4. Fény és árnyék

Látom, Gime, beleszerettél ezekbe a felhőkbe, de ennél a képnél nem találom a kapaszkodót ahhoz, hogy értelmezni tudjam azt a szerkesztést, ami szerinted indokolttá teszi azt, hogy ehhez a szoborhoz ilyen magas eget komponálj. Meglátásom szerint ennek kb. fele is elég lenne. Szépek a fények az oszlopon és a szobron is, a profik ilyenkor szoktak ún. szendvicsnegatívot használni, ha nincs türelmük kivárni, hogy olyan felhők, madarak kerüljenek a képre, amik izgalmassá teszik a kompozíciót. A kép fekete-fehérben, ebben a dinamikatartományban kevéssé izgalmas, jóllehet színesben, vihar előtti kékes-lilás-rózsaszínes felhőpamaccsal már mást mutatna. Azt a fény és árnyék játékot, ami a szobron megvan, és ami indokolttá teszi azt, hogy ebbe a leckébe kerüljön a kép, jelen pillanatban a háttér sötétszürke tónusa agyonnyomja. Ismétlés. (hegyi)

Közel járunk a megoldáshoz, Gime, képzeld el ezt a képet színesben, méghozzá kicsit túlszaturált színekkel, ugyanebben a fényhelyzetben: a sárgákkal, a kékekkel, a zöldekkel. Egészen őrületes párhuzam lenne ahhoz, a most reneszánszát élő világhoz, amit 3D-vel megspékelve az Avatar hoz. Vagy akár mondhatnám Tolkien regényeiből készült filmeket is, azzal is jó párhuzam lehetne. Most, hogy ez fekete-fehérben van tartva, így érdekes, hogy vajon mit akar üzenni az, hogy ez ilyen távolságtartó. Ha ez egy színes kép lenne, akkor egészen a preraffaelitákig is elmehetnénk, ha kompozícióban is össze van rakva. Most ez a fekete-fehér nekem furcsa és szürke lett. A középtónusokat visszább kellene hozni, mert megjelennek a feketék az ágakon, tehát a fekete tónus megvan, a fehér tökéletesen látszik, de a középtónusok nagyon elmennek a szürke felé. A Fény és árnyék leckére jó megoldás, Gime, erre neked most adok kettő csillagot, de a kérdések bennem kérdések maradtak, segíts ennek az értelmezésében. (hegyi)
értékelés:

Hogy ez a Fény és árnyék leckébe megoldás, az biztos, de én ennél többet gondolok erről a képről. Nagyon kedves az a párhuzam, amit Ágnes itt felállított nekünk a Madonnával és a gyerekkel, és Mammucs portréjával. Elgondolkodtató is ez a párhuzam, a szemüveggel, a hajformával, a testformával azért látjuk, hogy egy idősebb hölgyről van szó, és ez az, ami elgondolkodtató, hogy a párhuzam csak részleges, mert az ő kezében nincs kisded. Jelentéssel bír, hogy mit jelent a változás, hogy születünk, felnevelődünk, egy picit a magányról is szól ez a lecke nekem. Én ennek nagyon örülök, nem biztos, hogy a Fény és árnyék leckébe tettem volna, de el tudom fogadni, mert teljesíti a leckét, van rajta fény is meg árnyék is, de lehet, hogy bátrabban lehetne ezt besorolni akár a Család, akár a Magány leckébe. Technikailag a kép felső részéből fél centi nyugodtan vágható. (hegyi)
értékelés:

Menekülés a fénybe?

Látunk három figurát, akik ebből a képből nem eldönthetőek, hogy így kész is vannak, ahogy látjuk őket, avagy ők alapjai valaminek azok közül az Anita-féle bábok közül, amik aztán felöltöztetve nyernek végső formát. Ha ez utóbbiról van szó, az azért izgalmas számomra, mert eszembe jut az az idézet egy építésztől, akit megkérdeztek, hogy miért díszíti olyan magasan az épületeket mindenféle gyönyörű felső szobrokkal, meg mindenféle díszekkel, mert az utcáról nem lehet látni, mert több tíz méter magasan vannak, és onnan senki nem látja. Erre azt mondta ez az építész, hogy a madaraknak. Ezt azért mondom itt, mint idézet, ez nagyon érdekes és elgondolkodtató kérdés, mert az, hogy kis mellbimbóik és kis köldökük van ezeknek a babáknak, ha ők föl is vannak öltöztetve, akkor senki nem fogja látni, hogy nekik ilyenjük is van. Ez megint egy érdekes kérdés, ez egy megszemélyesítés. Van ennek egy mágiája. Az, hogy ők hárman itt ülnek, mint a három fivér vagy nővér, egymásra tett lábbal lóbázzák magukat, ez egy vidám helyzetnek tűnhet. És mégis, a világítási helyzet, ami egy nagyon kopogós, ha fototechnikailag nézem rossz és elhibázott megvilágítás, de mégis van egy filozófiai mondanivalója az egésznek, hogy ez a vidámság mennyire valós, vagy mennyire színlelt. Tehát érzelmileg nagyon sokat ad ez a kép. Technikában kellene ezen még dolgozni, ezt a kopogósságot kellene valahogy úgy megoldani, hogy megmaradjon az üzenet jellege az egésznek, de ne legyen ekkora dinamikai különbség. Az árnyékban lévő formák abszolút laposak így, a fényben lévő forma nagyon kiégett, közben a belógó párnadarabok, vagyis a kompozíciós rész is esetleges. Ha vannak ilyen figuráid, én szeretném, ha ezeket a játékokat csinálnád, beállíthatsz ilyen szerepjáték helyzeteket, ezek nagyon sokat tudnak mesélni, de akkor ezekre tessék odafigyelni. Ismétlést kérek. (hegyi)

És akkor most belépek a fénybe - és remélem, nem esek hasra az előttem lévő akadályban.

Egészen meseszerű ez a történet, valami módosítás valószínűleg van a képen a tónusrenddel, de mellékes, mert jól hoz egy érzést, nagyon jó a megfigyelés. Azon kívül, hogy meseszerű, van benne valami kísérteties is. Borzongató az az érzés, hogy különösebb vacakolás nélkül megélhető egy olyan helyzet, amit aztán a trükkmesterek egy filmben hosszú-hosszú időn keresztül próbálnak imitálni, amikor az UFO-k megszállják a földet, vagy amikor valami paranormális tevékenységről szóló filmet látunk, akkor is hasonló fényjátékokat játszanak, és ez itt a valóságban megtörténik. Ez egy nagyon jó megfigyelés. Azon ritka esetek egyike lesz az, amikor reagálok arra, amit a hozzászólásoknál olvastam, hogy itt a kép előterében van egy kis zöld növényke, és ez zavaró. Igen, lehet mondani, hogy ezt ki lehetne onnan tisztítani, de akkor ki lehetne tisztítani azokat a vízszintes ágakat is, amik ide behajlanak, mert nekem azok is zavarják a kompozíciót. De ha mindent kitakarítok ebből a képből, akkor lehet, hogy eljutok a sterilitásnak arra a pontjára, amikor már a hitelessége csökken a történetnek. El kell azon is gondolkodni, hogy ezek a hibák, ezek a nem odavalónak ítélhető képalkotói elemek a valóságról szólnak, és ettől lesz az egésznek az a dinamikai tartománya számottevő, amitől nem azon gondolkodom, hogy ezt most milyen manipulációval hozta létre, hogyan alkotta meg, labortechnika, vagy fotosop-trükk, hanem elhiszem azt, hogy igen, egyszer csak találkozott egy ilyen fénytani helyzettel Mariann. Tehát nem tudom innen eldönteni, hogy mi lenne akkor, ha az ott nem lenne, csak van egy ilyen meglátásom. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy ez egy három csillagos lecke, és megvan a leckemegoldás is, mert ezek a fény-árnyék játékok fontosak. Amikor a lecke feladásra került, ennél tárgyiasabb megoldásra gondoltam, de az én elképzeléseim, az én fantáziám is véges, és örülök annak, hogy más teljesen más irányból közelít meg egy leckét, mint ahogy azt a feladásnál gondoltam. (hegyi)
értékelés:    

Itt látunk egy latinul megfogalmazott képcímet, ebből talán az én tudásommal a crucem-mel tudok mit kezdeni, az valószínűleg a kereszttel kapcsolatos dolog lehet, a nubes pedig, ha innen ki kellene találnom, akkor valószínűleg a felhő lehet. Ha nem így van, akkor ne nagyon nevessetek ki, én nem tanultam latint. Mindegy, hogy mi a cím, bár kimódoltnak érzem ezt a latin címet most, nem tudom, hogy mi az indoka annak, hogy hirtelen Gimesi a latinos műveltségét előveszi. Valami technikailag történt ezzel a képpel, amitől ilyen rozetták, mintha vízbedobált esőcseppek lennének, ilyenek jöttek létre a háttérnél. Hogy ez mitől van, nem tudom, valószínű itt valamit masszírozott András, nem tudom kellett-e ezen ennyit masszírozni, hogy ez elkámpicsorodjon. Nem örülök annak, hogy az ott van, mert különben ez egy jó kép. Nem tökéletesen pontos a ritmizálás, a tömegelhelyezés, de száz százalékosan még vitatkozni se tudok vele, elfogadom. Annak kifejezetten örülök, hogy végre olyan irányba indult el András, ami izgalmas lehet. Lehet, hogy András haragudni fog rám, hogy ennyit szidom, de van egy borzalmas közmondás, hogy „Aki sokat markol, az keveset fog”. Valami mellett most már ideje lenne letenned a voksodat. Most vagy utcafotós vagyok, vagy fényfestéssel játszom, vagy ilyen szituációkat keresek a világban, mint ez a kép, vagy ugró kisgyerekeket keresek, vagy belső terekkel kezdek el foglalkozni, szóval valami legyen, mert most azt látom, hogy mindenből fölraksz egy skiccet, és mész tovább. Nem tudom, hogy hova futsz, mert ennyire nincs az időnk rövidre szabva, én szeretném, ha valami mellett elkezdenél komolyabban is beleállni egy témába, mert ez így szerepjátéknak tűnik nekem, és ez nem biztos, hogy olyan nagyon jó. Most tessék eldönteni, hogy te akarsz lenni az angyalföldi Cartier Bresson, vagy te akarsz lenni a kiskunhalasi Mapplethorpe, vagy a kecskeméti Annie Leibowitz, valami legyen, mert egyszer csak azt fogom mondani neked, hogy oké, tegyük a szorgalmiba, amik nincsenek eldöntve, és olyan képeket kérek leckemegoldásra, amiben valami kohézió van egymáshoz képest is. Ha nincs meg az irány, amit végig akarsz járni, mint a magad stációit, akkor ez olyan megúszósnak tűnik nekem. Még jó, hogy sportfotókat nem kezdtél el küldeni. Ha 16 éves lennél, azt mondom értem ezt az ide-oda kapást, de azt gondolom, hogy akkor lesz áttörés, akkor jön az "aha" élmény, ha a hatás-ellenhatás-visszahatás működhet. Gime, ez egy három csillagos kép, és akkor most lássuk a medvét, hogy merre fogsz elindulni. Vegyük úgy, hogy most ezt a nyarat végigjátszuk, hogy keressük az utunkat, és nyár végétől szeretném, ha Gimesi valamelyik irányhoz letenné a voksát, és abba az irányba hagyná, hogy próbáljunk neki segíteni, akár a pedellus, akár a többiek, és próbáljuk meg azt, hogy a tempót negyedére vesszük, és nem futunk sehova. (hegyi)
értékelés: