4. Fény és árnyék

Naplementén innen és túl

Egy piszkos autóablak és a naplemente találkozása...

Ez a kép nekem valamiért irodalmi utalásokat hoz a fejembe. Eszembe juthat róla akár a Kisherceg, vagy sok minden más is. Nem egy rossz megoldás, nekem tetszik az, hogy ez a roncsolás létrejön a piszkos autóablak által, amit Nóra leír nekünk. Ez valami olyan archetípusa nekem az utazásnak és a várakozásnak, ami nagyon is erős érzelmi impulzusokat tud bennem verni. Annyit tennék hozzá, hogy Nórának is azt mondom, hogy egy picit a Fény és árnyék leckével lehet, hogy érdemesebb hosszabb időt eltöltenie, azért, hogy magához közelebb engedje ezt a leckét. Nagyon sok asszociációt fog elindítani az, hogy ezen elgondolkodunk. Valamiért nekem ez az Utazás és hazatérés leckébe való. Legfőképp ez nekem egy várakozás a megérkezés előtt. Ha filmes utalást szeretnék tenni, akkor olyan, mint a Sugarlandi hajtóvadászat, vagy az a film, ahol a kis autót üldözi a kamion, szóval olyan, mintha egy western főhős még az utolsó csata előtt végiggondolja az életét, és erőt gyűjt ahhoz, hogy megmérettesse magát. Furcsa, hogy miért ez jön, lehet, hogy pontosan a vonalak, a nap, a horizont által. Amiért kettő csillag, az, hogy valamilyen módon, ha már egy autóról van szó, mivel semmi más nem utal rá, csak a koszos ablak, és a leirat, ezt képileg sem ártott volna valahogy megmutatni. Akár azzal, hogy az ablaktörlőből adok egy kicsit, akár a műszerfal aljából, de valamit érdemes lett volna ezzel kezdeni. Köszönöm, várom a folytatást. Hagyjuk ezt a 41-es leckébe, de nekem az asszociációm más irányba mutatnak. (hegyi)
értékelés:

Mos Eisley?

Ha ez egy elvontabb kép lenne, akkor az Illusztráció leckébe jól működne, már annak, aki tudja, hogy mi az, hogy Mos Eisley. Most én a saját butaságomról fogok tanúbizonyságot tenni: gőzöm nem volt róla, hogy mi ez, azt hittem, hogy ez valami ember, és arra akar utalni Gimesi, hogy őt látja a képen. Aztán elolvastam a hozzászólásokat, hogy hátha valaki megfejti, és látom, hogy itt vannak rajongók, valami kettős napról beszélnek. Gime, én azt gondolom, hogy te ennél erősebbet tudsz dobni ehhez a leckéhez. Szerintem, ha a primér megoldásokon túljutsz, ha nem akarsz mindenáron csatlakozni valamilyen utaláshoz a címben, ha nem képversekben akarsz gondolkodni, hanem végre a fotográfiát önálló műfajként is elismered, akkor fogunk tudni mit beszélni a fény és árnyék témáról. Ez a kép nekem erre nem megoldás, nem érzem ezt egy nagyon erős kompozíciónak sem. Ez a csillanás ezzel az effekttel, ami itt létrejön azáltal, hogy koszos a lencséd, nem tartom valami nagy dobásnak. Városfotónak sem tartom igazán erősnek, visszaadom ismétlésre a leckét. (hegyi)

Harisnyában

Örülök annak, hogy Ágnesnek volt ideje arra, hogy egy kicsit ezzel a témakörrel foglalkozzon. Lehet, hogy ebben az is segített, hogy egy más környezetben volt, mint az otthoni környezet, az néha az emberre erősen inspirálóan tud hatni. Egy biztos: egy nagyon erős üzenetet kapunk. Miközben értem a fény és árnyék üzenetét, és értem azt, hogy miért ebbe a leckébe tette Ágnes, hiszen tényleg olyan, mintha egy harisnyát húzott volna rá a napsugár a lábára, ez egy lírai megközelítés lehet, én ezt mégis átteszem a Talp leckébe. Tudatosan, azért, mert bár nem vagyok egy talpelemző, de mégis érdekes, és érdemes foglalkoznunk azzal, hogy mit mutat, miről mesélhet a lábunk. Mondhatnánk azt, hogy mostoha szerepre kárhoztatott, hiszen a kezünk az, ami sokkal funkcionálisabban használt testrészünk, és ezért a kezünkkel gesztikulálunk, tenyérjóshoz, manikűröshöz járunk, szóval sok minden a kezünkről szól, de a lábunk legalább annyira beszédes. Én ezt erre a Talp leckére tartom pont ebből kifolyólag jó megoldásnak. Én nem akarok belemenni ennek az elemzésébe, mert ezt mindenki maga megteheti, de annak örülök, hogy ennyire puritán eszközökkel dolgozik Ágnes, és hogy ennyire jól megoldja ezt a feladatot. (hegyi)
értékelés:

Árnyportré

Nagyon örülök annak, hogy Ágnes egy új területet fedez fel. Ez a többieknek is példa lehet arra, hogy érdemes ezzel foglalkozni, és egy izgalmas terepre juthatunk. Most én nagyjából hívószavak szintjén szeretném a párhuzamokat bemutatni, úgy is mint optikai csalódás, ahol ismerjük azt a kehely-grafikát, ami két egymással szembenéző portréból áll össze, de ide hívhatom példának akár a plakátművészetből a Modiano plakátokat is, és azt is kell tudnunk, hogy a fotogramok világa előszeretettel használja a fény és árnyék játékát, hiszen erre is épül. A fotogram technikája remélhetőleg nem tűnik feledésbe a digitális kor miatt. Ezeket a párhuzamokat azért hoztam ide, hogy térbe tudjuk helyezni magát ezt az alkotást. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy ezeknél az egyszerűsítéseknél, mivel csak az árnyékkép körvonalai mutatnak értelmezhető felületeket, és a tónus is csak a feketére és a fehérre, vagy mindenképp valami két szélsőséges tónusértékre korlátozódik, ezért nagyon nagy szerepe lesz a kompozíciónak. Egy mindennapi példa az, amikor akár az óvodában a gyerekek ollóval papírból vágnak ki ilyen figurákat, de ide tudom hozni azt az árnykép előadás irányvonalat is, ami szintén a 20-as években volt nagy divat, amikor figurákat kivágtak papírból, és egy erősen megvilágított háttér előtt mozgattak fapálcikákkal. Ez tulajdonképpen a bábozáshoz hasonló előadásmód volt, egy nagyon érdekes és izgalmas terület. Ennek egy egyszerűbb, gyorsabb és populárisabb műfaja volt, amikor kávéházakban készítettek pillanatok alatt kisollóval sziluett alakokat, amiket aztán utána felragasztottak egy kartonra, és odaadták a delikvensnek. Itt is az volt mindig a szempont, és a kérés, hogy felismerhető legyen a modell abból a pár körvonal-elemből, ami létrejött. Ez mondhatóan a karikatúrának egy speciális válfaja.
   Ennél a képnél most azt látjuk, hogy a szerző portréja van a kép bal oldalán, egy jól felismerhető profilkép, és a kép jobb oldalán egy másik körvonalat láthatunk. Ha a profil egy teljesen oldalról készített profil lenne, akkor nem látnánk a szempillát, tehát erre is odafigyelt az alkotó, hogy a szemet és a szem helyét jól tudja érzékeltetni. Látunk egy másik, elvontabb formát is. Ennek a megfejtése az, ami jelen pillanatban kérdés. Valószínű ez a kamerát tartó kéz lehet, de erre nincs utalás. A kompozíció nagyon jó, ez az enyhén átlós megoldás nagyon tetszik, az is fontos, hogy nem csak a sziluettet hagyta meg Ágnes, a saját arcát, hanem vele szemben egy másik formát is mutat. Ott látnám még a további kísérletezés terepét, hogy ezt a profilt mivel bolondítjuk meg. Mi az az ellentétpár, mi szerepel a képnek a jobb oldalán? Ez nagyon nem mindegy, mert itt jön elő az, hogy a tömegelhelyezés mekkora szerepet kap a fotográfiánál. Azért is szeretem ezt a képet, és azért is tartom nagyon fontosnak a többiek szempontjából is, és nagyon szeretném, ha erről a hozzászólásokban beszélnénk, mert egy jó példája annak, amiről én sokat szoktam beszélni a képelemzéseknél, hogy a folthatás, a tömegelhelyezés hogyan is néz ki egy fotográfiánál. Most tessék elképzelni ezt a képet úgy, hogy ez nem egy sziluett, hanem tessék megtölteni tartalommal. Tehát vegyük úgy, mintha látnánk a szájat, a szemet, a kezet, ami tartja a kis kamerát, a háttérben ott lenne egy külső helyzet, fák, virágok, bokrok. Máris egy teljesen más irányt vélhetünk felfedezni, miközben, amikor azt mondom, hogy a tömegelhelyezés egy fontos kérdés, akkor én mindig erre próbálok utalni, hogy tessék elképzelni csak a sziluetteket, azokat a tömegeket, amiket az egyes formai elemek által határolt tér képvisel. Itt van egy eklatáns példa, ezt jó, ha megfigyelitek, és a saját munkáitoknál is alkalmazzátok. Ebben segíthet az, ha az ember kicsit hunyorít, nem olyan éles képet lát, és máris előtérbe kerülnek a formák és a képek. Én ezt egy jó képnek tartom, ott kellene egy kicsit tovább mozogni, hogy mi történik a kép másik oldalán. Ágnesnek erre megadom a három csillagot úgy, hogy a harmadik csillag annak szól, hogy egy új területet fedezett fel, ez egy megelőlegezett csillag. (hegyi)
értékelés:

Vörös

Ezt a Fény és árnyék leckébe nem nagyon tartom erős megoldásnak. Talán a Monokróm színhez inkább lehetne sorolni, de erről a képről így ebben a formában nem eldönthető az, hogy egy utólagos manipuláció által vált ilyen vörössé, vagy a függöny volt ilyen színű, és ettől kapta ezt a vöröses színt. Most nekem ezt a kép két részből áll. Ha a fény és árnyék vonalat próbálnám futtatni magamban, akkor ez a két rész A- B verzió, az egyik egy vetített képnek felfogható függönyminta, a másik ez a fa tulipán. A kettő között nincsen összeköttetés. Egy képre kerülnek, mert együtt szerepeltek ott abban a valóságban, de nem érzem azt a rendező elvet, ami miatt ezek össze vannak kapcsolva, hogy miért lett lefényképezve ez a tulipán ebben a formában. Ha párhuzamot akartam volna vonni vele, akkor fel kell emelni, oda kell tenni, valahogy bele kell komponálni ebbe a dologba. Ez most olyan, mintha egy jegyzetet készítettünk volna, hogy ilyen az árnyék a falon, amikor délután 2-kor besüt a nap, ilyen a kis tulipánom, ezzel fogok majd valamit kezdeni. Jegyzetnek értem, elfogadom, de mint leckemegoldás, ezt nem tudom ebben a formában hova tenni. Ismétlés. (hegyi)

Templom

Tőlem egy picit mindig is távol álltak a panorámaképek, de ez a mozira is igaz, én a hagyományos kis plüssfoteles, lehajtós fa székes moziknak vagyok a híve, sokkal hangulatosabbnak tartom. De ez az én nyavalyám. Amit itt látunk, az egy szép sziluettes játék. Úgy érzem, hogy Ágnest két dolog viszonya vitte el, és ezért lett ez a kompozíció: a templomé és a fáé, ami a kép bal szélén van. Egyébként lehetett volna ezt feszesebbre is komponálni. Ha egy kicsit elmozdul a képen, még feszesebbre hozható ez, és lehagyható onnan az a fa, nekem most az egy zavaró momentum, főképp akkor, amikor azt mondjuk, hogy fény és árnyék. Amikor ezt a leckét kitaláltuk, amikor ez feladásra került, más megoldásokra asszociáltam. Ez nem jelenti azt, hogy ezzel baj lenne, csak bennem más volt a felvetés akkor, amikor ez a lecke eszünkbe jutott. Érdekesek ezek a természeti megfigyelések, hogy milyen a lenyugvó nap legutolsó sugara, milyen az, amikor átveszi a helyét az éjszaka, a csönd, a sötétség, a titokzatosság, milyen az, amikor ez az utolsó perc megtörténik. Én úgy érzékelem, hogy egy olyan 5-10 perccel erről lekéstünk. Körülbelül 5-10 perccel korábban fényképezve, még kaptunk volna ebből az erőből, és ott lett volna ennek az utolsó másodperce. Most a csúcsponttól kicsit lejjebb tartunk a megvilágításban. Ettől gyönyörűen derengenek azok a narancsvörösek a háttérben, viszont nagyon bebukik az előtér. Ha picivel korábban készül ez a kép, akkor részletgazdagabb előteret kapunk úgy, hogy ez még nem jelenti azt, hogy nem ment volna a napnak a kárára, hogy túl tárgyias legyen a közlés. (hegyi)
értékelés:

4. Fény és árnyék

Két fő irányvonal van. Egyrészt észrevenni a környezetünkben létrejövő ritka, különleges fényviszonyokat, és azokat képpé, történetté komponálni. Másrészt saját ötleteinket lámpákkal, vakukkal, derítéssel megvalósítani, azaz berendezni a saját kis műtermi világításunkat.

A fény-árnyék a teret, a formákat, a színeket jeleníti meg. A fény kiemel, az árnyék pedig segít a térbeliség érzékelésében. Az árnyék az átlátszatlan tárgyak mögött keletkező, viszonylag fénymentes rész. Az egyenesen haladó fénysugár az útjába kerülő tárgynak csak a fényforrás felé eső részét világítja meg. A vetett árnyék a tárgy mögött keletkező sötétebb térség. Az önárnyék a tárgyaknak a fény útjából elforduló részén keletkező sötétebb felület. A bevetett árnyék a nyitott formák oldalának a belső térbe vetődő árnyéka. A félárnyék átmenet a legsötétebb és a megvilágított rész között. Árnyékhatás ott keletkezik, ahol a fénylő és az árnyékos rész találkozik. Az árnyékolás a test plasztikusságát, térbeliségét érzékeltető árnyékok ábrázolása. A legmélyebb fekete és a legvakítóbb fehér között nagyon sok fokozat van. Ezek a színértékek vagy tónusok. A formák a szín sötétebb-világosabb fokozataival plasztikussá tehetők. Az erős sötét-világos ellentétek síkszerű, dekoratív hatásúak. A forma plasztikája vagy sík jellege, tagoltsága vagy egyszerűsége mást és mást fejezhet ki. A formatömeg tömörséget, súlyosságot, térbeliséget érzékeltet, részformák alig tagolják.

A lényeg, hogy olyan képi megoldásokat keressünk, melyek átfogalmazzák, kiemelik, térbe helyezik és a fény és árnyék hatásával plasztikussá teszik a tárgyakat, a mondanivalót. A lényeg mindkét esetben, hogy a főszereplő a fény, vagy annak hiánya.

Kattints ide a feltöltéshez!