Tamás, nem baj, tanulok.

Zsolt, ezt a képet szerintem már túlbeszéljük. Ferinek is leírtam a második lecke önportrét már elfogadtad, önszorgalomból csináltam egy másikat, mert nekem az első nem tetszett. Tanulom a portréfényképezést, gondoltam lesz egy tanulmányféle. Hova kerüljön a fény, hova az árnyék, mennyi hely legyen a fej körül, ne a nyaknál legyen elvágva a kép, stb. Lehet hogy a szorgalmiba kellett volna tenni...

Kedves Éva!
A szövegeid lehengerlőek, kár, hogy a képeid nem annyira.

Éva, én a képességeimhez mérten igyekszem segíteni, de ez nem megy nélküled. Ezért kérdeztem, mit akartál kifejezni. Erre vártam a választ. Nem jön át, és valamiért mégis ragaszkodni látszol a magad nézetéhez, én pedig többet nem tudok elmondani, mint amit leírtam eddig.

Feri, köszönöm a kritikát, megfogadom a jó tanácsaidat, szorgalmasan gyakorolok, hogyan lehet éles, - ne csak az inggomb, hanem a szemem is. Ragyogjon. :)D

Zsolt, nem jön át? Akkor tényleg nem jól csináltam valamit!

Gábor, itt most arra figyeltem, hogy legyen némi fény az egyik oldalon, árnyék a másik oldalon, amerre nézek, legyen több hely, ne szembe legyek a kamerával. No meg ne legyen kócos a hajam. Az előző portrékon a kamerába néztem, most gondoltam, legyen egy kis változatosság, oldalra néztem. Az élességről lehetne vitatkozni, lehet hogy nem volt elég fény, bemozdult a fényképezőgép, legközelebb arra is figyelek. Szerintem az élesség ennél a képnél nem a leglényegesebb. Sőt azon is gondolkodtam, hogy még tovább lágyítom. De azt majd legközelebb, egy nagyon művészi fotónál. :)D

Nekem az a gondom ezzel a képpel, hogy nem teljes. Olyan, mintha egy nagy képből kivágott részlet lenne. Egy egész szobabelsőt mutató kép, ahol a téma valahol ott van, ahova a modell néz, ott az élesség is, ott mutat be kártyatrükköket a papa, vagy hegedül a gyerek. De aztán valaki, valamiért kivágta ezt a háttérben álló, kicsit életlen alakot, aki ott és akkor nem volt fontos, véletlen került a képbe és most ezt a kivágott részt kaptuk meg. Én aztán tudom, hogy az önportré rohadt nehéz sport, nekem se sikerült még soha rendesen. De ez a kép vitathatatlanul nincs kész, ezzel még dolgozni kell.

Úgy érzem, erősen ragaszkodtok az érvelésetekhez, már nem is a kép a fontos. Zsolt kicsit keménykedik, pedig ez még csak a második lecke. Én szerintem egy önarcképnél, hogy hova néz a modell, annyira nagy jelentősége nincsen. Viszont, Évának is be kellene látni, hogy az életlensége zavaró a képnek. Éva kedves, jelenleg az inggombod az éles, de én rád, a lelkedre vagyok kíváncsi, és ugye Te is tudod a szem a lélek tükre. Én is arra kérlek egyébként, ha teheted ismételd meg ezt a képet.:)

Éva, mi volt a tartalom, amihez ezt a formát választottad? A portrén át kell jönnie a jellemnek, a személyiségnek. Mit szerettél volna üzenni azzal, hogy nem nézel a kamerába - hagyjuk, hogy életlen, az csak technika. Miért döntöttél így?

A téma fókusza a szem. Aztán a néző megállapítja milyen a modell orra, a száját miért zárja össze, miért ez az életlenség és szürkeség. Mit üzen ez a nézőnek? Szerintem a néző megérti, eléggé egyértelműen fogalmaztam.
Legközelebb az élességre jobban figyelek.

Az, hogy a modell hova néz, az befolyásolja a néző tekintetének vándorlását a képen, tehát szerepe van a tekintetnek. Két néző vezetési lehetőséget is elengedsz ebben az esetben. Az egyik a tekintet, ami félrenéz. A másik az élesség, ami ha volna, akkor az élességgel vezethetnéd a néződ, hogy hol a téma fókusza. Tehát se a tekintet, se az élesség nem segít a néződnek, akkor a kérdés, mi marad, ami segít, ami vonzhatja, ami figyelmet felkelthet és megragadhat?

Zsolt, ebben az esetben van szerepe annak, hogy nem nézek a kamerába. Azért, hogy a néző megfigyelhessen, elemezzen, ne zavarja, hogy ránézek.

Kedves Éva,
van szerepe annak, hogy nem nézel a kamerába? Ugyanis a kamera a néző szeme. Belenézel a szemébe a néződnek? Ha nem, miért nem? Mit jelent, ha félretekintesz, mit lehet megtudni? Ha egy tájban merengsz és nézel a távolba, az lehet üzenet, de ha egy üres fal előtt nem nézel a kamerába, akkor ebből azt érezheti a néződ, hogy nem nézel a szemébe, ami lehet tudatos, de ha szemtől szembe találkozol valakivel és nem néz a szemedbe, akkor benned is felmerül, vajon miért?

Az élesség követelmény. Az életlen képre a néződ próbál fókuszálni, nem megy, próbál újra, nem megy, és a végén kifárad. Persze néha van olyan, hogy bemozdul a modell, de a bemozdulásos életlenség és a fókuszhiányos életlenség nem ugyanaz. Van olyan, hogy mondjuk hirtelen kell valakit lefényképezni, egy sztárt az utcán, vagy egy koncerten és nem minden tökéletes, ilyenkor mondjuk, hogy jó, hát ez van, nincs jobb. De törekedni kell az élességre és a jó kompozícióra.

A leckéknél ott vannak a leírások. És az elemzéseket is olvashatod, másokét is. Ennél többet nem írtunk, mert nem szeretnénk befolyásolni benneteket a megoldásoknál.

Kérdés az, Zsolt, hogy ha portrét készítek magamról, akkor miért nézzek a kamerába? Nézegettem más portrékat és úgy láttam, legtöbbjük másfelé nézett. Az önportré a magam jellemzése, és azt hiszem ezzel a képpel sokat megtudhatnak rólam.
Az élesség követelmény? Most inkább a szerkesztésre figyelek, a téma elhelyezésére, a helyes arányok megtartására.
A leckékhez kaphatnék némi útmutatót? Gondolom van leírásotok, mit és miért, mire figyeljünk, mik az elvárások. Szívesen olvasnám.

Helló Anita! Úgy döntöttem, szép lassan haladok. Összegyűjtöm az infókat és abból próbálok építkezni. Fotóművész nem leszek, már látom, de szeretnék tisztességes munkát végezni. Végtére ez is lehet egy cél. Ha jó a téma, az elrendezés, a fények, akkor már elértem valamit.
A jó gép nekem álom, egy egyszerű olcsó fényképezőgépem van, ezzel próbálkozom.