Lillafüreden fényképeztem, természetesen egész alakos önportrét, de találtam más témát is.
Tulajdonképpen egy jó megfigyelést látunk, amint az út áthalad a híd felett és vonzó is a szemnek, ahogy a híd kerül középpontba, de ahogy most a kép jobb oldalán elhagyjuk az utat és utána mégis valami hótömeget bekapcsolunk, ez így szaggatottá, zaklatottá teszi az amúgy sem nagyon nyugalmas helyzetet, hiszen a fák, az ágak eleve olyan áttöréseket mutatnak, ami nem hagy nyugodni minket. Ez így most ebben a formában nem eldöntött, hogy a híd alagútjáról akar mesélni, a híd feletti helyzetről, vagy az előtér nagy fehér flekkjéről. Ezt nem ártana pontosítani exponáláskor, hogy a primer szépségélményen kívül mi fog történni a képen, mit rajzol a fény, és ez vajon párhuzamba állítható-e azzal az üzenettel, amit szeretnék a nézőmmel közölni. Ha nem tudom eldönteni, hogy a híd vagy a hó avagy a fák érdekelnek, akkor a néző se fog tudni dönteni. Kevesebbet markolva többet adunk. (hegyi)
értékelés:
Zsolt, legszívesebben azt mondanám hogy ajaj... Rendben van, megvan a következő kép is.