4. Fény és árnyék

Kétségeim vannak, hogy jó leckébe küldöm-e be, egyáltalán leckébe kellene-e küldenem ezt a fotót, mert nem fogalmazódott meg bennem a lecke, csak a gondolat.

A világítás az, ami engem picit mellbe vág, mert egyrészt elvesznek a finomságok, másrészt ahol vannak, ott nagyon élesek a vetett árnyékok. A kávéscsészét valami másra kéne cserélni. Kérnék ismétlést, játsszunk még ezzel. (hegyi)

Bár a legfelső elmenne egy képként is, csatolok hozzá két más fajtát, mert nekem azok is tetszenek.

Kaptunk ebből a pipából már régebben, nagyon örülök annak, hogy ezt István újra elővette. Az új géppel lényeges a minőség különbség, ég és föld a két munka, összehasonlíthatatlanul izgalmasabb és jobb megoldást kaptunk most. Itt kapunk három képet, azt mondja István a leiratnál, hogy a legfelső az, ami neki a liebling, de nekem pedig a második. A legfelső képnél az a probléma, hogy annyira szélre van téve maga a fő figura, hogy túl feszes lesz a kompozíció a képnek azon a részén, ahol maga ez a kis pipa van. Izgalmas, és jó az az árnyékjáték, ami létrejön, ez egy jó megfigyelés, nagyon jót tett ennek a tárgynak az, hogy létrejött ez a játék, de ha ezt a megfejtést akarom nézni, akkor legalább egy-másfél ujjnyi kellene hozzá a kép jobb oldalán és alján, ahhoz, hogy ez utána tömegében indokoltan, jó levegővel meg tudjon állni a lábán. Ezért mondom, hogy tömegelhelyezésében inkább a második kép, ott is létrejön egy érdekes játék, mint közlés az tényszerűbb, de tömegében jobb elhelyezés. A harmadik képről túl sokat nem kívánok mondani, azt nem tartom jó megoldásnak, az egy kísérletnek jó a világítással, de megoldásnak nem jó. István, érdemes lenne ezzel még foglalkozni, mivel neked az első a kedvenced, akkor csináld meg azt újból, nem kell már három kép, próbáld meg az elsőt úgy, hogy nagyobb teret hagysz ennek a figurának, legalább egy ujjnyi alul, egy ujjnyi elől, és akkor nézzük meg, hogy az mit mutat. Kísérletezz még ezzel, érdemes. (hegyi)

Jó ez az ellenfényes hangulat, jól rajzolja a sziluetteket, talán a tető csillanása az, ami nem egységes most, az autók üvege elég lenne nekem, persze ezen sokat nem lehet változtatni, maximum azzal, ha megpróbáljuk más napszakban, akár fél órával később exponálni, és akkor lehet, hogy határozottak a kontúrok, de nincs már a tetőn fény. (hegyi)
értékelés:

Tetszik az a színvilág és forma, amit Eszter mutat, amivel nehezebben barátkozom meg, az az alsó gépállás, nem igazán értem, miért volt rá szükség. Elképzeléseim vannak - buliban vagyunk és nehezen állunk fel, mert beszorítottak a sarokba, vagy alul valami randaság van, amit nem akarunk mutatni, szóval sok minden lehet, de igazából emiatt most a bal felső része a képnek furán alakul. A történet így is érthető, de az a helyzet, hogy a belső világ és a külső fal között most olyan nagy a kontraszt, amit nehezen tud az ember átfogni, értelmezni, hogy miért is alakul így. El tudnám képzelni egy tágabb kivágásban persze, de akkor kellene a környezetből több. Szóval ha nem nagy a kérés és megoldható, jó lenne még ezzel foglalkozni, megérné. (hegyi)

"A szabad művészetben az alkotó maga is szabad művész. Tudja, mit akar, és képes is arra, amit akar. Tudja, mit akar: a szubsztanciális tartalomban számára semmi nem lehet homályos és zavaros; nem kell küzdenie az abszolút tartalomért; művészete nem erjedésben lévő valami, amiben majd csak ezután derül ki, mi az értelme. A szabad művész alakító, a szimbolikus művész beleképzelő. A tartalom a szabad rendelkezésére áll; nem kell kinlódva küzdenie érte. A szimbólikus művészet alkotója átfut minden formán, megpróbálkozik mindegyikkel; nem tudja korlátozni magát. A szabad művész viszont eltökélt; technikája kiérlelt." /G.W.F Hegel/

Hegellel nem tudok és nem is akarok vitatkozni, a szabadság nagyon fontos kérdés. A vizuális kifejezésmódoknál a szabadságnál csak egy fontosabb kérdés akad, és ki-ki maga találja meg a maga válaszát, azt, hogy miben meddig megy el, tehát ez a kérdés az, hogy adott kontextusban értelmezhető, érzékelhető és egyedi-e az, amit létrehozunk. Malevich üres négyzetei épp ezt az értelmezési síkot feszegetik, hogy vajon a mű önmaga, vagy a mű és környezete együtt hat a nézőre? Aztán a másik kérdés az akcióművészet területéről jön, amikor is a csimpánz kezébe ecsetet adnak, és ilyenkor vajon ami létrejön, értelmezhető-e művészi szinten, azaz hol bukik le a csimpánz, és én azt mondom, hogy a szándéknál. Ha nincs szándék, akkor hiába áll a véletlen segedelmével össze a kompozíció, de az ok és okozat nem szül új rendet. Magyarán: ha akarom hús, ha akarom hal, szép a narancsvörös négyzet, a nyuszifület mutató kéz is rendben van, bennem mégsem áll ez össze érvényes alkotássá azért, mert nem érzem, hogy így és csak így lehetett ezt megcsinálni, azaz a gesztus erős, de a forma önmagában nem igazolja azt, hogy maradandó, egyedi és koncentrált alkotást kapunk. Ettől még persze megvan a 3 csillag, hiszen merek én Hegellel vitázni? (hegyi)
értékelés:

Gime, ez a harmadik kép, ahol megint nem fogok tudni mit mondani, mint hogy nagyon jó megfigyelés, nagyon jó háttér, jó alap egy képhez, de önmagában így ez a pilinckázó ritmusjáték nekem kevés. Olyan - hogy más asszociációs mezőt indítsak be - mint egy filmzene felvezető taktusai. Ismerjük, de nem tudjuk fütyülni. Ez egy háttér valamihez. A valami hiányzik róla, amihez. Ismétlés. (hegyi)