"A szabad művészetben az alkotó maga is szabad művész. Tudja, mit akar, és képes is arra, amit akar. Tudja, mit akar: a szubsztanciális tartalomban számára semmi nem lehet homályos és zavaros; nem kell küzdenie az abszolút tartalomért; művészete nem erjedésben lévő valami, amiben majd csak ezután derül ki, mi az értelme. A szabad művész alakító, a szimbolikus művész beleképzelő. A tartalom a szabad rendelkezésére áll; nem kell kinlódva küzdenie érte. A szimbólikus művészet alkotója átfut minden formán, megpróbálkozik mindegyikkel; nem tudja korlátozni magát. A szabad művész viszont eltökélt; technikája kiérlelt." /G.W.F Hegel/

Hegellel nem tudok és nem is akarok vitatkozni, a szabadság nagyon fontos kérdés. A vizuális kifejezésmódoknál a szabadságnál csak egy fontosabb kérdés akad, és ki-ki maga találja meg a maga válaszát, azt, hogy miben meddig megy el, tehát ez a kérdés az, hogy adott kontextusban értelmezhető, érzékelhető és egyedi-e az, amit létrehozunk. Malevich üres négyzetei épp ezt az értelmezési síkot feszegetik, hogy vajon a mű önmaga, vagy a mű és környezete együtt hat a nézőre? Aztán a másik kérdés az akcióművészet területéről jön, amikor is a csimpánz kezébe ecsetet adnak, és ilyenkor vajon ami létrejön, értelmezhető-e művészi szinten, azaz hol bukik le a csimpánz, és én azt mondom, hogy a szándéknál. Ha nincs szándék, akkor hiába áll a véletlen segedelmével össze a kompozíció, de az ok és okozat nem szül új rendet. Magyarán: ha akarom hús, ha akarom hal, szép a narancsvörös négyzet, a nyuszifület mutató kéz is rendben van, bennem mégsem áll ez össze érvényes alkotássá azért, mert nem érzem, hogy így és csak így lehetett ezt megcsinálni, azaz a gesztus erős, de a forma önmagában nem igazolja azt, hogy maradandó, egyedi és koncentrált alkotást kapunk. Ettől még persze megvan a 3 csillag, hiszen merek én Hegellel vitázni? (hegyi)
értékelés: