Búvópatakok című Törökösenemhez, melynek péntek este nyolcas premierjére ezennel tisztelettel meg is invitállak a chatre, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Nagyon szépen köszönöm, igazán megtisztelő az ajánlás is és a meghívás is, de sajnos Londonban élek már egy ideje, de virtuálisan újra tervezek visszatérni hozzátok gőz erővel és remélem meg tudom veletek osztani az angliai hangulatot :)

Mennél többet értek, annál kevesebbet tudok című Törökösenemhez, melynek 2015. május 22. 21.00 órai premierjére ezennel tisztelettel meghívlak, ezt a fotódat választottam ajánlóképnek, köszönettel.

Na ugye, hogy mégsem autólámpa? :)

Nagyon megtisztelő számomra hogy része lehetett a műsornak és köszönöm. Többek próbálták már kitalálni hogy miként is készülhetett a kép hát most elmondom. A várban sétálgattam a Váradi Alexandrával, egy gyönyörű lánnyal, miközben megpillantottam egy kivilágított részt amit alig ért fény mert 20cm hó volt a lámpán ami megvilágította volna. Ez egy egyszerű lépésálló kültéri padlóba beépített reflektor. Hát erre sikerült rálépnem :-)

UI: Isten nyugosztalja drága Lucifert!

A keddi Fotocaffe műsorban erről a képről is beszélgettünk Sebestyén Lacival.

A "Mindenkinek mas es mas jut eszebe masrol es masrol." nekem az jutott eszembe, hogy senkinek semmiről nem jut eszébe soha semmi... :))) Bocsánat, ez fotoverbalizmus volt :)))
De hadd mondjak három negatív szót is: nincs semmi baj! :)

Ez nem a "verbalfoto problematikaja", ez pusztan az asszociacios sikok kulonbozosege (esetleg elonytelen cimvalasztas) szerintem.
Mindenkinek mas es mas jut eszebe masrol es masrol.
Persze ha az ember (angyal) a pokoli hoseghez van szokva, hoban-fagyban tanacsos melegen oltoznie...:)

Amiről István ír gondolom a verbálfotó problematikája.
Különben nekem tetszik az ötlet, és üdv újra itt Renátó.

Kedves István,
Elgondolkodtató amit írtál és egyet is kell hogy értsek vele. Én a képnek címet úgy adtam hogy ránéztem a képre és én egy izzó lábnyomot láttam. Gondolkodtam rajta hogy miféle címet kéne neki adni de azok után amit leírtál már én is másképp látom a képem. Köszönöm!

Kedves Renátó,
előljáróbna, hogy a fotód nagyon tetszik! Elgondolkodtam, hogy talán plexilapot tettél le alatta lámpával, vagy eleve egy épített helyszín üvegteteje amit látunk...
A cím számomra a sok tartalmi lehetőség közül leszűkítit a lehetőségeket, számomra jobb annélkül szemlélni sokszínű tartami síkjait. Mert a nyom, a lenyomat, izzó, fénylő valójában, a hó ellenében nagyon nagy gondolati útra hív mondjuk Amundsentől egészen elvont képekig - férfias, reményteli sugallatot érzek. De Lucifer lenyomataként (persze, értem a játékot is) viszont a pokol izzó lávája jelenik meg ott, amely a tisztaság, megújulás jelképét tiporja... Viszont nem tudom elképzelni hótaposóban Lucifert... Ember alakban viszont számomra nem hiteles, mert biztosan nem izzik mögötte a hó...:)) Szóval mindezzel csak azt szeretném mondani, hogy értve a kínálkozó játékot, az a helyzet van, hogy számomra a fotód sokkal erősebb a címnél, egyszerűen elnyomja, nem hiszek a címnek, és csak a kép van... Felfedezők vannak, előre haladás van, fény van, és nem pokol tüze...
Üdv. István

Köszönöm szépen!:)

Ez nagyon jól nézz ki!
Sőt bele is éltem magam (épp most olvasom újra Madáchtól Az ember tragédiáját..)