Éva

Éva

Sziasztok, nem sikerül az egész alakos kép, ezért tettem be szorgalmiba ezt a fotót magamról. Ha egészben nem is, félig látszódjak. (A Hegyi pedig betette leckébe, hogy elemezze.)

Én tettem ezt a képet leckébe, hogy tudjak róla beszélni, mert a Szorgalmikról én ritkán ejtek szót, mert az a ti kommunikációtokat erősíti, és nem kell nekem mindig mindenbe beleszólni, viszont erről a képről szerettem volna beszélni. Minden adott ahhoz, hogy ez egy izgalmas fotó legyen, és mégis valahogy bátortalannak érzem a megoldást. Jó ez a pad, jó a háttérben az ernyő, majdnem jó helyre ült be a modell, az érdekes kérdést vet föl, hogy hova teszem a fejem és hol takarom ennek az ernyőnek az összeeresztéseit, de ez még elmegy. Valószínű, hogy kedvenc hely, valami olyan éttermi egységnek a külső része lehet, ahol esetleg több időd szívesen eltöltött az alkotó, tehát valamilyen kötődés biztos van, ezt erősíti az a póz, ahogy ő itt megjelenik, viszont a ruházat mindig fontos. Nyilvánvaló tél van, téli kabátban járunk, ezek általában sötét színűek. Most ez egy olyan helyzet, ahol egyébként volt fény, mert ez a napernyőn jól látszik, a háttérben lévő fákon is látszik, és mégsem a világosságot és fényt kereste az alkotó, hanem beült ebbe az árnyékos, sötét helyzetbe. Ettől a test formái, a kar, a kabát sötét színe miatt nem jól érthető, ettől ez az egész kompozíciós helyzet egy nagy fekete, sötét folttá válik. Megérné a dolog azt, hogy ezeken az önábrázolásokon gondolkodj még, mert a legkönnyebben mégiscsak saját magaddal tudsz dolgozni, miközben az önábrázolás nem egy könnyű téma. Magadat ismered, ha idegen modellel dolgoznál, az még plusz kérdéseket fölvetne, és egy másik modellel dolgozva az ember valamilyen elvárásnak lehet, hogy meg akar felelni. Magaddal szemben ezek a saját elvárásaid, nincs bekapcsolva egy másik ritmus. Ezét fontos, hogy az önportréval dolgozz, még pluszban azért is, mert a saját ábrázolásnál nem kapcsolódik be olyan hang, ami azt mondja, hogy „hát megengedhetem-e azt, hogy alsó gépállásból fotózzam”, vagy „megengedhetem-e azt, hogy ellenfényes legyen”, hiszen a Cyrano-effekt, tehát az ember saját magával nagyon sok mindent megtehet. Én szeretném azt kérni, hogy még ezzel dolgozz, legfőképp azért, mert itt nem az őszinteséggel van probléma, hanem a technikai minőséggel, és azzal, hogy hogyan formálod a környezetedet. Semmi nem indokolja, hogy ennyire sötétben tartsd magad, te vagy a főszereplő, nem a sátor, nem a háttérben lévő padok, a fák, hanem te magad. Ez egy olyan portrénak tűnik, hogy az általam kihasított rész a térből jellemez engem, pedig nem: te, saját magad jellemzed saját magadat. Ismétlés.

Hozzászólások

31
Értékelem!

Akkor nincs más hátra, mint előre. Lesz egy másik fotó. :)D

28
Értékelem!

Nem. Erről írtam, hogy te sötétben vagy, sötét folthatás, a háttér világosban van, rosszak a fényviszonyok, mert árnyékba ültél. Ezt vágással nem lehet megoldani.

31
Értékelem!

Köszönöm az elemzést. Ha szűkítem a kivágást úgy jó lesz? Jobb oldalon és alul vágnék a képből. Akkor meglenne, a sötét és világos foltok aránya.

30
Értékelem!

Jujuj. Várjuk a beindulást :) De csak add magad.

46
Értékelem!

Ágnes, elég nehezen sikeredik magamról egy normális portrét készíteni. Türelmetlen vagyok, gyönyörű művészi fotókkal szeretném elárasztani a látszóteret.
Most mérséklem magam de jövőre beindulok, alig tudtok majd visszafogni. :)DD

37
Értékelem!

No para! Majd belejössz, megszokod. Ez egy őszinte kép. Szerintem meglesz a pozitív elemzés és a három csillag is.

37
Értékelem!

(hih, én is mindig izgulok :D )
Szerintem is leckébe illő kép :D

35
Értékelem!

Juj, elemzés. Pedig nagyon igyekszem. Ez a kép a 89-dik változat. :)DD

37
Értékelem!

Új hozzászólás