Igen, ez is én, idióta meg mit tudom én, igen én!

Jó kis portré ez, benne van az oldmenség minden részlete, szóval tetszik, amit mutatsz, de azért kompozícióban lehetne picit tágabb, és hát igen, az a fránya vaku, az elveszi a sejtelmességét a dolognak. Na de a lecke megvan, és itt lentebb a kisfilmben a kompozíciós gondolataimat is megpróbálom hozzám mérten értelmesen illusztrálni. Ha van mód, jó lenne ebből egy ismétlés is. (hegyi) értékelés:    

Úgy el volt ott árvulva ez a kis kaktusz.

Oldy, én nem tudom, hogy a kőműves tehet róla, vagy az, hogy nem álltál teljesen párhuzamosan a falhoz, de valamiért ez az egész nekem nem tűnik vízszintesnek, miközben az alján olyan, mintha az lenne, és mégse. Lehet, hogy ez a fényviszony miatt van, hogy ebbe a vakablakba úgy világít a fény, hogy torzítja ezt az egészet, nem tudom megmondani. Ez nekem még nem csendélet. Szépek a fények, izgalmas lehet ez a helyzet, ha ez valamilyen olyan helyen van, amit meg tudsz látogatni máskor is, akkor itt be lehet rendezni csendéletet, de ez a szegény, műanyagcserépbe rakott kis kaktusz önmagában még nagyon egyedül van. Valamilyen viszonyrendszert ki kell alakítani ahhoz, hogy ez jól működjön. Esetleg, ha ez egy lényegesen drámaibb világítási helyzetben van, akkor már el tudnám képzelni azt, hogy ez meséljen arról, hogy fogságban hogyan nevelődik egy kaktusz, de ez így még nekem nem nagyon áll össze ettől a nagyon vidám színtől az a kis verem, amiben ő benne van. Ismétlés. (hegyi)

Régi képem, csak most, a keresgélés alatt került elő.

Valószínű a cím valami indián istenség neve lehet, ennyire nem vagyok ebben otthon. Ez egy nagyon izgalmas kép, tetszik az, amit István itt megfigyel. Finomak a vonalak, bár talán máshova tettem volna az éles pontot. Ezek a leszakadó tolldarabkák, amik a széleknél látszanak nekem fontosabbak. István, egy vallomást kérnék tőled: biztosan van ezen éles valahol? Vagy elmozdult? Mintha sehol nem találnám az éleset, most lebuktál. Mindegy, de erre azért nem árt odafigyelni, hogy legyen valami éles. Hogy itt most maga ez a tollszerelék mozdult el, vagy a kamera, azt nem tudom, ettől függetlenül maga a kép nagyon tetszik, szép ritmus, dinamikus és jó megfigyelés, jó a vágás is, tehát minden egyéb más rendben van. (hegyi)
értékelés:

Kecskemét, repülőnap, Veres Zoltán.

Oldy, rögtön az elején mondom: a keretezés nem jó ötlet, esztetizál valamit, ami olyan, mintha a kis filctollammal húztam volna a kis íróasztalon, nem tesz neki jót, becsüljük a képet annyira, hogy önmagában működjön, paszpartuzni csak a falon paszpartuzunk, képernyőn nem. Ettől most még nem vonok le csillagot, csak tudd, hogy ezért Zsolt haragszik. Lehet azt mondani, hogy bolond vagyok, de nekem ezek nem szép megoldások, akármennyire igyekszik az ember. Viszont a kép nagyon tetszik, azért mert egy olyan ritmikát alkalmazol, amiben a mozgás nem csak attól van jelen, hogy egy füst van, meg hogy pörög a propeller, hanem ahova elhelyezted ezt a repülőt, ettől van az egésznek dinamikája. Az ember várja, hogy tud-e még följebb menni, vagy itt elkezd visszafelé billenni, vagy mi fog történni. Van egy feszültsége neki. Ráadásul szerencséd volt abban is, hogy szép füstök, felhők voltak ott, szóval azok a formák, amik létrejöttek, nagyon plasztikusak, úgyhogy nagyon izgalmas, amit mutatsz, nagyon tetszik. Szerintem abszolút három csillagos a kép, a keretet leszámítva. A leckemegoldásnak is jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:    

Lehet, a természetfotó kategória jobb lett volna, de ide (Tökéletesslég) jobban illik.

Jó a kompozíció, szépek a fények, és örülök, hogy nem a Természetfotó leckébe került, mert ott én ezt szétcincálnám. Most ebben a leckében viszont értem az üzenetét, természetfotónak ez kevés lenne. Most megkérdezhetitek tőlem, hogy amikor kirakunk egy kiállítóterembe képeket, mi határozza meg őket, ott nincsenek leckék. Az, ami a többi képpel való viszony, hogy hova tesszük ezt ritmusban, milyen méretben nagyítjuk, hogyan kerül a falra, hányadik kép, mik veszik körül, az indokolhatja a falra kerülést, és behívhat egy történetet. Ott ez az, ami pótolhatja azt, ami nálunk a leckékkel meghatározódik, hogy egy viszonyrendszer kialakul. Köszönöm, István, megvan a három csillag erre a leckére. (hegyi)
értékelés:

Gyönyörű az az időjárási helyzet, amit itt István nekünk megmutat ezzel a fával, amin dér van, vagy virág, vagy tavaszi helyzet, amikor még az utolsó ködös időszak van, nem tudom, de az biztos, hogy szépek ezek a fények, ezek a rétegek, amik létrejönnek. Már maga a fa is egy réteg mögött van, hogy köztünk és a fa között levő levegőréteg, és a benne lévő nedvesség miatt ilyen szűrőszerűen az egész festői tónussá válik. A háttérben derengő fák gyönyörűek. Engem elszomorít ez a téglasor, az ott annyira nekem nem erős, miközben az út izgalmas. Nem tudom, hogy hogyan lehetett volna ezt úgy megcsinálni, hogy ne a téglasor legyen az, ami ellenpontban van ezzel a fával. Van ennek is üzenete, csak ez most nagyon ellene próbál dolgozni annak az üzenetnek, amit maga a kép mesélne. Most szoció, vagy köd? Líra, vagy tényközlés? Ez nekem itt most nem dőlt el. Az Évszakok leckére jó megoldás, szépen megfogtad ezt a dolgot, most ez egy csillagot kap, és kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Gyerekkorom emlékét idézi a kép, amikor autóval a Sopron-Budapest távot többször megtettük. Odafelé is más élmény volt, visszafelé is, az ember vagy a felezővonalat nézte, vagy a két első ülés között kikukucskálva figyelte a szembejövő autókat, számolta, hogy hány zöld Zsigulit lát, vagy, ha már elfáradt, akkor az ablakon nézte az elsuhanó tájat. Ez az élmény most itt megvan, és hogy akár vonattal, akár autóval utazunk, de az átutazás élménye, amikor úgy érintünk sorsokat, életeket, élethelyzeteket, hogy azok csak, mint egy villanás, mint egy kaleidoszkóp képén kerülnek egy másodpercre a látóterünkbe, és máris egy másik élmény jön. A mi időnk, ahogy ezeken a tájakon átszáguldunk, lényegesen rövidebb, mint azoké, akik ezeken a helyeken élnek, és egy egész életet leélnek ott. A sűrítés nagyon izgalmas, hogy hogyan sűrítődik bele ez az egész, mint egy villanás ég be a retinánkba a kút, a kis tanyaház, a szántóföld, és az a sors, ami itt van előttünk pár méterre. Ez egy viszonyrendszert alakít ki az utazóban, úgyhogy a leckemegoldás tökéletes. A képi megoldásra azt tudom mondani, hogy ilyen, amikor utazunk, ebben nincsen nagy trüváj, jónak tűnik az időpont megválasztása is, az exponálási idő megválasztása is, a fények is rendben vannak, úgyhogy ez így helyénvaló. Az oszloppal valamit lehetett volna kezdeni, de ez olyan helyet, hogy ezt dobta a gép. Ha érvényesnek tartjuk azt, hogy ez az expozíció a fejünkben bármikor megtörténhet, és a választás nem tudatos, hogy mi az, ami kiválasztódik, és mi az, ami, mint emléknyom, megmarad, akkor el kell fogadnunk, hogy ez egy emléknyom. (hegyi)
értékelés: