Ezt a képet egy barátommal való vízipipázás közben készítettem róla. Szeretünk pipázni és ez az alkalom, az a fél óra amikor az ember elfelejt minden gondot és bajt, csak arra koncentrál amire gondolni akar. Ezért is küldtem be ezt a képet. Mert ez több mint egy arc...

Kaptunk egy leiratot is, ezzel én most azért nem kezdenék semmit, mert izgalmas a leirat, de nem az van megfotózva. Egy erősen túlvilágított portrét kapunk, egy profilból fényképezett férfiarcról, de pontatlan a világítás. A homloknál, az arccsontnál, az orrnál olyan szinten túlvilágított a helyzet, hogy ki is ég a kép, miközben az árnyékforma már a homloknál elindul. Ha fény és árnyék, a sötét és a világos, a jó és rossz, az isteni és ördögi közötti játékot szeretném megfogalmazni, akkor ez akkor működik, ha jól kivehetőek, pontosan megfogalmazottak ezek a váltások. Másrészt pedig, azt nézzük meg, hogy valamilyen eszköz van a fiatalember szájához emelve, de ezt az eszközt ebben a formában nem lehet felismerni, pontosan azért, mert sötét háttér előtt van. Ha ez a jó és rossz, fekete és fehér, világos és sötét dolgot akarom megfogalmazni, akkor lehet, hogy fordítva világítom, és nem az arcot hozom be fénybe, hanem magát a tárgyat, és az arcot tartom sötétben, mert abban van titokzatosság, meseszerűség. Azzal, hogy ennyire tárgyiasan, mint egy szkenner lapjára lenne felfektetve ez az arc, mutatom ezt a képet, így ez nekem nem indít el történetet. Ha ez egy olyan szituáció, ami többször is előfordul, és megismételhető, akkor én kérnék Renátótól egy ismétlést, és szeretném arra is felhívni a figyelmét, hogy picit aktivizálja magát, mert ha ilyen nagy kihagyással dolgozunk, akkor nem tud egymásra épülni a munka. (hegyi)

Ezt a leckét most azért küldöm, mert mostanában csináltam egy pár csendéletet és nem szeretnék addig várni, amíg eljutok a hetes leckéig. Itthon ránéztem a szerszámokra és rájöttem, hogy szépek. Ez lett belőle.

Renátó a képet a Csendélet leckébe küldte, és az a válogatás, amiből ezek a tárgyak összeállnak, valóban a csendélethez sorolja, még akkor is, ha ezek a tárgyak sokunk számára ismeretlenek. Ha jól látom, van itt egy kuplungtárcsa, valami váltóalkatrészek, fogaskerekek, villáskulcsok, csípőfogó, mind-mind egy közös irányhoz tartozik, és ez az irány az autók világa. Ez egy érzelmi megközelítés, hogy Renátó a kép tanúsága szerint ezzel a világgal szoros kapcsolatot fűz, és ezzel a világgal az érzelmeit is megpróbálja kifejezni. Renátó nem a legkönnyebb utat választotta a csendéletkészítéshez, mert ezek a csillogó felületek viszonylag nehezen fényképezhetőek, nagyon nagy a tónusterjedelem, ami létrejöhet. Ha megfigyeljük, a fogaskerekek belső részei egészen feketék, míg például a csípőfogó szinte fehér színnel világít. Ha ezt tudja az ember, hogy ilyen széles terjedelemben működik ez a dolog, akkor a világítás az, amivel kordában tudja ezt tartani.
   Az elemzést kezdjük azzal, hogy a tárgyakat és azok elrendezését vesszük végig. Van egy hátterünk, ez egy csomagolópapír lehet, ami színben ahhoz a világhoz áll közel, ami az olajos alkatrészek és szerszámok világa. Az ötlet nem rossz, hogy ezt a papírt használja Renátó, és ha jól sejtem, akkor valami sárgás fénnyel van ez az egész megvilágítva, mégis azt mondom, hogy ezzel a háttérrel kell kezdenünk, és annak az elrendezésével, mert minden ehhez képest fog tudni működni. Ha ennyire gyűrött a háttér, ezen az apró tárgyak elvesznek, mert a gyűrődések is olyan tónusterjedelemben működnek, mint ami a tárgyakon fellelhető, vagyis egybeolvad az egész, mint egy kaméleon, beleolvad a környezetébe a dolog, és ez nem nagyon segíti az értelmezést. Ha értelmezni szeretném, akkor azt mondom, hogy az az erő benne lehet a háttér hullámaiban, amit ezek az alkatrészek képviselnek, de akkor ezt meg kell valahogy tervezni. Tehát két eset lehetséges: az egyik az, hogy lényegesen kevésbé gyűrött háttérrel dolgozom, nem képezek mély árkokat, és hegyeket-völgyeket ebben a struktúrában, és akkor ehhez képest értelmezhetőek lesznek a tárgyak. A másik az, hogy ezeket a hullámokat olyan formába rendezem, ami hozzásegít minket ahhoz, hogy ez az erődemonstráció értelmezhető legyen. Most a háttér annyira izgatott, zaklatott, hogy nem engedi érvényesülni a tárgyakat.
   Ha tovább megyek, akkor azt mondom, hogy ki kell nevezni valakit-valamit, ami ebben fontos számomra, és ez egy viszonyrendszert fog megadni. Itt lehet azt mondani, hogy méret szerint csoportosítok. A kuplungtárcsa lehet a főszereplő, szépek ezek a formák, és ezzel hozok létre valamilyen viszonyrendszert, hogy van egy nagy, viszonylag homogén felületem, és ehhez képest rendezem el a többi tárgyat. Van is erre irányuló törekvés most: ha a kép bal oldalán lévő fogaskerék-rendszert veszem, akkor az elég jól viszonyul a kuplungtárcsához. Az egyik egy i betű, a másik egy o betű, tehát formailag is van benne egy játékosság, de mindezt megzavarja az a rendetlenség, ami a szerszámokkal jön létre. Amiért nehéz a dolgom, az az, hogy meg kell húznom a határt a tárgyfotó és a csendélet között, hogy mitől válik valami többé, mint tárgyfotó. Itt is ez a problémám, hogy billegünk ezen a határon. Ha csak ezeket az eszközöket tesszük le egy viszonylag jól megválasztott háttérhez, akkor készítünk egy reklámfotót annak a cégnek, aki ezeket a termékeket gyártja. A csendélet irányát erősíti most a képen a szerszámok elhelyezése, de például az a csípőfogó nagyon uralja az egészet (bár a mérete pici, de mégis ő a központi figura). Ha ehhez hozzávesszük, hogy a szerelési helyzethez ritkán használunk csípőfogót, inkább a kulcsoké a szerep, akkor kérdőjel számomra, hogy miért ő van most ennyire központba helyezve. Nem szeretnék most tételesen végigmenni az összes tárgyon, hogy melyikkel mi a helyzet, mert addig, amíg Renátó saját maga nem dönti el, hogy melyik formai játék az, amihez képest a viszonyrendszerét létre akarja hozni, addig én helyette ezt nem tudom megtenni, nem is akarom, mert ez nem az én csendéletem, hanem Renátóé. Tehát én azért adnám vissza ezt a leckét ismétlésre, mert abszolút jól érthető az a fajta vonzódás, amit Renátó érez, abszolút jól dekódolható az az érzelmi állapot, ami egy felfokozott állapot, de mindezt úgy kell tudnunk megmutatni a nézőnek, hogy őbenne is nagyjából ez jöjjön létre, még akkor is, ha ezeket a tárgyakat nem ismeri. Ami pozitív ezen a képen: a világítás színtónusa, de a világításból is én lényegesen visszavennék, és módosítanék az egészen, megtartva ezt a színvilágot, egy nyugodtabb háttérrel, egy kevésbé gyűrött háttér előtt elkezdeném úgy berendezni a tárgyakat, lényegesen kevesebbet, hogy ez a viszonyrendszer jól tudjon működni. Javaslom Renátónak, hogy kezdje ezeket a tárgyakat szemlélni, adjon magának időt, barátkozzon ezekkel a tárgyakkal, a funkcióból helyezze át a hangsúlyt a formára, mert ezek formai játékok. Ott van egy erőfogó, gyönyörű technikai találmány, önmagában már egy olyan eszköz, ami izgalmas. Ehhez képest a villáskulcs bóvli, kevésbé érdekes. A csípőfogót én nem használnám, és ha villáskulcs, akkor nem ilyen gyerekméretűvel dolgoznék, hanem valami komolyabbal, hogy az arányrendszer ne torzuljon. Nem tudom, hogy ez mennyire volt segítő Renátó számára, én azt szeretném, hogy ha ezzel azért foglalkozna, mert nem én mondtam neki, hogy fogaskerekekkel csináljon csendéletet, de kíváncsi vagyok, hogy mit tud ebből kihozni. Visszatérve az elemzés elejére: azért nem könnyű a helyzet, mert addig, amíg egy virággal, egy zöldséggel tudunk, mint nézők érzelmi viszonyba kerülni, ez azért elég speciális terület, nem mindenki egyformán dekódolja ezeket a tárgyakat, tehát ezt még pluszban neki kell hozzátenni. Ismétlés. (hegyi)

A kép címe azért is az ami, mert újra alkotni szeretnék ide az estiskolára, gőz erővel ahogy csak tudok. Felkészültem.

Üdvözlünk, kedves Renátó, újra az Estiskolán. Nagyon fontosnak tartom azt, hogy valaki akár néhány év elteltével is azt mondja, hogy változott a helyzete, változtak a preferenciái, újból kezdi el ezt az egészet, hátha máshogy és más irányba jutunk el. Jó a kép, az üzenet egyértelmű: Engine start, tehát elindítjuk magát a kis traktorunkat, kis repülőnket, nem tudom, milyen technikai eszköznek az indítógombjait látjuk, de nyilvánvaló, hogy ezzel valami kütyüt indítunk ezzel el, és hajrá. Ez így nekem tökéletesen jól működik, még úgy is, hogy személyes az, ahogy magát az indítógombot, megnyomja ez az ujj. Ebbe nagyon sok személyes üzenet belekerült akarva vagy akaratlanul. Nagyon remélem, Renátó, mondom ezt így lassan 2-3 hét után a kép fölkerülése után, hogy a folytatás sem várat nagyon sokat magára. (hegyi)
értékelés:    

Hát ez az én vágyam. Rally versenyző lenni... Sokféleképpen meg tudtam volna ezt a dolgot fogalmazni... csajt nem raktam volna fel mert az már az én dolgom... De ez teljesen publikus és ez érint meg engem leginkább.

A képhez tartozik szöveg is, de mi alapvetően képeket próbálunk elemezni, és azt, hogy a kép eléri-e azt a szintet, ami a vágy kategóriában fel lett adva, azt most nem minősítenénk. A képen részben a porfelhő miatt, részben a demerungos ég miatt egy szürkés árnyalat van jelen, egy autót látunk kicsit elemelkedni a földről. A porfelhő, vagy kipufogó gáz foltrendszere éppúgy metszve van, mint ahogy azt már más, figurális esetben is láthattuk az estiskolán és jeleztük, hogy nem jóleső az, ha egységes részeket ad hoc módon, mert a kamera annyit látott belőle, csonkolunk. Megítélésünk szerint ez a kép ezzel a porfelhővel, ezzel a szürkés folttal együtt lenne egységes, és a kép bal oldalán látható nagy üres tér, amerre ez a mozgásban lévő szerkezet halad, ez ugyan mutatja ezt az irányt, de csak abban az esetben nevezhetjük elfogadhatónak ezt az irányt mutató ürességet, ha az autó mögötti porfelhő nem lenne csonkolva. Ugyanis az autó és a hozzá kapcsolódó porfelhő egységet képez. El tudjuk fogadni, hogy ez a vágás azért ilyen, mert nagyon gyors sebességnél próbált az alkotó exponálni, és ezzel egy nagyon nehéz feladat elé állította magát, ami dícsérendő, de mintha a fotós túl gyorsan exponált volna és nem várta volna meg, hogy az autó a fotós által kijelölt képmezőben elfoglalja a helyét. Ilyen értelemben ez inkább tekinthető sajtófotónak, de egy sajtófotónál, sportfotónál is elvárás, hogy a kompozíció rendben legyen (már csak azért is, mert ha mondjuk egy képszerkesztő választ egy eseményről egy fotót közlésre, azt fogja választani, ami ezt a feltételt is teljesíti). Ebben már a hatvanas-hetvenes években is igen kiemelkedő teljesítményt nyújtottak fotográfusok, ha megnézzük, kik fotóztak akkoriban sajtó vagy sport fotókat, egészen nagy nevekkel is találkozhatunk. Talán ez nem véletlen, mert ezt is ugyanolyan fontosnak kell tekinteni, mint hogyha bármi más témakörben fotózunk. Ha ez érthető, akkor az is világos, hogy miért mondjuk azt, hogy ez a kép egy citromdisznós, miközben maga a vállalás nagyon is értékelendő.
   Ha mégis figyelembe veszem azt, ami a képaláírásban szerepel, akkor ott van egy fiatalos viccelődést vélek fölfedezni, főleg annál a kifejezésnél, hogy csajt nem raktam volna fel, mert az már az én dolgom. Ha az estiskolán személyes történeteket keresünk, és amennyire tőlünk telik, próbálunk őszinték lenni, akkor talán ez a fotó pontosan akkor lenne érdekes, hogyha ezt a fel nem dolgozott témakört is ideraknánk, tehát a női princípium, és a férfiasság megtestesítője, a sebesen rohanó autó mint erő, milyen kapcsolatrendszerben van, és hogy komponálható bele egy ilyen üzenetbe. Talán úgy, hogy a női személy nem feltétlenül az autóban, hanem az optikához közelebb eső felületen, a makro, vagy közeli térben helyezkedik el, akár arccal, akár dekomponáltan - és úgy az a tér, ami felé feltételezhetően az autó halad, vizuális szempontból elkezdhetne működni.(szőke)
értékelés:

Elnézést kérek hogy már régen nem raktam fel anyagot, és ez sem egy házifeladat, csak azokhoz még nincs ötletem, de szeretném ha ezt is megnéznétek. Benik Balázs Veszprém Rally utolsó rajtjának egy pillanata.

Kedves Renátó, mivel te rátetetted direkt az autóra, hogy egyes, azért, hogy bejelentkeztél, legalább egy disznó jár ezért a képért, mivel tehát az autón is ott van, meg be is jelentkeztél, egy disznó. (Ez nem jelenti, hogy a kép rossz, majd lesz lecke a mozgás, akkor nem a szorgalmikra szokásos disznózás lesz majd. Várjuk a leckéket is!) (-szőke-)
értékelés: