András úgy látszik, hogy ragaszkodik ezekhez a megfejtéseihez, és én értem, ez a verbál fotónak valami magasabb szintre emelése, miközben ugyan azt mondom, amit a galambos képnél is, az OSO-ná, hogy a megfigyelést rendben lévőnek tartom, de érzelmileg nem tudom, hogy hogyan lehet ehhez kapcsolódni. Lehet, hogy sehogy, és ez olyan, mint a matematika, és ne keressem a további visszhangokat magamban, de ennek ellentmond az a tónus, amiben ezt tartja András, ellentmond a fekete-fehér, a kompozíció, amit látunk. Én azt várnám, hogy ebből lejön egy olyan érzés, amiben a néző biztos lehet, hogy nem hülye, ha eszébe jut Orwellnek az 1984, vagy Aldous Huxley-nak a Szép új világ c. könyve. Valahol hagyni kell azt, hogy a néző ne érezze a bizonytalanság miatt magát ostobának, hogy most nem tudja, hogy mi a kulcs. Ebben neked kellene segíteni, Gime. A technikai eszközök tekintetében azt gondolom, hogy most már nincsenek kérdéseim. Valamiért te kitaláltad magadnak ezt a fajta tónusterjedelmet, azt mondom, hogy oké, győzz meg róla, hogy ez így jó, hagyom magam, de csak a képi eszközökkel tudsz meggyőzni, sem a címmel nem, sem azzal a látványvilággal, ami ilyen primér módon lejön. Itt saját történeteket kellene tudnod elmondani. Fontos lenne, mert ahhoz tudok kapcsolódni. (hegyi)
értékelés: