Jó az ötlet, és ha ez téged érdekel és izgat, akkor érdemes lenne ezzel foglalkozni. Jó ez a montázs és kollázs technika. Jó, ahogy ez az egész egymáshoz viszonyul, van az egészben tényleg egy gyermeki gondolkodás, és ez jót tesz az egésznek. A kivitelezéssel van problémám. Egyrészt azt gondolom, hogy ez a papír nem kék, és ha így van, akkor érdemes lett volna a fehéregyensúllyal kezdeni valamit. Másrészt, ami nincs a képen, az nincs a képen, és most odakerült valami ákom-bákom számítógéppel is. Tehát, azt tessék vagy megrajzoltatni, vagy maradjon ki. Nem nagyon értem egyébként, hogy miért van ott az a hurok, hogy az mit akar szimbolizálni. Azt, hogy ezek össze vannak kötve? De hát nincsenek összekötve. Valószínű, hogy aki ezt rajzolta, annak ez így kész van, és ezt tessék elfogadni. Semmi szükség arra az összefogó kapcsolódásra. És még valami. Érdemes gyerekekkel foglalkozni, érdemes az ő világukba bekerülni, de ez nem jelenti azt, hogy mindent készpénznek kell elfogadni, úgy ahogy van, lehet őket instruálni, sőt, szerintem kell is, mert ezzel fejleszthetőek, és azt a kompozíciós egyensúlyt, amit mi létre tudunk hozni, azt át kell nekik tudni adni, mert ebből tudnak tanulni. Én most ezt nem érzem annyira erősnek kompozícióban. Van egy leltár jellegű felsorolás ezzel a pipacs, margaréta váltakozással, ami lehet egy ritmus, de akkor ezt tessék úgy megrajzoltatni, hogy ne legyenek ekkora üres flekkek. Visszaadnám még továbbgondolásra, és még egyszer elmondom, hogy érdemes vele foglalkozni, de próbáljunk meg technikailag egy határon belül maradni, ne hozzunk be egy újabb őrületet. Maga az, amit a ceruzarajz tud, az elég lenne, nem kell hozzá számítógép. (hegyi)

A helyzet az, hogy egy nagyon markáns képet kaptunk, abszolút értelmezhető a felhő, a testtartás, ez az úgymond büszke tartás, van egy híres politikus, akinek a habitusára, vagy megjelenésére ez a kép nagyon hasonlít, legalábbis nekem (kelet felé keressük a megoldást, nem mondunk neveket). Ami számomra kérdés, hogy valóban ennyire kemény képet akarunk magunkról mutatni? Nincs ezzel semmi baj, elfogadom. Csak most ez a karba tett kéz, és ez a tartás együtt, és főként az, hogy fentről lefelé nézünk a kamerába, ennek van egy ilyen heroikus vonzata, amit ténylegesen a propagandában használtak/nak, talán a 20-s évek orosz avantgárd irányzatától kezdődve mondható, hogy ez megjelenik. És azóta előszeretettel alkalmazott ritmus, ami általában inkább a konzervatívabb köröknél jellemző, hogy erőt mutatunk, nem barátkozunk, nem kommunikálunk, vagy legalábbis nem egyenrangúként. Mondom, abszolút el tudom fogadni, csak tudd, hogy ez ezzel jár, tehát, hogy ennek van egy olyan jelentése, ami fölé emel a többieknek, ami ugyanakkor pont a kéztartás miatt is egy elzárkózás, hisz a karba tett kéz mindig valamilyen védekezés - ha egyenrangúak, vagy alávetettek vagyunk -, ha pedig fentről mutatjuk ezt, akkor van némi olyan távolságtartó érzete az egésznek, ami a kiválasztottság érzetét mutatja. Ezek mind testkódok, és ott vannak a képben. Van egy katonás erő, ugyanakkor megvan ebben a lazaság, ami talán a pólónak köszönhető, bár úgy látszik, hogy ez egy vasalt póló, vagy legalábbis úgy volt eltéve a szekrénybe, hogy a vállánál él vasalt lett, nekem ez is a katonai irányra utal. Elég markáns kép, és ha ezt a képet akarod mutatni magadról a külvilág felé, akkor ez sikerült. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, hogy az a tárgyi környezet, amiben ez a mese most elindul ezzel a hangyával, meg a tücsökkel (vagy nem tudom, mi ez a másik állat), ebben a formában nem elég meseszerű. Tehát, lehet, hogy ez a valóságban így zajlott le a konyhakövön, ugyanakkor ez a konyhakő ebben a nagyításban elviszi a figyelmet arról a harcról, meséről, ami történik, hogy a szorgos hangya győzött ebben a küzdelemben. Jók lennének a gesztusok, sőt, még a megvilágítás is abszolút érthető. De azt gondolom, hogy érdemes ezzel úgy is foglalkozni, hogy megteremtesz köré egy mesét. Akár azzal, hogy átteszed egy másik papírlapra, és megvárod, amíg odamegy a hangya sógor, és elkezd kunsztokat mutatni, mert hát az élelem fontos neki, vagy akár erre, mint egy gyerekrajz, lehetne rá rajzolni is. Nem akarom neked megadni most a teljes tárházat, hogy mit lehetne ebből kihozni, de most ebben a miliőben nekem kevésbé élvezhető ez. Azt is tegyük hozzá, hogy mindezzel együtt egy kicsit szűkre is van vágva. Ha el tudom fogadni azt, hogy ez egy baleset, mert jött a kereszteződésben kis motorkerékpárral a sáska, és nekiment a hangyának, akkor is felismerhetőbbé kell ezt valahogy tenni. A trükk, a mese fontos, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy jó lenne még azt a 1-3. leckét gyűrni, másrészt, amit most látunk, ott hibádzik, hogy a víz felületén csillanó nagy felület elviszi a figyelmet a fő témáról. Tehát, ha most egész szélsőséges értéket szeretnék mondani, akkor azt mondom, hogy zavaró a két kajakozó (remélem, hogy ez kajak). Mert az, ami a háttérben történik a partról visszavert árnyékokkal és a fénnyel, az izgalmasabb, és ezt ők kettévágják. Igen ám, de ha csak annyit teszel, hogy egy takarást csinálsz a szemed és a képernyő közt az ujjaddal, akkor máris látod, hogy ha kitakartad ezt a nagy fényt, akkor máris élni kezd ez az egész. Erre nincs más megoldás, minthogy az exponálás előtt olyan helyszínt keresünk, ahol ennek a csillogásnak nincs ekkora szerepe, vagy ahol nem üti ki a főtémát. (hegyi)