Erénye a képnek a szépen megtartott tónusrend, hogy a sötét részekben is van részlet, ez mindenképpen figyelemre méltó. Azonban a képpel önmagával, mint egésszel nem tudok mit kezdeni, hogy mi az ok, ami miatt lefényképezésre került. Vagy az a valami, ami az indokot szolgáltatta, nincs most a képen, képkereten kívül rekedt, vagy valami olyan asszociációs rendbe tartozik, amit nem sikerült dekódolnom. A tónusokért jár az egy csillag. (hegyi)
értékelés:
Úgy gondolom, hogy ez most egy jól sikerült kép. Átjön a hangulat, ugyanakkor kompozícióban, tónusaiban is rendben van. Jó a kép térbelisége is. Talán az egy ami kicsit zavaró, a jobb alsó sarokban a feltúrt hó. Ezzel együtt is ügyes munka.
Szerintem.
Kedves Éva,
a képet szemlélve eszembe jutott, hogy az ellenfényes fényképezés mindig milyen macerás. Itt erősíti a kontrasztot a hó fehérsége, és a szemben lévő árnyékos oldalak között, ekként előnyként értékelhető alkalmazása. Ugyanakkor a nyomok is feltűnőbbé válnak a fehér síkon, sőt, leginkább azok a történések kezdenek el izgatni, mi történt itt. Egy kutyáját sétáltató embert vélek felfedezni.
A fantáziámat viszont beindította e kép, mert el tudnék képzelni egy ilyen ellenfényes hómezőt ahol két nyom jön egymás felé, nem keverednek össze, toporognak kicsit, hogy jól kivehető legyen még, majd visszafordulnak... Itt nem látom megerősítve ezt a tételt. A párbeszédet értelmezhetem persze úgy is, hogy a kicsi fa, és a nagyobb között történik, vagy a fény és az árnyék között.
Képed erről mesélt nekem!
Üdvözlettel: István
István, Gábor, köszönöm. A fákkal szerettem volna mesélni, de hogy ki mit lát a képben, rábízom a nézőre. Kinek milyen élményei voltak az életben, azt látja meg.
Jobbszélen volt egy út, azt levágtam. Az kevés odalapátolt hó, sajnos benne maradt. Nem mertem többet vágni.