Három réteget kapunk, egyforma súllyal, ezért a nézőnek kéne döntenie, hogy őt mi érdekli ebből, de az nem jó, ha a nézőre bízzuk a dolgokat. Egyik a lemez és a rajta lévő árnyékok, a másik a függöny, a harmadik az ablak. Ez három sáv. Ha picit bamba vagyok, akkor nézem a középsőt, ami a legkevésbé érdekes, mert az van középen. Tehát ha a néző nem tud dönteni a kép alapján, akkor valószínű az alkotó se tudott dönteni, neki mi a fontos, miért készítette a képet, vagyis a megoldás az, ha pontosan tudjuk, mit akarunk, akkor az magától megoldja a formát és alig kell csiszolni majd rajta a készítésnél. Fény és árnyék, ez a lecke, de nem tudom, hogy mindehhez most hogyan kapcsolódik Illyés Kinga, a Kisherceg, a függöny, az ablak, az árnyék, vagyis fel van dobva a vászonra sok minden, és kép lett belőle, csak nem tudni, mire megy ki a fuvar. (hegyi)
Akármi a lecke, az szerintem teljesen rendben van, hogy az első X kép csak kapirgálja a felszínt, nem talál. Miért, amikor nyelvet tanulunk, egyből irodalmi angollal szólunk a kerálnő nyelvén? This is a chair. This is a table. My name is Zsolt. Magyarán nem arról szólnak a leckék, hogy profi fotósoktól megrendeltünk fejenként egy-egy csendéletet a szobánk falára, hanem hogy gyakoroljunk, gyakoroljunk, gyakoroljunk.