Karácsony másnapján a Citadellánál sétáltunk. Természetesen mindent fényképeztem, amiben fantáziát láttam. Így lett célpont ez a kis épület a villanyoszloppal, a kusza falombbal és a bokrokkal. Úgy érzem különbözőek, de mégis egyensúlyba hozhatom a más-más formákat.

Sziasztok, nem sikerül az egész alakos kép, ezért tettem be szorgalmiba ezt a fotót magamról. Ha egészben nem is, félig látszódjak. (A Hegyi pedig betette leckébe, hogy elemezze.)

Én tettem ezt a képet leckébe, hogy tudjak róla beszélni, mert a Szorgalmikról én ritkán ejtek szót, mert az a ti kommunikációtokat erősíti, és nem kell nekem mindig mindenbe beleszólni, viszont erről a képről szerettem volna beszélni. Minden adott ahhoz, hogy ez egy izgalmas fotó legyen, és mégis valahogy bátortalannak érzem a megoldást. Jó ez a pad, jó a háttérben az ernyő, majdnem jó helyre ült be a modell, az érdekes kérdést vet föl, hogy hova teszem a fejem és hol takarom ennek az ernyőnek az összeeresztéseit, de ez még elmegy. Valószínű, hogy kedvenc hely, valami olyan éttermi egységnek a külső része lehet, ahol esetleg több időd szívesen eltöltött az alkotó, tehát valamilyen kötődés biztos van, ezt erősíti az a póz, ahogy ő itt megjelenik, viszont a ruházat mindig fontos. Nyilvánvaló tél van, téli kabátban járunk, ezek általában sötét színűek. Most ez egy olyan helyzet, ahol egyébként volt fény, mert ez a napernyőn jól látszik, a háttérben lévő fákon is látszik, és mégsem a világosságot és fényt kereste az alkotó, hanem beült ebbe az árnyékos, sötét helyzetbe. Ettől a test formái, a kar, a kabát sötét színe miatt nem jól érthető, ettől ez az egész kompozíciós helyzet egy nagy fekete, sötét folttá válik. Megérné a dolog azt, hogy ezeken az önábrázolásokon gondolkodj még, mert a legkönnyebben mégiscsak saját magaddal tudsz dolgozni, miközben az önábrázolás nem egy könnyű téma. Magadat ismered, ha idegen modellel dolgoznál, az még plusz kérdéseket fölvetne, és egy másik modellel dolgozva az ember valamilyen elvárásnak lehet, hogy meg akar felelni. Magaddal szemben ezek a saját elvárásaid, nincs bekapcsolva egy másik ritmus. Ezét fontos, hogy az önportréval dolgozz, még pluszban azért is, mert a saját ábrázolásnál nem kapcsolódik be olyan hang, ami azt mondja, hogy „hát megengedhetem-e azt, hogy alsó gépállásból fotózzam”, vagy „megengedhetem-e azt, hogy ellenfényes legyen”, hiszen a Cyrano-effekt, tehát az ember saját magával nagyon sok mindent megtehet. Én szeretném azt kérni, hogy még ezzel dolgozz, legfőképp azért, mert itt nem az őszinteséggel van probléma, hanem a technikai minőséggel, és azzal, hogy hogyan formálod a környezetedet. Semmi nem indokolja, hogy ennyire sötétben tartsd magad, te vagy a főszereplő, nem a sátor, nem a háttérben lévő padok, a fák, hanem te magad. Ez egy olyan portrénak tűnik, hogy az általam kihasított rész a térből jellemez engem, pedig nem: te, saját magad jellemzed saját magadat. Ismétlés.

Váááá! Ettől tartottam legjobban. Egy hétig próbálkoztam, variáltam. Megérte. Több jó fotó született. Ezt a képet találtam közlésre legmegfelelőbbnek. (Tulajdonképp egész alakos önportré is lehetne).

Kedves Éva, az elemzés elején szeretném elmondani, hogy nem véletlen az, hogy az akt lecke a leckesor vége felé található, mert - legalábbis a mi elgondolásunk szerint - mire a többivel végez az ember, addigra már egyrészt a világítás, a kompozíció területén is gyakorlatot szerez, másrészt az első három lecke adhat elég bátorságot az önakthoz is. Olvastam a leiratot, és te magad is két külön kifejezést használsz: fotó és kép. A több jó fotóból nem küldtél be, ezt a képet küldted, de ez nem fotó. Akkor sem az, ha az alap, amiből elindultál, fénykép. Azáltal, hogy a képszerkesztőd effektsorán ezt a rézmetszethez hasonló beállítást megtaláltad és ráengedted a képre, kellően távolságtartó lett a kép, de elvesztett mindent, ami a fotó ereje, jellegzetessége és ami miatt a fénykép más, mint a grafika vagy a festmény. Tudom, hogy nem könnyű dolog aktot fényképezni, azt is tudom, hogy saját magunkat még nehezebb ábrázolni, hiszen a kontroll nehézkes, de mégis azt mondom, hogy ha már nekifogunk, akkor ne beszéljünk mellé, akkor fényképezzünk. Ha intim hangulatot akarok, akkor az a háttér és a fényviszonyok megválasztásával, leplekkel, fények és árnyékok arányaival érendő el. De ne szaladjunk ennyire előre. Jó lenne, ha az első három leckével dolgoznánk még, hidd el nekem, hogy ki fogja magát forrni, forogni majd minden idővel, én nem javaslom, hogy ekkora ugrásokat tegyünk. Amit a kompozícióról gondolok, azt pedig az alábbi filmen látható. (hegyi)

Jól mutatnak a városháza új bejárata és a park színei.

Szép ez az erdei park, nagyon szépen ki van találva, a városháza olyan, amilyen. Most ezt azért mondom így, mert ennek a képnek a ritmusát alapvetően a környezet viszi el, a városháza kevésbé fontos, az úgy ott van. Szerencsére a kertépítők győztek, tehát kitakarják a rondább részeket az épületekből. Ez egy jó meglátás, hogy ezt észrevetted. Ha elfogadod, akkor azt mondom, hogy ezt a képet jó lenne megismételni esetleg tavasszal, úgy még erősebb lenne a kontraszt. Most ebben a szürkés-fátyolos világításban nem annyira ütős. Én ezt most azért adom vissza ismétlésre, mert ezzel most nem nagyon tudunk mit csinálni, így november végén, december elején, ezt tavasszal lehet jól megcsinálni. (hegyi)

Szeretek csavarogni, morfondírozni.

Kedves Éva, én ezt visszaadom ismétlésre. Az, amit létrehoztál technikailag a mélységélességgel ez egy utólagos manipulációnak tűnik számomra. A figura körüli térben bukik le a dolog, hogy ott megtalálható az élesség, ilyen szellemképszerűen éles a kép, aztán a többi része nem. Maga a kiemelés és az ötlet jó, jól látod, hogy ennek kellett volna megtörténnie a valóságban, de akkor ezt tessék megcsinálni. A helymeghatározás is rendben van, jó ez a romos helyzet, az is jó, ahogy a szereplő megjelenik ebben a térben, de a képnek a jobb oldalán belógó konténer szétveri ezt az egészet attól, hogy nem oda való. Nyilvánvaló, hogy a parktakarítók rakták ezt oda, gyűjtik benne a lombot, de ettől még az nem jó, hogy ott van. Még egy dolog, amire figyelni kellene: ez az öltözet. Ebben a sötét kabátban, zsebre tett kézzel, ebben a pózban, a felső tested egy foltként jelenik meg. Ezt jól láttad, és a lábaddal létre is hoztál egy érdekes figurát azzal, hogy előre léptél, ezzel egy X létrejött, dinamikussá is tetted, de valamit kellene kezdeni a fölsőtesteddel is, például, hogy egy kicsit elfordulsz a kamera felé, akkor már a karok miatt lehet, hogy ez a forma jobban létrejön. Ezzel a leckével még egy kicsit játssz, visszaadom ismétlésre. (hegyi)