Én ezt kedvelem, jó ritmusa van, de alapvetően a kompozíció lehetne feszesebb. Egyrészt arra figyelj, hogy a képhatároknál ne legyenek ottfelejtett darabkák. Nem szabad, és ez most főleg fenn jelentkezik. Másrészt fenn amúgy is a kotta tetejénél vágnék, mert felesleges az a sok ott felül, nincs benne már információ. (hegyi)
értékelés:

Hol a kertész? A kérdés komoly. Ez a bent és kint kép igen jól adja magát. Nem is sok hiányzik, hogy tökéletes legyen. Ha elmozdulsz jobbra, akkor máshová kerül az ablak osztó függőlegese, és máris többet látunk a kinti székekből. Még az ablakkilincsből is kaphatnánk. És akkor ez így megállna, mint kompozíció. Vagy, ha nem ez az irány, akkor kellene a kertész oda balra. Szóval azt jól érzed, miben van hangulat, ahhoz, hogy ezeket begyakorold, képeket kell csinálni, többet. Várom, küldjed. (hegyi)
értékelés:

Érthető számomra az, hogy miről akar mesélni a kép, ugyanakkor azt is hozzá kell tegyem, hogy nekem nem ilyen a magány. Valószínű, hogy azért nem tudom értelmezni ezt az üzenetet, mert nem történt meg a valóságban az, amit a kép üzenni akar. Lehet az, hogy a kép készítőjében felmerült, mint élmény az, hogy van egy szereplő, aki nézi a tengert, és egyedül van ott, fújja a haját a szél, és ez egy kicsit lírai, magába fordulós, melankolikus érzést is ad, ugyanakkor, ennek ellene dolgozik a verőfény, az a nagy fénymennyiség, amit itt most kapunk. Egy viharosabb helyzetben, egy komorabb fényviszonynál valószínű, hogy jobban működne. Abban sem vagyok száz százalékig biztos, hogy ennek színesben kell megjelennie. Ez a rózsaszín kiskabát nekem túl vidám ahhoz, hogy igaz legyen az állítás, hogy ez magány. Még egy kérdés, ami felmerül, hogy ha nincsen a horizonton semmi, ha nem történik az égen sem semmi, akkor mi szükség van arra, hogy ezt az egy ujjnyit otthagyjuk a képen? Lehet, hogy a tenger, ha végtelennek ábrázolom, már segít ezen a dolgon. Ha fekete-fehérbe áttennék ezt, akkor lehet, hogy már többet mesélne. De azért én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy ez a dolog megtörténjen, érzelmileg erősebben rá kell hangolódni. (hegyi)
értékelés:

Lehet, hogy más javaslatát fogadtad el, de én nem érzem ezt annyira erősnek, hogy ez a magány leckébe került. Szerintem simán be lehetett volna tenni az ünnepbe, mert tegyük hozzá, hogy Budapest szimbólumáról beszélünk, de akár azt is mondhatnánk, hogy nem csak Budapestnek, hanem az országnak is egy nagyon fontos szimbóluma, a Szabadság szobor. Mondd ki ezt a szót, hogy Szabadság szobor. Az egész már önmagában nagyon sok mindent elmond, nagyon sok dumát ez nem igényel. Ami a képet illeti, alapvetően egy jól megfogott helyzet, és örülök annak, hogy nem a szokványos megközelítést kapjuk. És valóban, mint ahogy a leiratban áll, az időjárás is a segítségedre ebben az egész háttér helyzetben, hogy ami esetleg fellelhető lett volna, a városnak bármilyen panorámája, az eltűnt, és ettől válik az egész felkiáltójelszerűvé, mert azt gondolom, hogy ennek most itt ez a lényege - áll ő itt most egyedül, hát, ettől az időjárási helyzettől és persze mondhatjuk, hogy ez a szabadság felkiáltójele, és ebben a hiány a környezet, de ez így nekem még verbális üzenet. Azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus, szépek a fényeid, plasztikus is az egész, kicsit távol vagyunk tőle, de ez ugye technika kérdése is, hogy mit lehet megvalósítani. Az ötletet abszolút jónak tartom. Azért 2 csillag, mert távoli leképezés ez, távolságtartó és hiányollak belőle. Nincs előtér, ezért nincs közünk ehhez az egészhez, ha behelyettesítem a szobrot egy szereplővel, akkor azt is mondhatnám, hogy lesifotó. Te voltál ott, te tudod, mit lehetett volna kezdeni az előtérrel, hogy fokozd a feszültségét ennek az egésznek, és akkor rendben lennénk. (hegyi)
értékelés:

Oldy, ezek többé-kevésbé jól megfogott ritmusok, nekem a leginkább a harmadik állt össze, a második esetében nem nagyon tudok mit kezdeni a nagy éggel, mert ez éppen hogy csökkenti a házak nagyságát, nyomja őket össze. Ha van még a kirándulásról kép, mutasd. (hegyi)
értékelés: