A Margitszigeten készítettem Csibével. Egy elkapott pillanat.

Renátó, úgy látom, hogy küldtél most egy olyan képet, amit, ha összehasonlítok a fogaskerekes csendéleteddel, akkor azt mondom, hogy ez egy sokkal érzékenyebb megközelítés, mint az. Tudom, hogy a lelkedhez az nagyon közel áll, mint téma, de a képi megfogalmazásban ez a mostani kép valami egészen fantasztikus. A platán a leveleivel, azok árnyékával, és az, hogy ezt az egészet abban az élességben tartva, ahol tartod, tökéletesen értem, hogy mit szerettél volna mondani a túlvilágított, kiégett levéllel, és annak az árnyékával, és mindezek a formák, amik a platánfa törzsén létrejönnek, ezek a kéregdarabok, fantasztikus játék. Azt is mondhatom, hogy az a szögletesség és keménység, ami ebben a levélformában benne van, nagyon jól kötődik össze ezekkel az organikus, puha, kerekítettebb formákkal, amik absztrakt formaként létrejönnek a platántörzsön. Szeretném megjegyezni, hogy számomra a legkedvesebb fa a platán. Órákig tudom nézegetni a törzsén ezeket a foltokat. Lehet, hogy ennek is van valami pszichológiai megfejtése, hogy miért. Az, amit a leiratban kapunk, hogy a Margit szigeten készítettem Csibével, nem tudom ki a Csibe, ha az a fényképezőgéped, akkor őt üdvözlöm, ha valaki kapcsolati helyzet, akkor őt, és akkor kérném a folytatást ezen az érzelmi hőfokon, amin most vagyunk, és ebben a koncentráltságban, amit itt most látunk. Minden egyes leckénél erre kell törekedni. Jelzem, hogy az első és második osztály megoldásait se feledd. (hegyi)
értékelés: