevéssé izgalmas, jóllehet színesben, vihar előtti kékes-lilás-rózsaszínes felhőpamaccsal már mást mutatna. Azt a fény és árnyék játékot, ami a szobron megvan, és ami indokolttá teszi azt, hogy ebbe a leckébe kerüljön a kép, jelen pillanatban a háttér sötétszürke tónusa agyonnyomja. Ismétlés. (hegyi)

Nehezen tudtam eldönteni, hogy a "gyermekkor" vagy a "fény és árnyék" lecke képe legyen-e. Az utóbbi mellett döntöttem. A kép története: barátnőm kislányával olyat játszottunk, hogy mindenféle árnyékot találtunk ki magunknak.

Érdekes kiterjesztése a leckeértelmezésnek. Minden rendben van, de a kép aljánál nekem most szűk, nekem ott alul fojtogatóan kevés - de izgalmas az, amit látok. Fontos kapcsolati helyzet. Akkor is rajta van ezen a képen Mariann, ha az ő árnyékát nem látjuk, mert egyértelmű, hogy a játék neki szól, a kamerának, neki mesél a kislány. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

tündérek mocsara

Közel járunk a megoldáshoz, Gime, képzeld el ezt a képet színesben, méghozzá kicsit túlszaturált színekkel, ugyanebben a fényhelyzetben: a sárgákkal, a kékekkel, a zöldekkel. Egészen őrületes párhuzam lenne ahhoz, a most reneszánszát élő világhoz, amit 3D-vel megspékelve az Avatar hoz. Vagy akár mondhatnám Tolkien regényeiből készült filmeket is, azzal is jó párhuzam lehetne. Most, hogy ez fekete-fehérben van tartva, így érdekes, hogy vajon mit akar üzenni az, hogy ez ilyen távolságtartó. Ha ez egy színes kép lenne, akkor egészen a preraffaelitákig is elmehetnénk, ha kompozícióban is össze van rakva. Most ez a fekete-fehér nekem furcsa és szürke lett. A középtónusokat visszább kellene hozni, mert megjelennek a feketék az ágakon, tehát a fekete tónus megvan, a fehér tökéletesen látszik, de a középtónusok nagyon elmennek a szürke felé. A Fény és árnyék leckére jó megoldás, Gime, erre neked most adok kettő csillagot, de a kérdések bennem kérdések maradtak, segíts ennek az értelmezésében. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Ha jól sejtem, ez valahol a MÜPA-ban lehet, mintha ott lennének ilyen tölcsérformájú lámpák. Nagyon izgalmas az a térjáték, amit észrevett Bara. Ez nyilván az építésznek is köszönhető. Annak külön örülök, hogy nem elégedett meg azzal, amit az építész létrehozott, hogy ezt ábrázolja és dokumentálja. Maga a kép nem csak arról szól, hogy van egy organikusnak tekinthető tölcsérformánk, és arra hogyan reagálnak ezek a zongorabillentyűhöz hasonló fekete-fehér, sötét és világos faburkolatok, hanem ebbe a helyszínbe beleállított egy modellt. Hogy ez instuálva történt, vagy megfigyelte, hogy valaki éppen nézelődik, azt nem tudom, de ilyen szempontból mellékes, mert jó helyen van, ráadásul ez a hármas forgás, ami az árnyékkal, a valós személlyel, és annak a tükröződésével létrejön, ez is nagyon izgalmas. Mind a három forma tulajdonképpen egy kicsit másról is mesél. Nagyon kedvelem ezt a képet. A tömegelhelyezés is jó, ezt a nagy lámpatömeget jól hozza vissza modell, tökéletesen rendben lévő megoldás, megvan a Fény és árnyék lecke. (hegyi)
értékelés:    

Háttal

Hogy ez a Fény és árnyék leckébe megoldás, az biztos, de én ennél többet gondolok erről a képről. Nagyon kedves az a párhuzam, amit Ágnes itt felállított nekünk a Madonnával és a gyerekkel, és Mammucs portréjával. Elgondolkodtató is ez a párhuzam, a szemüveggel, a hajformával, a testformával azért látjuk, hogy egy idősebb hölgyről van szó, és ez az, ami elgondolkodtató, hogy a párhuzam csak részleges, mert az ő kezében nincs kisded. Jelentéssel bír, hogy mit jelent a változás, hogy születünk, felnevelődünk, egy picit a magányról is szól ez a lecke nekem. Én ennek nagyon örülök, nem biztos, hogy a Fény és árnyék leckébe tettem volna, de el tudom fogadni, mert teljesíti a leckét, van rajta fény is meg árnyék is, de lehet, hogy bátrabban lehetne ezt besorolni akár a Család, akár a Magány leckébe. Technikailag a kép felső részéből fél centi nyugodtan vágható. (hegyi)
értékelés:

FI // PHI

András úgy látszik, hogy ragaszkodik ezekhez a megfejtéseihez, és én értem, ez a verbál fotónak valami magasabb szintre emelése, miközben ugyan azt mondom, amit a galambos képnél is, az OSO-ná, hogy a megfigyelést rendben lévőnek tartom, de érzelmileg nem tudom, hogy hogyan lehet ehhez kapcsolódni. Lehet, hogy sehogy, és ez olyan, mint a matematika, és ne keressem a további visszhangokat magamban, de ennek ellentmond az a tónus, amiben ezt tartja András, ellentmond a fekete-fehér, a kompozíció, amit látunk. Én azt várnám, hogy ebből lejön egy olyan érzés, amiben a néző biztos lehet, hogy nem hülye, ha eszébe jut Orwellnek az 1984, vagy Aldous Huxley-nak a Szép új világ c. könyve. Valahol hagyni kell azt, hogy a néző ne érezze a bizonytalanság miatt magát ostobának, hogy most nem tudja, hogy mi a kulcs. Ebben neked kellene segíteni, Gime. A technikai eszközök tekintetében azt gondolom, hogy most már nincsenek kérdéseim. Valamiért te kitaláltad magadnak ezt a fajta tónusterjedelmet, azt mondom, hogy oké, győzz meg róla, hogy ez így jó, hagyom magam, de csak a képi eszközökkel tudsz meggyőzni, sem a címmel nem, sem azzal a látványvilággal, ami ilyen primér módon lejön. Itt saját történeteket kellene tudnod elmondani. Fontos lenne, mert ahhoz tudok kapcsolódni. (hegyi)
értékelés:

Akt

Menekülés a fénybe?

Látunk három figurát, akik ebből a képből nem eldönthetőek, hogy így kész is vannak, ahogy látjuk őket, avagy ők alapjai valaminek azok közül az Anita-féle bábok közül, amik aztán felöltöztetve nyernek végső formát. Ha ez utóbbiról van szó, az azért izgalmas számomra, mert eszembe jut az az idézet egy építésztől, akit megkérdeztek, hogy miért díszíti olyan magasan az épületeket mindenféle gyönyörű felső szobrokkal, meg mindenféle díszekkel, mert az utcáról nem lehet látni, mert több tíz méter magasan vannak, és onnan senki nem látja. Erre azt mondta ez az építész, hogy a madaraknak. Ezt azért mondom itt, mint idézet, ez nagyon érdekes és elgondolkodtató kérdés, mert az, hogy kis mellbimbóik és kis köldökük van ezeknek a babáknak, ha ők föl is vannak öltöztetve, akkor senki nem fogja látni, hogy nekik ilyenjük is van. Ez megint egy érdekes kérdés, ez egy megszemélyesítés. Van ennek egy mágiája. Az, hogy ők hárman itt ülnek, mint a három fivér vagy nővér, egymásra tett lábbal lóbázzák magukat, ez egy vidám helyzetnek tűnhet. És mégis, a világítási helyzet, ami egy nagyon kopogós, ha fototechnikailag nézem rossz és elhibázott megvilágítás, de mégis van egy filozófiai mondanivalója az egésznek, hogy ez a vidámság mennyire valós, vagy mennyire színlelt. Tehát érzelmileg nagyon sokat ad ez a kép. Technikában kellene ezen még dolgozni, ezt a kopogósságot kellene valahogy úgy megoldani, hogy megmaradjon az üzenet jellege az egésznek, de ne legyen ekkora dinamikai különbség. Az árnyékban lévő formák abszolút laposak így, a fényben lévő forma nagyon kiégett, közben a belógó párnadarabok, vagyis a kompozíciós rész is esetleges. Ha vannak ilyen figuráid, én szeretném, ha ezeket a játékokat csinálnád, beállíthatsz ilyen szerepjáték helyzeteket, ezek nagyon sokat tudnak mesélni, de akkor ezekre tessék odafigyelni. Ismétlést kérek. (hegyi)

A fény árnyékában

A Margitszigeten készítettem Csibével. Egy elkapott pillanat.

Renátó, úgy látom, hogy küldtél most egy olyan képet, amit, ha összehasonlítok a fogaskerekes csendéleteddel, akkor azt mondom, hogy ez egy sokkal érzékenyebb megközelítés, mint az. Tudom, hogy a lelkedhez az nagyon közel áll, mint téma, de a képi megfogalmazásban ez a mostani kép valami egészen fantasztikus. A platán a leveleivel, azok árnyékával, és az, hogy ezt az egészet abban az élességben tartva, ahol tartod, tökéletesen értem, hogy mit szerettél volna mondani a túlvilágított, kiégett levéllel, és annak az árnyékával, és mindezek a formák, amik a platánfa törzsén létrejönnek, ezek a kéregdarabok, fantasztikus játék. Azt is mondhatom, hogy az a szögletesség és keménység, ami ebben a levélformában benne van, nagyon jól kötődik össze ezekkel az organikus, puha, kerekítettebb formákkal, amik absztrakt formaként létrejönnek a platántörzsön. Szeretném megjegyezni, hogy számomra a legkedvesebb fa a platán. Órákig tudom nézegetni a törzsén ezeket a foltokat. Lehet, hogy ennek is van valami pszichológiai megfejtése, hogy miért. Az, amit a leiratban kapunk, hogy a Margit szigeten készítettem Csibével, nem tudom ki a Csibe, ha az a fényképezőgéped, akkor őt üdvözlöm, ha valaki kapcsolati helyzet, akkor őt, és akkor kérném a folytatást ezen az érzelmi hőfokon, amin most vagyunk, és ebben a koncentráltságban, amit itt most látunk. Minden egyes leckénél erre kell törekedni. Jelzem, hogy az első és második osztály megoldásait se feledd. (hegyi)
értékelés:    

és akkor most belépek a fénybe

És akkor most belépek a fénybe - és remélem, nem esek hasra az előttem lévő akadályban.

Egészen meseszerű ez a történet, valami módosítás valószínűleg van a képen a tónusrenddel, de mellékes, mert jól hoz egy érzést, nagyon jó a megfigyelés. Azon kívül, hogy meseszerű, van benne valami kísérteties is. Borzongató az az érzés, hogy különösebb vacakolás nélkül megélhető egy olyan helyzet, amit aztán a trükkmesterek egy filmben hosszú-hosszú időn keresztül próbálnak imitálni, amikor az UFO-k megszállják a földet, vagy amikor valami paranormális tevékenységről szóló filmet látunk, akkor is hasonló fényjátékokat játszanak, és ez itt a valóságban megtörténik. Ez egy nagyon jó megfigyelés. Azon ritka esetek egyike lesz az, amikor reagálok arra, amit a hozzászólásoknál olvastam, hogy itt a kép előterében van egy kis zöld növényke, és ez zavaró. Igen, lehet mondani, hogy ezt ki lehetne onnan tisztítani, de akkor ki lehetne tisztítani azokat a vízszintes ágakat is, amik ide behajlanak, mert nekem azok is zavarják a kompozíciót. De ha mindent kitakarítok ebből a képből, akkor lehet, hogy eljutok a sterilitásnak arra a pontjára, amikor már a hitelessége csökken a történetnek. El kell azon is gondolkodni, hogy ezek a hibák, ezek a nem odavalónak ítélhető képalkotói elemek a valóságról szólnak, és ettől lesz az egésznek az a dinamikai tartománya számottevő, amitől nem azon gondolkodom, hogy ezt most milyen manipulációval hozta létre, hogyan alkotta meg, labortechnika, vagy fotosop-trükk, hanem elhiszem azt, hogy igen, egyszer csak találkozott egy ilyen fénytani helyzettel Mariann. Tehát nem tudom innen eldönteni, hogy mi lenne akkor, ha az ott nem lenne, csak van egy ilyen meglátásom. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy ez egy három csillagos lecke, és megvan a leckemegoldás is, mert ezek a fény-árnyék játékok fontosak. Amikor a lecke feladásra került, ennél tárgyiasabb megoldásra gondoltam, de az én elképzeléseim, az én fantáziám is véges, és örülök annak, hogy más teljesen más irányból közelít meg egy leckét, mint ahogy azt a feladásnál gondoltam. (hegyi)
értékelés:    

talán eltűnök hirtelen...

múlékony árnyak - nem kísértetek, csak kísértenek.

Egy József Attila idézetet kaptunk képcímnek, és az, amit a képen látunk többé-kevésbé képes olyan hatással lenni a nézőre, hogy nem a tárgyias megközelítést keresi, hogy ez most milyen fa, és annak milyen levele van, és meg akarja fejteni az erdő titkait, hanem abból a fény játékból, ami létrejön tökéletesen jól visszakódolható a versidézet élményanyaga. Ez pontosan arról szól, ami a lenyomat, az árnyék, hogy már a valóság nincs a képen, nincs ott a modell, ami ezt az árnyékot vetné, nagyon karakteres ez az árnyék, de hibákkal, lyukakkal teli, kicsit maszkszerű formát ad, mint egy busó álarc. Nagyon örülök annak, hogy Mariann, amikor az erdőt járja, akkor ilyen dolgokat is észrevesz. Egyetlen dolog, amit hozzátennék, ami talán fokozhatná ezt az élményt, az, hogy a mélységélességet még sokkal kisebbre venni, és még elmosódottabb legyen, még kevésbé jelentéssel teli legyen a háttér. Tudom, ezt nem egy könnyű dolog megcsinálni, mert ez fényképezőgéptől is függ, hogy mit enged a masina. Egyébként tökéletesen érthető, és jó a megfejtés. A leckére is, abban a témakörben, amiről beszélünk, ez egy nagyon jó irány, úgyhogy megvan a 41-es lecke megoldása is. (hegyi)
értékelés: