Váááá! Ettől tartottam legjobban. Egy hétig próbálkoztam, variáltam. Megérte. Több jó fotó született. Ezt a képet találtam közlésre legmegfelelőbbnek. (Tulajdonképp egész alakos önportré is lehetne).
Kedves Éva, az elemzés elején szeretném elmondani, hogy nem véletlen az, hogy az akt lecke a leckesor vége felé található, mert - legalábbis a mi elgondolásunk szerint - mire a többivel végez az ember, addigra már egyrészt a világítás, a kompozíció területén is gyakorlatot szerez, másrészt az első három lecke adhat elég bátorságot az önakthoz is. Olvastam a leiratot, és te magad is két külön kifejezést használsz: fotó és kép. A több jó fotóból nem küldtél be, ezt a képet küldted, de ez nem fotó. Akkor sem az, ha az alap, amiből elindultál, fénykép. Azáltal, hogy a képszerkesztőd effektsorán ezt a rézmetszethez hasonló beállítást megtaláltad és ráengedted a képre, kellően távolságtartó lett a kép, de elvesztett mindent, ami a fotó ereje, jellegzetessége és ami miatt a fénykép más, mint a grafika vagy a festmény. Tudom, hogy nem könnyű dolog aktot fényképezni, azt is tudom, hogy saját magunkat még nehezebb ábrázolni, hiszen a kontroll nehézkes, de mégis azt mondom, hogy ha már nekifogunk, akkor ne beszéljünk mellé, akkor fényképezzünk. Ha intim hangulatot akarok, akkor az a háttér és a fényviszonyok megválasztásával, leplekkel, fények és árnyékok arányaival érendő el. De ne szaladjunk ennyire előre. Jó lenne, ha az első három leckével dolgoznánk még, hidd el nekem, hogy ki fogja magát forrni, forogni majd minden idővel, én nem javaslom, hogy ekkora ugrásokat tegyünk. Amit a kompozícióról gondolok, azt pedig az alábbi filmen látható. (hegyi)
nem kell szerintem 2 évet várni :)