Munkák | Page 2 | Látszótér

Szűrés

Merengés

Sajnos - már látom - a fényeket nem jól választottam meg itt, de egyébként azt hiszem, rám jellemző az arckifejezés, a testtartás, szóval ez tényleg én vagyok.

Írja Oldy a leiratban, hogy a fényeket nem jól választotta meg, ezzel nem tudok vitatkozni. Ezeknél a külső felvételeknél azt tudom mondani, hogy arra figyelni kell, hogy mekkora fénymennyiség van, mert nagyon túl tudja világítani az alanyt, főleg a bőrszín az, ami ilyenkor sérül, és ezért ez most annyira nem erős. Jó a gesztus, de én azt szeretem, amikor a modell valamilyen kommunikációt folytat a kamerával. Ez most esetlegesnek tűnik nekem, hogy a kiskabát a kis szíjjal, meg az, hogy most hol vagyunk, hova nézünk, mi történik, nem tudjuk. Ez jobb híján megvan, de csak jobb híján, nem egy koncentrált munka. Egyetértek, mert valóban jellemzőnek mondható ez a gesztus, de a jellemző gesztusaid közül nem a legerősebb. Én, ahogy megismertelek, azok közül az arcok közül, amiket láttam, sokféle arcodat mutattad már, de ez az arcod a várakozás, a figyelés pillanata, és ez nem hordoz akkora dinamikát. Ismétlés. (hegyi)

Borotválkozó fotós

Szintén az első leckéhez küldeném, inkább biztosra megyek, és bár Zsolt látta ugyan már ezt a képem, még nem cincálta szét.... tessék, jöhet. (Ha valakit érdekel a kép technikája abban semmi extra nincs egyébként, "sima panorámafotó")

Kicsit skizoid ez a sima panoráma, nem biztos, hogy akarok veled együtt borotválkozni, még a végén beszippant Alice a tükörbe. De félre a viccet, azért a sima panorámánál valamivel több van ebben, majd ha akarod, meséld el a többieknek, hogy készült, a lényeg viszont, hogy ez egy jó játék, és az előző munkáidban is van erre utalás, szóval ha gondolod és érdekel téged ez az irány, lehet hogy érdemes lenne behatóbban is foglalkozni vele. Megvan a lecke, csillag, és elsős vagy. Várjuk a folytatást, nem cincálok most, bár a kompozíció lehetne talán picit feszesebb jobbra-balra. (hegyi)
értékelés:

Igen, ez is én, idióta meg mit tudom én, igen én!

Jó kis portré ez, benne van az oldmenség minden részlete, szóval tetszik, amit mutatsz, de azért kompozícióban lehetne picit tágabb, és hát igen, az a fránya vaku, az elveszi a sejtelmességét a dolognak. Na de a lecke megvan, és itt lentebb a kisfilmben a kompozíciós gondolataimat is megpróbálom hozzám mérten értelmesen illusztrálni. Ha van mód, jó lenne ebből egy ismétlés is. (hegyi) értékelés:

Arcátlanság

Nos, az első leckemegoldásom ismétléseként töltöm fel ezt a képet. Igaz, kicsit csaltam vele, de elfogadom Hegyi pedellus érvelését, íme itt egy újabb leckemegoldás... de jó is lenne már "kijárni az elsőt!"

Jó úton haladsz, hogy kijárd az elsőt, azt nem mondom, hogy ez a legnagyobb dobásaid közül való kép, elég szokványos, hogy a fényképész fényképezőgéppel a szeme előtt fényképezi magát, de elfogadom. Az egy másik kérdés, hogy egyrészt a méret elég picike maradt, másrészt az élesség és a világítás mind a kezedre játszik, a fej, az arc síkja most másodlagossá lett. Így mivel nem vagy kezdő, azt mondom, ez két csillag. (hegyi)
értékelés:

Mexikó

Úgy el volt ott árvulva ez a kis kaktusz.

Oldy, én nem tudom, hogy a kőműves tehet róla, vagy az, hogy nem álltál teljesen párhuzamosan a falhoz, de valamiért ez az egész nekem nem tűnik vízszintesnek, miközben az alján olyan, mintha az lenne, és mégse. Lehet, hogy ez a fényviszony miatt van, hogy ebbe a vakablakba úgy világít a fény, hogy torzítja ezt az egészet, nem tudom megmondani. Ez nekem még nem csendélet. Szépek a fények, izgalmas lehet ez a helyzet, ha ez valamilyen olyan helyen van, amit meg tudsz látogatni máskor is, akkor itt be lehet rendezni csendéletet, de ez a szegény, műanyagcserépbe rakott kis kaktusz önmagában még nagyon egyedül van. Valamilyen viszonyrendszert ki kell alakítani ahhoz, hogy ez jól működjön. Esetleg, ha ez egy lényegesen drámaibb világítási helyzetben van, akkor már el tudnám képzelni azt, hogy ez meséljen arról, hogy fogságban hogyan nevelődik egy kaktusz, de ez így még nekem nem nagyon áll össze ettől a nagyon vidám színtől az a kis verem, amiben ő benne van. Ismétlés. (hegyi)

Türkish Stars

Kecskemét - Repülőnap - török légierő gépei. Fantasztikus műsort adtak, ők voltak a nap sztárjai, nekem mindenképp.

Én ehhez a képhez túl sokat nem szeretnék hozzátenni, azt gondolom, hogy egy olyan megfigyelés és egy olyan helyzet, amit István zseniálisan elénk tett, és bemutat itt nekünk. Tényleg izgalmas, és le a kalappal a csapat előtt, aki ezt a repülést véghezvitte. István előtt is, hogy ezt az alakzatot jókor és jó formában megfigyelte. Lehet, hogy én kevésbé vágnám szűkre, bár az is igaz, hogy a formák ismétlődése miatt éppen elég, ha egy-két repülő van a maga teljességében ábrázolva, a többi már úgyis csak ismétlés. Ha ezt a döntést meghozom, akkor lehet, hogy az alsó és a fölső repülőnek a törzsénél hozom meg a vágást, és nem indítom el a szárnyát ilyen fél formában. Akkor még feszesebb lenne a kompozíció. Talán ennyit tudok hozzátenni, de abszolút rendben van, és értem a rezonanciát is, úgyhogy megvan a leckemegoldás és a három csillag is. István, kezdjünk el dolgozni az önportrékkal is. (hegyi)
értékelés:

Quetzalcoatl

Régi képem, csak most, a keresgélés alatt került elő.

Valószínű a cím valami indián istenség neve lehet, ennyire nem vagyok ebben otthon. Ez egy nagyon izgalmas kép, tetszik az, amit István itt megfigyel. Finomak a vonalak, bár talán máshova tettem volna az éles pontot. Ezek a leszakadó tolldarabkák, amik a széleknél látszanak nekem fontosabbak. István, egy vallomást kérnék tőled: biztosan van ezen éles valahol? Vagy elmozdult? Mintha sehol nem találnám az éleset, most lebuktál. Mindegy, de erre azért nem árt odafigyelni, hogy legyen valami éles. Hogy itt most maga ez a tollszerelék mozdult el, vagy a kamera, azt nem tudom, ettől függetlenül maga a kép nagyon tetszik, szép ritmus, dinamikus és jó megfigyelés, jó a vágás is, tehát minden egyéb más rendben van. (hegyi)
értékelés:

Vihar előtt

Zamárdi 2000.

István, nagyon szép az a kép, amit mutatsz, ritmikában is, kompozícióban is rendben van, a pillanatot is jól megfogtad, szépek a színek, ezek a víz színek, amik a felhőknél is létrejönnek. Aki vizes, az biztos betette ezt háttérképnek. Itt sem kell keretezés, ha lehet kérni, akkor mentesítsük a képeket ettől az utólagos babrálástól, hogy ráteszünk valami keretet. A keretezőknek mondom: tessék rátenni egy bondel-keretet, mert annak van humora, vigyük el akkor giccsbe, de egyébként ez pont azt a líraiságot rontja el, ami a képnek nagy erénye lenne. Puritán dolgokat szeretnénk, abba az irányba menjünk, ha lehet kérni. (hegyi)
értékelés:

Veres Zoltán

Kecskemét, repülőnap, Veres Zoltán.

Oldy, rögtön az elején mondom: a keretezés nem jó ötlet, esztetizál valamit, ami olyan, mintha a kis filctollammal húztam volna a kis íróasztalon, nem tesz neki jót, becsüljük a képet annyira, hogy önmagában működjön, paszpartuzni csak a falon paszpartuzunk, képernyőn nem. Ettől most még nem vonok le csillagot, csak tudd, hogy ezért Zsolt haragszik. Lehet azt mondani, hogy bolond vagyok, de nekem ezek nem szép megoldások, akármennyire igyekszik az ember. Viszont a kép nagyon tetszik, azért mert egy olyan ritmikát alkalmazol, amiben a mozgás nem csak attól van jelen, hogy egy füst van, meg hogy pörög a propeller, hanem ahova elhelyezted ezt a repülőt, ettől van az egésznek dinamikája. Az ember várja, hogy tud-e még följebb menni, vagy itt elkezd visszafelé billenni, vagy mi fog történni. Van egy feszültsége neki. Ráadásul szerencséd volt abban is, hogy szép füstök, felhők voltak ott, szóval azok a formák, amik létrejöttek, nagyon plasztikusak, úgyhogy nagyon izgalmas, amit mutatsz, nagyon tetszik. Szerintem abszolút három csillagos a kép, a keretet leszámítva. A leckemegoldásnak is jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:

Ódon

Szentendre. Azt hiszem, állami (önkormányzati) tulajdonban lévő épület.

Nagyon szép fénytani helyzetet találtál ehhez az épülethez, nagyon izgalmas az, ahogy ezt megfogtad. Ami nekem kérdéses, hogy jó szögből fényképezted-e ezt az épületet, ugyanis ha azt vesszük, hogy ez a fa egy személy, akkor a hóna alatt ki tudunk nagyon kukucskálni a kép bal oldalán, és ott nagyon kilyukad az ég. Ettől nem tudom, hogy hova koncentráljak, hogy föl akarjak menni a lépcsőn, és ott keressek valamilyen mesét, vagy ebben a zugban, ami létrejön az épületnél, vagy a fával foglalkozzak. Ha egy lépést odébb teszel, balra elmozdulsz egy lépést, akkor a teraszrészből kicsivel többet kapunk, és talán becsukódik az a tömeg, ami ott most kinyílt a kép bal oldalán. (hegyi)
értékelés:

Nyugalom

Lehet, a természetfotó kategória jobb lett volna, de ide (Tökéletesslég) jobban illik.

Jó a kompozíció, szépek a fények, és örülök, hogy nem a Természetfotó leckébe került, mert ott én ezt szétcincálnám. Most ebben a leckében viszont értem az üzenetét, természetfotónak ez kevés lenne. Most megkérdezhetitek tőlem, hogy amikor kirakunk egy kiállítóterembe képeket, mi határozza meg őket, ott nincsenek leckék. Az, ami a többi képpel való viszony, hogy hova tesszük ezt ritmusban, milyen méretben nagyítjuk, hogyan kerül a falra, hányadik kép, mik veszik körül, az indokolhatja a falra kerülést, és behívhat egy történetet. Ott ez az, ami pótolhatja azt, ami nálunk a leckékkel meghatározódik, hogy egy viszonyrendszer kialakul. Köszönöm, István, megvan a három csillag erre a leckére. (hegyi)
értékelés:

Egy italt

Ez egy filmjelenet is lehetne akár, a Bármixer c. filmből. Jó, hogy a tükröződés ilyen izgalmasan létrejön a háttérben, hogy megfordítja a feliratokat, miközben sorakoznak itt ezek az üvegek. Talán annyi, hogy az előtérből én többet adnék, és ezt a kiüresített helyzetet fölerősíteném, ami arról szól, hogy várunk a magunk italára, vagy valamilyen helyzetnek a megtörténtére, de nincsen még a szereplő a színpadon, vagy valamit ide elhelyeznék, akár a kezemet, vagy egy hamutartót, vagy valamit. Ez főleg a képnek a jobb alsó részére lenne igaz. A leckemegoldás rendben van, a kompozíció így egy kicsit kevés. (hegyi)
értékelés:

Ködös

Gyönyörű az az időjárási helyzet, amit itt István nekünk megmutat ezzel a fával, amin dér van, vagy virág, vagy tavaszi helyzet, amikor még az utolsó ködös időszak van, nem tudom, de az biztos, hogy szépek ezek a fények, ezek a rétegek, amik létrejönnek. Már maga a fa is egy réteg mögött van, hogy köztünk és a fa között levő levegőréteg, és a benne lévő nedvesség miatt ilyen szűrőszerűen az egész festői tónussá válik. A háttérben derengő fák gyönyörűek. Engem elszomorít ez a téglasor, az ott annyira nekem nem erős, miközben az út izgalmas. Nem tudom, hogy hogyan lehetett volna ezt úgy megcsinálni, hogy ne a téglasor legyen az, ami ellenpontban van ezzel a fával. Van ennek is üzenete, csak ez most nagyon ellene próbál dolgozni annak az üzenetnek, amit maga a kép mesélne. Most szoció, vagy köd? Líra, vagy tényközlés? Ez nekem itt most nem dőlt el. Az Évszakok leckére jó megoldás, szépen megfogtad ezt a dolgot, most ez egy csillagot kap, és kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Riadalom

Hogy mi ez a szerkezet, amit itt látunk, azt nem tudom, valami elég érdekes dolog van a háttérben, és ahogy látom, ezt a mozgást, amit a madarak csinálnak, István valamennyire meg is próbálta lekövetni. Jó a viszonyrendszer, ami létrejön a háttér és az előtér között, és érdekes az az ellentétpár, ami az emberi környezet és a minket körülvevő állatvilág között létrejön. Ahhoz, hogy ezt én igazán tudjam értékelni, egy kevésbé szűk kivágás lehet, hogy jót tett volna, vagy valahonnan olyan helyről fotózni, hogy felfogható legyen az, hogy ez a riadalom honnan és miért történt. Látunk mi ilyet a városban, hogy a galambokat, akár egy toppantással el lehet riasztani, de ennek van egy történeti íve, tehát ezek elkezdenek elszállni. Talán egy lényegesen korábbi pillanat többet mesélne magáról a riadalomról. A mozgásra ez jó megoldás, a leckemegoldásra ez most egy egy csillagos kép, mert ez már egy viszonylag nyugalmi helyzet, amikor így szállnak a madarak, tehát a riadalom ennél korábban történik meg. (hegyi)
értékelés:

Úton

Gyerekkorom emlékét idézi a kép, amikor autóval a Sopron-Budapest távot többször megtettük. Odafelé is más élmény volt, visszafelé is, az ember vagy a felezővonalat nézte, vagy a két első ülés között kikukucskálva figyelte a szembejövő autókat, számolta, hogy hány zöld Zsigulit lát, vagy, ha már elfáradt, akkor az ablakon nézte az elsuhanó tájat. Ez az élmény most itt megvan, és hogy akár vonattal, akár autóval utazunk, de az átutazás élménye, amikor úgy érintünk sorsokat, életeket, élethelyzeteket, hogy azok csak, mint egy villanás, mint egy kaleidoszkóp képén kerülnek egy másodpercre a látóterünkbe, és máris egy másik élmény jön. A mi időnk, ahogy ezeken a tájakon átszáguldunk, lényegesen rövidebb, mint azoké, akik ezeken a helyeken élnek, és egy egész életet leélnek ott. A sűrítés nagyon izgalmas, hogy hogyan sűrítődik bele ez az egész, mint egy villanás ég be a retinánkba a kút, a kis tanyaház, a szántóföld, és az a sors, ami itt van előttünk pár méterre. Ez egy viszonyrendszert alakít ki az utazóban, úgyhogy a leckemegoldás tökéletes. A képi megoldásra azt tudom mondani, hogy ilyen, amikor utazunk, ebben nincsen nagy trüváj, jónak tűnik az időpont megválasztása is, az exponálási idő megválasztása is, a fények is rendben vannak, úgyhogy ez így helyénvaló. Az oszloppal valamit lehetett volna kezdeni, de ez olyan helyet, hogy ezt dobta a gép. Ha érvényesnek tartjuk azt, hogy ez az expozíció a fejünkben bármikor megtörténhet, és a választás nem tudatos, hogy mi az, ami kiválasztódik, és mi az, ami, mint emléknyom, megmarad, akkor el kell fogadnunk, hogy ez egy emléknyom. (hegyi)
értékelés: kiscsillag 5. osztály