Kedves Éva, több dolgot nem értek a képpel kapcsolatban, és ezek formai dolgok leginkább. Egyrészt miért kék? Másrészt miért dől a horizont? Harmadrészt mi a központi a történetben? Mert ha a gyár, akkor a füst fontos. Fontosabb, mint a havas út. Érdemes lenne ezeken elgondolkodni és exponálásnál szem előtt tartani, mert így egy alapvetően elvont üzenet esetén ha a képi megoldás is bizonytalan, akkor a néző is az lesz. (hegyi)

Ilyen nyüzügék voltunk. Meghatározó élményem az a tasli, amit a tanító néni kevert le, amiér nem tudtam olvasni. Ezután következtek a tanító bácsi részéről a helyes kis körmösök és tenyeresek a vonalzóval, szamárpadba ültetés, miközben fogalmam se volt róla miért? Az a kis kódorgó jobboldalon, az én vagyok.

Nem vagyok nagy tévénéző, valamelyik adón volt egy olyan műsor, ahol akváriumot lehetett nézegetni, és vannak kisállatokkal megrendezett valóságshow-k is, én ezt a képet ebben az értelemben tudom értékelni, van benne valami szürreális, valami giccses de benne van az a megközelítés is, hogy az emberek szeretik kedvenceiket emberi tulajdonságokkal felruházni, és van, aki megelégszik azzal, hogy a macska szerinte tud beszélni, van, aki kis pongyolát ad rá, van, aki a kutyust öltözteti, és hát igen, a kis egerek, patkányok és egyéb rágcsálók esetében olykor odáig is elmegy, hogy olyan épületeket hoz létre, amit aztán nevetve szemlél, hogy milyen aranyosak a hörcsögök, ahogy egy iskola ajtaján mennek ki s be. Persze azért ne tévedjünk nagyot, ez a giccs, még ha a cselekvő giccs kategóriája is, de mégiscsak olyan helyzet, ami amellett, hogy oda-odanézünk, de általánosságban azért taszítónak is tartjuk, hiszen nem természetes, amit látunk és ezáltal a magunk vágyvilága is lebukik. Erre utal a leirat is. Aztán hogy ez miért változott doboz utánzattá, azt már csak a jó ég tudja. Elfogadom mint leckemegoldást, hiszen az kinek-kinek a saját belső azonosulása, hogy miképp akarja felidézni a gyerekkorát, bár azt el kell mondjam, hogy azért ennél kevésbé nyakatekert megoldásokat keresünk. A dobozolás viszont rossz. Ami a leiratot illeti, Éva, bocsánatot kérek, de az, amit leírsz, az nincs a képen, hörcsögök vannak (bocs, ha más, nekem minden ilyen vagy egér, vagy hörcsög) és egy házikó, amit valaki jópofáskodásból iskolának nevezett el. Én nem akarlak belelátni egyik kis rágcsálóba se, elnézést. (hegyi)

Erénye a képnek a szépen megtartott tónusrend, hogy a sötét részekben is van részlet, ez mindenképpen figyelemre méltó. Azonban a képpel önmagával, mint egésszel nem tudok mit kezdeni, hogy mi az ok, ami miatt lefényképezésre került. Vagy az a valami, ami az indokot szolgáltatta, nincs most a képen, képkereten kívül rekedt, vagy valami olyan asszociációs rendbe tartozik, amit nem sikerült dekódolnom. A tónusokért jár az egy csillag. (hegyi)
értékelés:

Lillafüreden fényképeztem, természetesen egész alakos önportrét, de találtam más témát is.

Tulajdonképpen egy jó megfigyelést látunk, amint az út áthalad a híd felett és vonzó is a szemnek, ahogy a híd kerül középpontba, de ahogy most a kép jobb oldalán elhagyjuk az utat és utána mégis valami hótömeget bekapcsolunk, ez így szaggatottá, zaklatottá teszi az amúgy sem nagyon nyugalmas helyzetet, hiszen a fák, az ágak eleve olyan áttöréseket mutatnak, ami nem hagy nyugodni minket. Ez így most ebben a formában nem eldöntött, hogy a híd alagútjáról akar mesélni, a híd feletti helyzetről, vagy az előtér nagy fehér flekkjéről. Ezt nem ártana pontosítani exponáláskor, hogy a primer szépségélményen kívül mi fog történni a képen, mit rajzol a fény, és ez vajon párhuzamba állítható-e azzal az üzenettel, amit szeretnék a nézőmmel közölni. Ha nem tudom eldönteni, hogy a híd vagy a hó avagy a fák érdekelnek, akkor a néző se fog tudni dönteni. Kevesebbet markolva többet adunk. (hegyi)
értékelés:

Végre Éva ránk néz, végre mosolyog, érzem a bizalmat, érzem a törődést, hogy ne engedje el a kezünket a kiserdőnél, mert aztán odaveszünk itt a nagy hómezőn. Leültünk egy kicsit itt pihenni, megigazítjuk a kis sapkánkat, a kis cipőnket, és utána sétálunk tovább. Kedves üzenet, megvan a három csillag, megvan a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Szabó Magda Abigélje jut eszembe erről a képről, fene se tudja, miért, van a hangulatában valami szomorkás, lemondó, búcsúzás jellegű dolog, részben a szín miatt, részben amiatt, hogy oldalról, valami nem megfejthető helyre nézve mutatod magad, mint aki elfordult a világtól, a kamerától, az emberektől, de a természetben sem találja meg önmagát, azt is csak szemléli elbújva a fa mögött, mint egy nagy bocsánatkérés, mint egy ölbe ejtett kéz. Lehet, hogy indokolt az, ami miatt így mutatod magad, de lehet, hogy csak valami esztétikai megfelelési kényszer, hogy klasszikus értelemben véve szép és távolságtartó legyek. Téli tópart, kopasz fák, vízen úszó kacsák, szomorú asszony a parton, minden egy irányba mutat, egyedül a talpas cipő és a farmer lehet ebből kikacsintás, hogy ne vegyetek ám annyira komolyan, ez csak egy beállítás. Nem jutunk így közelebb hozzád, ha ekkora falat emelsz, mert a néző közhelygyűjteménynek élheti meg azt, ami egy képbe van most sűrítve, de hát akkor hol van Éva? (hegyi)