Magány

Magány

2013 július 31.-i adásom kapcsán belinkelt kép, de úgy érzem a kategóriába illik...

Érthető számomra az, hogy miről akar mesélni a kép, ugyanakkor azt is hozzá kell tegyem, hogy nekem nem ilyen a magány. Valószínű, hogy azért nem tudom értelmezni ezt az üzenetet, mert nem történt meg a valóságban az, amit a kép üzenni akar. Lehet az, hogy a kép készítőjében felmerült, mint élmény az, hogy van egy szereplő, aki nézi a tengert, és egyedül van ott, fújja a haját a szél, és ez egy kicsit lírai, magába fordulós, melankolikus érzést is ad, ugyanakkor, ennek ellene dolgozik a verőfény, az a nagy fénymennyiség, amit itt most kapunk. Egy viharosabb helyzetben, egy komorabb fényviszonynál valószínű, hogy jobban működne. Abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy ennek színesben kell megjelennie. Ez a rózsaszín kiskabát nekem túl vidám ahhoz, hogy igaz legyen az állítás, hogy ez magány. Még egy kérdés, ami felmerül, hogy ha nincsen a horizonton semmi, ha nem történik az égen sem semmi, akkor mi szükség van arra, hogy ezt az egy ujjnyit otthagyjuk a képen? Lehet, hogy a tenger, ha végtelennek ábrázolom, már segít ezen a dolgon. Ha fekete-fehérbe áttennék ezt, akkor lehet, hogy már többet mesélne. De azért én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a dolog megtörténjen, érzelmileg erősebben rá kell hangolódni. (hegyi)
értékelés:

Hiányérzet

Hiányérzet

Ez a képem nem politikai mondanivalót "akar" elmesélni, de a belegondolható tartalmat mindenki maga értelmezheti szerintem. Sok kép készült már erről a szoborról, a nézőpont megválasztása direkt ilyen... az időjárás pedig a "kezemre játszott". Régi képem, de sokat vacilláltam a kategórián, Látszóteres javaslatra került ebbe, szerintem páran láthatjuk, mi is hiányzik innen, persze mindenkinek más, nekem is megvan a saját sztorim, remélem másnak is meg lesz.

Lehet, hogy más javaslatát fogadtad el, de én nem érzem ezt annyira erősnek, hogy ez a magány leckébe került. Szerintem simán be lehetett volna tenni az ünnepbe, mert tegyük hozzá, hogy Budapest szimbólumáról beszélünk, de akár azt is mondhatnánk, hogy nem csak Budapestnek, hanem az országnak is egy nagyon fontos szimbóluma, a Szabadság szobor. Mondd ki ezt a szót, hogy Szabadság szobor. Az egész már önmagában nagyon sok mindent elmond, nagyon sok dumát ez nem igényel. Ami a képet illeti, alapvetően egy jól megfogott helyzet, és örülök annak, hogy nem a szokványos megközelítést kapjuk. És valóban, mint ahogy a leiratban áll, az időjárás is a segítségedre ebben az egész háttér helyzetben, hogy ami esetleg fellelhető lett volna, a városnak bármilyen panorámája, az eltűnt, és ettől válik az egész felkiáltójelszerűvé, mert azt gondolom, hogy ennek most itt ez a lényege - áll ő itt most egyedül, hát, ettől az időjárási helyzettől és persze mondhatjuk, hogy ez a szabadság felkiáltójele, és ebben a hiány a környezet, de ez így nekem még verbális üzenet. Azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus, szépek a fényeid, plasztikus is az egész, kicsit távol vagyunk tőle, de ez ugye technika kérdése is, hogy mit lehet megvalósítani. Az ötletet abszolút jónak tartom. Azért 2 csillag, mert távoli leképezés ez, távolságtartó és hiányollak belőle. Nincs előtér, ezért nincs közünk ehhez az egészhez, ha behelyettesítem a szobrot egy szereplővel, akkor azt is mondhatnám, hogy lesifotó. Te voltál ott, te tudod, mit lehetett volna kezdeni az előtérrel, hogy fokozd a feszültségét ennek az egésznek, és akkor rendben lennénk. (hegyi)
értékelés:

Régi és új

Régi és új

Hát Oldy, nekem ez a kép tetszik, jók ezek a ritmusok. Arra nem biztos, hogy rájöttem volna rögtön, hogy az ott egy régi és egy új híd és akkor itt valami híd darabokat látok, nem biztos, hogy ezt meg tudom fejteni. Nyilvánvaló, erre te is rásegíthetnél azzal, ha hagytad volna, hogy ez önálló életet is tudjon élni. Persze, nyilvánvaló hogy az látszik, ez itt egy vágás, hogy valami darabjait elmetélték itt a bal oldalon, de annyira nem jelentős, hogy ezt jól tudjam beazonosítani. Ez nem baj, csak nekem mást üzen, mint amit itt elmondasz. De a konstrukció jó. (hegyi)
értékelés:

Nagyváros, Hegyi Zsolt-2012.09.08. 19:54, Hegyi Zsolt-2012.09.08. 19:54

Nagyváros
Nagyváros
Nagyváros

Párizs - új üzleti negyed.

Oldy, ezek többé-kevésbé jól megfogott ritmusok, nekem a leginkább a harmadik állt össze, a második esetében nem nagyon tudok mit kezdeni a nagy éggel, mert ez éppen hogy csökkenti a házak nagyságát, nyomja őket össze. Ha van még a kirándulásról kép, mutasd. (hegyi)
értékelés:

Demeternek

Demeternek

A saját szerény eszközeimmel készített kép. Úgy gondolom, egy filmre, analóg géppel készített kép illik ide. Boldog Születésnapot Demeter!

A leiratot olvasom, abszolút értem, hogy miért erre a képre esett a választása Oldmannek, nagyon jók ezek a ritmusok, itt is megvan az utalás a Demeter mákos csendéletére, de itt is az a fontos, hogy a saját eszközeivel, a saját gondolatiságával dolgozik Oldman, és a saját érzelmeit így kapcsolja be. Ez is egy olyan helyzet, amit kifejezetten egy jó megoldásnak gondolok. (hegyi)
értékelés:

Tavaszváró

Tavaszváró

Matatok, keresgélek, mert keresek egy képet, erre ez akadt a "kezembe". Emlékszem, amikor készült (talán 2 vagy 3 éve) már nagyon vártuk a tavaszt, Gabikámmal sétálgattunk Szentendrén, amikor egyszer csak előbújt a nap...

Vasfog

Vasfog

Régi csavarok, még a felújítás előtti északi összekötő hídon.

Itt is van egy keretezés, nem olyan nagy baj, de ahhoz, hogy több féle helyen használható legyen egy kép, én ezeket a kereteket nem használnám. A megfigyelés jó, és a ritmus is jó, bár én azt mondom, hogy a képnek a bal oldalából egy ujjnyit én vágtam volna ahhoz, hogy ez az egész ritmus elmozduljon egy picit, mert elmozdítja a háttér maga azzal, hogy ezek a ferde vonalak bekapcsolódnak, és a fényviszonyok is olyanok, hogy a tömeget elbillentik a kép jobb oldala felé. Ezt úgy lehet visszahúzni, ha a kép bal oldalából vágunk egy kicsit, és magát ezt a három csavart mozdítjuk egy keveset, és akkor visszabillen a kompozíció. Ez inkább az absztrakt leckébe lehet jó megoldás, az Idő leckébe azért nem tartom túl jó megoldásnak, mert értem én, hogy itt az elkorrodált csavarok azok, amik az időt akarják jelezni, de azért annyira sem építészetileg, sem technikailag, sem a maga pusztulásában nem jellemző ez a helyzet, hogy jól illusztráljon egy történtet. Ha már ilyen dolgot keresünk, mert ez is érvényes megoldás lehet az időre, akkor szélesebb gesztusokkal dolgozzunk. Értem ez alatt azt, hogy nagyobb pusztulattal fogalmazzunk, és a technikai része is fontos, hogy ezek a csavarok nem olyan nagyon szépek. Nyilván egy Lánchídnak, vagy egy Szabadság-hídnak a részletei, ha már hídról beszélünk, izgalmasabbak tudnak lenni, mert ott a kivitelezés gondosabb volt. Erre én most egy csillagot tudok adni, Oldy, azért, mert a besorolással sem nagyon értek egyet, és a kompozíció is egy kicsit billeg. (hegyi)
értékelés:

Merengés

Merengés

Sajnos - már látom - a fényeket nem jól választottam meg itt, de egyébként azt hiszem, rám jellemző az arckifejezés, a testtartás, szóval ez tényleg én vagyok.

Írja Oldy a leiratban, hogy a fényeket nem jól választotta meg, ezzel nem tudok vitatkozni. Ezeknél a külső felvételeknél azt tudom mondani, hogy arra figyelni kell, hogy mekkora fénymennyiség van, mert nagyon túl tudja világítani az alanyt, főleg a bőrszín az, ami ilyenkor sérül, és ezért ez most annyira nem erős. Jó a gesztus, de én azt szeretem, amikor a modell valamilyen kommunikációt folytat a kamerával. Ez most esetlegesnek tűnik nekem, hogy a kiskabát a kis szíjjal, meg az, hogy most hol vagyunk, hova nézünk, mi történik, nem tudjuk. Ez jobb híján megvan, de csak jobb híján, nem egy koncentrált munka. Egyetértek, mert valóban jellemzőnek mondható ez a gesztus, de a jellemző gesztusaid közül nem a legerősebb. Én, ahogy megismertelek, azok közül az arcok közül, amiket láttam, sokféle arcodat mutattad már, de ez az arcod a várakozás, a figyelés pillanata, és ez nem hordoz akkora dinamikát. Ismétlés. (hegyi)

Borotválkozó fotós

Borotválkozó fotós

Szintén az első leckéhez küldeném, inkább biztosra megyek, és bár Zsolt látta ugyan már ezt a képem, még nem cincálta szét.... tessék, jöhet. (Ha valakit érdekel a kép technikája abban semmi extra nincs egyébként, "sima panorámafotó")

Kicsit skizoid ez a sima panoráma, nem biztos, hogy akarok veled együtt borotválkozni, még a végén beszippant Alice a tükörbe. De félre a viccet, azért a sima panorámánál valamivel több van ebben, majd ha akarod, meséld el a többieknek, hogy készült, a lényeg viszont, hogy ez egy jó játék, és az előző munkáidban is van erre utalás, szóval ha gondolod és érdekel téged ez az irány, lehet hogy érdemes lenne behatóbban is foglalkozni vele. Megvan a lecke, csillag, és elsős vagy. Várjuk a folytatást, nem cincálok most, bár a kompozíció lehetne talán picit feszesebb jobbra-balra. (hegyi)
értékelés:    

ösztönlény

Igen, ez is én, idióta meg mit tudom én, igen én!

Jó kis portré ez, benne van az oldmenség minden részlete, szóval tetszik, amit mutatsz, de azért kompozícióban lehetne picit tágabb, és hát igen, az a fránya vaku, az elveszi a sejtelmességét a dolognak. Na de a lecke megvan, és itt lentebb a kisfilmben a kompozíciós gondolataimat is megpróbálom hozzám mérten értelmesen illusztrálni. Ha van mód, jó lenne ebből egy ismétlés is. (hegyi) értékelés:    

 

Arcátlanság

Arcátlanság

Nos, az első leckemegoldásom ismétléseként töltöm fel ezt a képet. Igaz, kicsit csaltam vele, de elfogadom Hegyi pedellus érvelését, íme itt egy újabb leckemegoldás... de jó is lenne már "kijárni az elsőt!"

Jó úton haladsz, hogy kijárd az elsőt, azt nem mondom, hogy ez a legnagyobb dobásaid közül való kép, elég szokványos, hogy a fényképész fényképezőgéppel a szeme előtt fényképezi magát, de elfogadom. Az egy másik kérdés, hogy egyrészt a méret elég picike maradt, másrészt az élesség és a világítás mind a kezedre játszik, a fej, az arc síkja most másodlagossá lett. Így mivel nem vagy kezdő, azt mondom, ez két csillag. (hegyi)
értékelés:

Mexikó

Mexikó

Úgy el volt ott árvulva ez a kis kaktusz.

Oldy, én nem tudom, hogy a kőműves tehet róla, vagy az, hogy nem álltál teljesen párhuzamosan a falhoz, de valamiért ez az egész nekem nem tűnik vízszintesnek, miközben az alján olyan, mintha az lenne, és mégse. Lehet, hogy ez a fényviszony miatt van, hogy ebbe a vakablakba úgy világít a fény, hogy torzítja ezt az egészet, nem tudom megmondani. Ez nekem még nem csendélet. Szépek a fények, izgalmas lehet ez a helyzet, ha ez valamilyen olyan helyen van, amit meg tudsz látogatni máskor is, akkor itt be lehet rendezni csendéletet, de ez a szegény, műanyagcserépbe rakott kis kaktusz önmagában még nagyon egyedül van. Valamilyen viszonyrendszert ki kell alakítani ahhoz, hogy ez jól működjön. Esetleg, ha ez egy lényegesen drámaibb világítási helyzetben van, akkor már el tudnám képzelni azt, hogy ez meséljen arról, hogy fogságban hogyan nevelődik egy kaktusz, de ez így még nekem nem nagyon áll össze ettől a nagyon vidám színtől az a kis verem, amiben ő benne van. Ismétlés. (hegyi)

Türkish Stars

Türkish Stars

Kecskemét - Repülőnap - török légierő gépei. Fantasztikus műsort adtak, ők voltak a nap sztárjai, nekem mindenképp.

Én ehhez a képhez túl sokat nem szeretnék hozzátenni, azt gondolom, hogy egy olyan megfigyelés és egy olyan helyzet, amit István zseniálisan elénk tett, és bemutat itt nekünk. Tényleg izgalmas, és le a kalappal a csapat előtt, aki ezt a repülést véghezvitte. István előtt is, hogy ezt az alakzatot jókor és jó formában megfigyelte. Lehet, hogy én kevésbé vágnám szűkre, bár az is igaz, hogy a formák ismétlődése miatt éppen elég, ha egy-két repülő van a maga teljességében ábrázolva, a többi már úgyis csak ismétlés. Ha ezt a döntést meghozom, akkor lehet, hogy az alsó és a fölső repülőnek a törzsénél hozom meg a vágást, és nem indítom el a szárnyát ilyen fél formában. Akkor még feszesebb lenne a kompozíció. Talán ennyit tudok hozzátenni, de abszolút rendben van, és értem a rezonanciát is, úgyhogy megvan a leckemegoldás és a három csillag is. István, kezdjünk el dolgozni az önportrékkal is. (hegyi)
értékelés:    

Quetzalcoatl

Quetzalcoatl

Régi képem, csak most, a keresgélés alatt került elő.

Valószínű a cím valami indián istenség neve lehet, ennyire nem vagyok ebben otthon. Ez egy nagyon izgalmas kép, tetszik az, amit István itt megfigyel. Finomak a vonalak, bár talán máshova tettem volna az éles pontot. Ezek a leszakadó tolldarabkák, amik a széleknél látszanak nekem fontosabbak. István, egy vallomást kérnék tőled: biztosan van ezen éles valahol? Vagy elmozdult? Mintha sehol nem találnám az éleset, most lebuktál. Mindegy, de erre azért nem árt odafigyelni, hogy legyen valami éles. Hogy itt most maga ez a tollszerelék mozdult el, vagy a kamera, azt nem tudom, ettől függetlenül maga a kép nagyon tetszik, szép ritmus, dinamikus és jó megfigyelés, jó a vágás is, tehát minden egyéb más rendben van. (hegyi)
értékelés: