4. Fény és árnyék

a Háború szekere

Láttunk már néhány Gimesi-féle városfotót, ez a városfotó számomra a jobbak közül való. Ami nekem problémám, egyrészt az, hogy a kép fölső részénél értéktelen, értékelhetetlen tömeg van, tehát a kép egynegyede ehhez az üzenethez nem ad hozzá, és nem is igényli ezt a tömeget, ugyanis agyonnyomja a levegő rész azt a flekket, ami ennek a szoborcsoportnak az íve és az árnyékok. Másik dolog az, hogy ha ezt a döntést meghozom, hogy vágok a lámpa tetejénél, akkor már van értelme ennek a lámpának, mert onnantól kezdve az egy dinamikai eszközzé válik. Így most ez képhiba. A harmadik meglátásom az árnyékrész. Izgalmas lett volna, ha azt a játékot András kihasználja és használja, ami az íveken átsütő fényeknek a fény- és árnyékrendszere, és a zebra csíkjai. Most a zebra csíkjai tónusban annyira bebuknak, hogy ember legyen a talpán, aki ezt, mint képalkotó elem észreveszi. Így nem is tud ez a ritmus létrejönni, pedig ebben lett volna az egésznek az izgalmassága, hogy itt sávok és csíkok felelnek egymásnak. Mindeközben maga a meglátás nagyon jó, jó a megfigyelés, csak a kivitelezés slendrián. (hegyi)
értékelés:

a Szellemlány és a Fény

A fénytani helyzet izgalmas, amit itt Gime létrehoz, remélem, hogy segít majd a többieknek abban, hogy elmeséli, hogy hogyan készítette el ezt a képet, hogy ez többszöri expozíció, vagy milyen megoldás, esetleg zoomolás, vagy bármi más történet, lehet, hogy csak koszos volt a lencse. Sok minden lehet, ami a megoldást elősegítheti, de ez csak azért lehet érdekes, mert mint egy oktatási projekt, esetleg tanulhatunk egymástól az ilyen megfejtésekben. Ami a kompozíciót illeti, az is elfogadható és izgalmas, bár ez a nagyon centrális megközelítés, ezzel a vignettálós hatással nehezen köthetővé teszi a dolgot, de ugye ismerjük azokat az úgynevezett ezoterikus megközelítéseket, amik halál közeli élményként a fényt és az alagutat mutatják, és mesélnek róla. Valami ilyesminek a megoldását kaphatjuk itt, ennél a képnél is. Szubjektív lesz, amit mondok: hozzám ezek a megoldások azért nem állnak túlságosan közel, mert a szavatossági idejük nem túl hosszú. Nézegeti az ember, nézegeti, aztán eltelik egy hét, két hét, és lehet, hogy utána ez már annyira nem is érdekes. Lehet, hogy ez csak nálam van így, de itt az eszközhasználat az, ami izgalmas, és erről lehetne beszélni, a képi megoldásnak a mondanivalós részéről én nem nagyon tudok mit hozzátenni. Olyan, mint egy kaleidoszkóp, mint egy vásári mutatványos bódéja, de a Fény és árnyék leckére egy tökéletesen rendben lévő megoldás, úgyhogy a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Gábriel

Látom, Gime, beleszerettél ezekbe a felhőkbe, de ennél a képnél nem találom a kapaszkodót ahhoz, hogy értelmezni tudjam azt a szerkesztést, ami szerinted indokolttá teszi azt, hogy ehhez a szoborhoz ilyen magas eget komponálj. Meglátásom szerint ennek kb. fele is elég lenne. Szépek a fények az oszlopon és a szobron is, a profik ilyenkor szoktak ún. szendvicsnegatívot használni, ha nincs türelmük kivárni, hogy olyan felhők, madarak kerüljenek a képre, amik izgalmassá teszik a kompozíciót. A kép fekete-fehérben, ebben a dinamikatartományban kevéssé izgalmas, jóllehet színesben, vihar előtti kékes-lilás-rózsaszínes felhőpamaccsal már mást mutatna. Azt a fény és árnyék játékot, ami a szobron megvan, és ami indokolttá teszi azt, hogy ebbe a leckébe kerüljön a kép, jelen pillanatban a háttér sötétszürke tónusa agyonnyomja. Ismétlés. (hegyi)

Nehezen tudtam eldönteni, hogy a "gyermekkor" vagy a "fény és árnyék" lecke képe legyen-e. Az utóbbi mellett döntöttem. A kép története: barátnőm kislányával olyat játszottunk, hogy mindenféle árnyékot találtunk ki magunknak.

Érdekes kiterjesztése a leckeértelmezésnek. Minden rendben van, de a kép aljánál nekem most szűk, nekem ott alul fojtogatóan kevés - de izgalmas az, amit látok. Fontos kapcsolati helyzet. Akkor is rajta van ezen a képen Mariann, ha az ő árnyékát nem látjuk, mert egyértelmű, hogy a játék neki szól, a kamerának, neki mesél a kislány. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

tündérek mocsara

Közel járunk a megoldáshoz, Gime, képzeld el ezt a képet színesben, méghozzá kicsit túlszaturált színekkel, ugyanebben a fényhelyzetben: a sárgákkal, a kékekkel, a zöldekkel. Egészen őrületes párhuzam lenne ahhoz, a most reneszánszát élő világhoz, amit 3D-vel megspékelve az Avatar hoz. Vagy akár mondhatnám Tolkien regényeiből készült filmeket is, azzal is jó párhuzam lehetne. Most, hogy ez fekete-fehérben van tartva, így érdekes, hogy vajon mit akar üzenni az, hogy ez ilyen távolságtartó. Ha ez egy színes kép lenne, akkor egészen a preraffaelitákig is elmehetnénk, ha kompozícióban is össze van rakva. Most ez a fekete-fehér nekem furcsa és szürke lett. A középtónusokat visszább kellene hozni, mert megjelennek a feketék az ágakon, tehát a fekete tónus megvan, a fehér tökéletesen látszik, de a középtónusok nagyon elmennek a szürke felé. A Fény és árnyék leckére jó megoldás, Gime, erre neked most adok kettő csillagot, de a kérdések bennem kérdések maradtak, segíts ennek az értelmezésében. (hegyi)
értékelés:

Cím nélkül

Ha jól sejtem, ez valahol a MÜPA-ban lehet, mintha ott lennének ilyen tölcsérformájú lámpák. Nagyon izgalmas az a térjáték, amit észrevett Bara. Ez nyilván az építésznek is köszönhető. Annak külön örülök, hogy nem elégedett meg azzal, amit az építész létrehozott, hogy ezt ábrázolja és dokumentálja. Maga a kép nem csak arról szól, hogy van egy organikusnak tekinthető tölcsérformánk, és arra hogyan reagálnak ezek a zongorabillentyűhöz hasonló fekete-fehér, sötét és világos faburkolatok, hanem ebbe a helyszínbe beleállított egy modellt. Hogy ez instuálva történt, vagy megfigyelte, hogy valaki éppen nézelődik, azt nem tudom, de ilyen szempontból mellékes, mert jó helyen van, ráadásul ez a hármas forgás, ami az árnyékkal, a valós személlyel, és annak a tükröződésével létrejön, ez is nagyon izgalmas. Mind a három forma tulajdonképpen egy kicsit másról is mesél. Nagyon kedvelem ezt a képet. A tömegelhelyezés is jó, ezt a nagy lámpatömeget jól hozza vissza modell, tökéletesen rendben lévő megoldás, megvan a Fény és árnyék lecke. (hegyi)
értékelés:    

Háttal

Hogy ez a Fény és árnyék leckébe megoldás, az biztos, de én ennél többet gondolok erről a képről. Nagyon kedves az a párhuzam, amit Ágnes itt felállított nekünk a Madonnával és a gyerekkel, és Mammucs portréjával. Elgondolkodtató is ez a párhuzam, a szemüveggel, a hajformával, a testformával azért látjuk, hogy egy idősebb hölgyről van szó, és ez az, ami elgondolkodtató, hogy a párhuzam csak részleges, mert az ő kezében nincs kisded. Jelentéssel bír, hogy mit jelent a változás, hogy születünk, felnevelődünk, egy picit a magányról is szól ez a lecke nekem. Én ennek nagyon örülök, nem biztos, hogy a Fény és árnyék leckébe tettem volna, de el tudom fogadni, mert teljesíti a leckét, van rajta fény is meg árnyék is, de lehet, hogy bátrabban lehetne ezt besorolni akár a Család, akár a Magány leckébe. Technikailag a kép felső részéből fél centi nyugodtan vágható. (hegyi)
értékelés:

FI // PHI

András úgy látszik, hogy ragaszkodik ezekhez a megfejtéseihez, és én értem, ez a verbál fotónak valami magasabb szintre emelése, miközben ugyan azt mondom, amit a galambos képnél is, az OSO-ná, hogy a megfigyelést rendben lévőnek tartom, de érzelmileg nem tudom, hogy hogyan lehet ehhez kapcsolódni. Lehet, hogy sehogy, és ez olyan, mint a matematika, és ne keressem a további visszhangokat magamban, de ennek ellentmond az a tónus, amiben ezt tartja András, ellentmond a fekete-fehér, a kompozíció, amit látunk. Én azt várnám, hogy ebből lejön egy olyan érzés, amiben a néző biztos lehet, hogy nem hülye, ha eszébe jut Orwellnek az 1984, vagy Aldous Huxley-nak a Szép új világ c. könyve. Valahol hagyni kell azt, hogy a néző ne érezze a bizonytalanság miatt magát ostobának, hogy most nem tudja, hogy mi a kulcs. Ebben neked kellene segíteni, Gime. A technikai eszközök tekintetében azt gondolom, hogy most már nincsenek kérdéseim. Valamiért te kitaláltad magadnak ezt a fajta tónusterjedelmet, azt mondom, hogy oké, győzz meg róla, hogy ez így jó, hagyom magam, de csak a képi eszközökkel tudsz meggyőzni, sem a címmel nem, sem azzal a látványvilággal, ami ilyen primér módon lejön. Itt saját történeteket kellene tudnod elmondani. Fontos lenne, mert ahhoz tudok kapcsolódni. (hegyi)
értékelés:

Akt

Menekülés a fénybe?

Látunk három figurát, akik ebből a képből nem eldönthetőek, hogy így kész is vannak, ahogy látjuk őket, avagy ők alapjai valaminek azok közül az Anita-féle bábok közül, amik aztán felöltöztetve nyernek végső formát. Ha ez utóbbiról van szó, az azért izgalmas számomra, mert eszembe jut az az idézet egy építésztől, akit megkérdeztek, hogy miért díszíti olyan magasan az épületeket mindenféle gyönyörű felső szobrokkal, meg mindenféle díszekkel, mert az utcáról nem lehet látni, mert több tíz méter magasan vannak, és onnan senki nem látja. Erre azt mondta ez az építész, hogy a madaraknak. Ezt azért mondom itt, mint idézet, ez nagyon érdekes és elgondolkodtató kérdés, mert az, hogy kis mellbimbóik és kis köldökük van ezeknek a babáknak, ha ők föl is vannak öltöztetve, akkor senki nem fogja látni, hogy nekik ilyenjük is van. Ez megint egy érdekes kérdés, ez egy megszemélyesítés. Van ennek egy mágiája. Az, hogy ők hárman itt ülnek, mint a három fivér vagy nővér, egymásra tett lábbal lóbázzák magukat, ez egy vidám helyzetnek tűnhet. És mégis, a világítási helyzet, ami egy nagyon kopogós, ha fototechnikailag nézem rossz és elhibázott megvilágítás, de mégis van egy filozófiai mondanivalója az egésznek, hogy ez a vidámság mennyire valós, vagy mennyire színlelt. Tehát érzelmileg nagyon sokat ad ez a kép. Technikában kellene ezen még dolgozni, ezt a kopogósságot kellene valahogy úgy megoldani, hogy megmaradjon az üzenet jellege az egésznek, de ne legyen ekkora dinamikai különbség. Az árnyékban lévő formák abszolút laposak így, a fényben lévő forma nagyon kiégett, közben a belógó párnadarabok, vagyis a kompozíciós rész is esetleges. Ha vannak ilyen figuráid, én szeretném, ha ezeket a játékokat csinálnád, beállíthatsz ilyen szerepjáték helyzeteket, ezek nagyon sokat tudnak mesélni, de akkor ezekre tessék odafigyelni. Ismétlést kérek. (hegyi)

A fény árnyékában

A Margitszigeten készítettem Csibével. Egy elkapott pillanat.

Renátó, úgy látom, hogy küldtél most egy olyan képet, amit, ha összehasonlítok a fogaskerekes csendéleteddel, akkor azt mondom, hogy ez egy sokkal érzékenyebb megközelítés, mint az. Tudom, hogy a lelkedhez az nagyon közel áll, mint téma, de a képi megfogalmazásban ez a mostani kép valami egészen fantasztikus. A platán a leveleivel, azok árnyékával, és az, hogy ezt az egészet abban az élességben tartva, ahol tartod, tökéletesen értem, hogy mit szerettél volna mondani a túlvilágított, kiégett levéllel, és annak az árnyékával, és mindezek a formák, amik a platánfa törzsén létrejönnek, ezek a kéregdarabok, fantasztikus játék. Azt is mondhatom, hogy az a szögletesség és keménység, ami ebben a levélformában benne van, nagyon jól kötődik össze ezekkel az organikus, puha, kerekítettebb formákkal, amik absztrakt formaként létrejönnek a platántörzsön. Szeretném megjegyezni, hogy számomra a legkedvesebb fa a platán. Órákig tudom nézegetni a törzsén ezeket a foltokat. Lehet, hogy ennek is van valami pszichológiai megfejtése, hogy miért. Az, amit a leiratban kapunk, hogy a Margit szigeten készítettem Csibével, nem tudom ki a Csibe, ha az a fényképezőgéped, akkor őt üdvözlöm, ha valaki kapcsolati helyzet, akkor őt, és akkor kérném a folytatást ezen az érzelmi hőfokon, amin most vagyunk, és ebben a koncentráltságban, amit itt most látunk. Minden egyes leckénél erre kell törekedni. Jelzem, hogy az első és második osztály megoldásait se feledd. (hegyi)
értékelés:    

és akkor most belépek a fénybe

És akkor most belépek a fénybe - és remélem, nem esek hasra az előttem lévő akadályban.

Egészen meseszerű ez a történet, valami módosítás valószínűleg van a képen a tónusrenddel, de mellékes, mert jól hoz egy érzést, nagyon jó a megfigyelés. Azon kívül, hogy meseszerű, van benne valami kísérteties is. Borzongató az az érzés, hogy különösebb vacakolás nélkül megélhető egy olyan helyzet, amit aztán a trükkmesterek egy filmben hosszú-hosszú időn keresztül próbálnak imitálni, amikor az UFO-k megszállják a földet, vagy amikor valami paranormális tevékenységről szóló filmet látunk, akkor is hasonló fényjátékokat játszanak, és ez itt a valóságban megtörténik. Ez egy nagyon jó megfigyelés. Azon ritka esetek egyike lesz az, amikor reagálok arra, amit a hozzászólásoknál olvastam, hogy itt a kép előterében van egy kis zöld növényke, és ez zavaró. Igen, lehet mondani, hogy ezt ki lehetne onnan tisztítani, de akkor ki lehetne tisztítani azokat a vízszintes ágakat is, amik ide behajlanak, mert nekem azok is zavarják a kompozíciót. De ha mindent kitakarítok ebből a képből, akkor lehet, hogy eljutok a sterilitásnak arra a pontjára, amikor már a hitelessége csökken a történetnek. El kell azon is gondolkodni, hogy ezek a hibák, ezek a nem odavalónak ítélhető képalkotói elemek a valóságról szólnak, és ettől lesz az egésznek az a dinamikai tartománya számottevő, amitől nem azon gondolkodom, hogy ezt most milyen manipulációval hozta létre, hogyan alkotta meg, labortechnika, vagy fotosop-trükk, hanem elhiszem azt, hogy igen, egyszer csak találkozott egy ilyen fénytani helyzettel Mariann. Tehát nem tudom innen eldönteni, hogy mi lenne akkor, ha az ott nem lenne, csak van egy ilyen meglátásom. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy ez egy három csillagos lecke, és megvan a leckemegoldás is, mert ezek a fény-árnyék játékok fontosak. Amikor a lecke feladásra került, ennél tárgyiasabb megoldásra gondoltam, de az én elképzeléseim, az én fantáziám is véges, és örülök annak, hogy más teljesen más irányból közelít meg egy leckét, mint ahogy azt a feladásnál gondoltam. (hegyi)
értékelés:    

talán eltűnök hirtelen...

múlékony árnyak - nem kísértetek, csak kísértenek.

Egy József Attila idézetet kaptunk képcímnek, és az, amit a képen látunk többé-kevésbé képes olyan hatással lenni a nézőre, hogy nem a tárgyias megközelítést keresi, hogy ez most milyen fa, és annak milyen levele van, és meg akarja fejteni az erdő titkait, hanem abból a fény játékból, ami létrejön tökéletesen jól visszakódolható a versidézet élményanyaga. Ez pontosan arról szól, ami a lenyomat, az árnyék, hogy már a valóság nincs a képen, nincs ott a modell, ami ezt az árnyékot vetné, nagyon karakteres ez az árnyék, de hibákkal, lyukakkal teli, kicsit maszkszerű formát ad, mint egy busó álarc. Nagyon örülök annak, hogy Mariann, amikor az erdőt járja, akkor ilyen dolgokat is észrevesz. Egyetlen dolog, amit hozzátennék, ami talán fokozhatná ezt az élményt, az, hogy a mélységélességet még sokkal kisebbre venni, és még elmosódottabb legyen, még kevésbé jelentéssel teli legyen a háttér. Tudom, ezt nem egy könnyű dolog megcsinálni, mert ez fényképezőgéptől is függ, hogy mit enged a masina. Egyébként tökéletesen érthető, és jó a megfejtés. A leckére is, abban a témakörben, amiről beszélünk, ez egy nagyon jó irány, úgyhogy megvan a 41-es lecke megoldása is. (hegyi)
értékelés:    

nubes et crucem

Itt látunk egy latinul megfogalmazott képcímet, ebből talán az én tudásommal a crucem-mel tudok mit kezdeni, az valószínűleg a kereszttel kapcsolatos dolog lehet, a nubes pedig, ha innen ki kellene találnom, akkor valószínűleg a felhő lehet. Ha nem így van, akkor ne nagyon nevessetek ki, én nem tanultam latint. Mindegy, hogy mi a cím, bár kimódoltnak érzem ezt a latin címet most, nem tudom, hogy mi az indoka annak, hogy hirtelen Gimesi a latinos műveltségét előveszi. Valami technikailag történt ezzel a képpel, amitől ilyen rozetták, mintha vízbedobált esőcseppek lennének, ilyenek jöttek létre a háttérnél. Hogy ez mitől van, nem tudom, valószínű itt valamit masszírozott András, nem tudom kellett-e ezen ennyit masszírozni, hogy ez elkámpicsorodjon. Nem örülök annak, hogy az ott van, mert különben ez egy jó kép. Nem tökéletesen pontos a ritmizálás, a tömegelhelyezés, de száz százalékosan még vitatkozni se tudok vele, elfogadom. Annak kifejezetten örülök, hogy végre olyan irányba indult el András, ami izgalmas lehet. Lehet, hogy András haragudni fog rám, hogy ennyit szidom, de van egy borzalmas közmondás, hogy „Aki sokat markol, az keveset fog”. Valami mellett most már ideje lenne letenned a voksodat. Most vagy utcafotós vagyok, vagy fényfestéssel játszom, vagy ilyen szituációkat keresek a világban, mint ez a kép, vagy ugró kisgyerekeket keresek, vagy belső terekkel kezdek el foglalkozni, szóval valami legyen, mert most azt látom, hogy mindenből fölraksz egy skiccet, és mész tovább. Nem tudom, hogy hova futsz, mert ennyire nincs az időnk rövidre szabva, én szeretném, ha valami mellett elkezdenél komolyabban is beleállni egy témába, mert ez így szerepjátéknak tűnik nekem, és ez nem biztos, hogy olyan nagyon jó. Most tessék eldönteni, hogy te akarsz lenni az angyalföldi Cartier Bresson, vagy te akarsz lenni a kiskunhalasi Mapplethorpe, vagy a kecskeméti Annie Leibowitz, valami legyen, mert egyszer csak azt fogom mondani neked, hogy oké, tegyük a szorgalmiba, amik nincsenek eldöntve, és olyan képeket kérek leckemegoldásra, amiben valami kohézió van egymáshoz képest is. Ha nincs meg az irány, amit végig akarsz járni, mint a magad stációit, akkor ez olyan megúszósnak tűnik nekem. Még jó, hogy sportfotókat nem kezdtél el küldeni. Ha 16 éves lennél, azt mondom értem ezt az ide-oda kapást, de azt gondolom, hogy akkor lesz áttörés, akkor jön az "aha" élmény, ha a hatás-ellenhatás-visszahatás működhet. Gime, ez egy három csillagos kép, és akkor most lássuk a medvét, hogy merre fogsz elindulni. Vegyük úgy, hogy most ezt a nyarat végigjátszuk, hogy keressük az utunkat, és nyár végétől szeretném, ha Gimesi valamelyik irányhoz letenné a voksát, és abba az irányba hagyná, hogy próbáljunk neki segíteni, akár a pedellus, akár a többiek, és próbáljuk meg azt, hogy a tempót negyedére vesszük, és nem futunk sehova. (hegyi)
értékelés:

gesztenyefalevél

Itt van egy fotó, amire azt mondom, hogy végre nem valaminek a mímelése, nem valamilyen helyzetnek a külvilág felé való protestálása, hanem egy hétköznapi, mindenki által látott helyzetből ezzel az árnyékjátékkal András létrehoz egy kompozíciós helyzetet. Ez egy jó megfigyelés, abszolút a 20-as évek jut róla eszembe, de ezzel semmi baj nincsen, tökéletesen értem, és oké. Úgyhogy megvan a 41-es leckére a három csillag, és megadom rá a leckemegoldást is. Technikailag van vele egy kicsi problémám, lehet, hogy kopogósabbra, még keményebbre hívnám, ha ez egy papírkép, de talán csak ennyi. (hegyi)
értékelés:    

angyal

Egy nagyon jó geget látunk. Ezekből az utcafotós sétákból a lényeg az, hogy az ember hosszú időt tudjon rááldozni, és legyen türelme megvárni azt a pillanatot, amikor az egyébként meglévő környezeti elemek abban a konstellációban állnak össze, amiben azt ő ábrázolni szeretné, és az üzenet bekattan. Itt ez az üzenet, azáltal, hogy ez a fiatalember a sörével a buszmegállóban áll, pont úgy táncikáljon oda ehhez az angyalszárnyhoz, hogy fedésbe kerüljenek a formák, és ezáltal egy plusz értelmezést kaphat az ő személye, ez megtörtént. A túlélesítés itt is létrejött, megint szólok érte, és mindig fogok addig, amíg nem vagy hajlandó ezt értelmezni, hogy miről beszélek. Ez a túlélesítés távolságot is hoz, ettől nem lesz az egész szerethető, pedig ez egy olyan üzenet lehetne, ami szerethető, és mégsem történik meg ez. Ez a távolságtartás érhető tetten ezen a képen. Igaz ez arra is, hogy picit közelebb kellett volna mennünk. Ebből az arcból kicsit kellene kapnunk. Ha ez nem egy beállított fotó, ha nem arról van szó, hogy te megkérted őt, hogy tessék odamenni, és odaállni, akkor föl kell hívni magadra úgy a figyelmet, hogy odapisszensz neki, és akkor fölemeli a fejét. Ettől még benne marad a kompozícióban, de valamennyivel többet kapunk. Nem a tökéletes szembenézést várom, mert az megint elvinne valahová, a kettő között lenne az igazság. Mondok valamit Gime, ami nem biztos, hogy fog tetszeni, de ha nem vagyok őszinte, akkor minek beszélgetünk, tehát: azt gondolom, hogy a matematikai része a fotóidnak már megvan, működik. Ha nagyon ragaszkodsz ehhez az utcafotós dologhoz, akkor kezdd el az érzelmeidet is megmutatni, mert ez így már unalmassá lesz, hogy különféle helyzetekben primer poénok jönnek létre anélkül, hogy érzelmileg ez megérintene téged. A távolság, az objektív megválasztása, a túlélesített sterilizálás, a fagyott pillanatok mind egy irányba mutatnak. De ha valóban őszinte véleményemre vagy kíváncsi, én nem erőltetném az utcafotót, hagynám pihenni, mert ahhoz, hogy azokat az érzelmeket az utcára vidd vagy ott megtaláld, amiket mondok, nem az utca az alkalmas, hogy gyakorolj. (hegyi)
értékelés: