Az elemzést olvasva, nekem az ugrott be, hogyha alacsonyabb szögből fotózta volna Gábor a bokszot? Úgy működne?
Az a helyzet, hogy az a tárgyi környezet, amiben ez a mese most elindul ezzel a hangyával, meg a tücsökkel (vagy nem tudom, mi ez a másik állat), ebben a formában nem elég meseszerű. Tehát, lehet, hogy ez a valóságban így zajlott le a konyhakövön, ugyanakkor ez a konyhakő ebben a nagyításban elviszi a figyelmet arról a harcról, meséről, ami történik, hogy a szorgos hangya győzött ebben a küzdelemben. Jók lennének a gesztusok, sőt, még a megvilágítás is abszolút érthető. De azt gondolom, hogy érdemes ezzel úgy is foglalkozni, hogy megteremtesz köré egy mesét. Akár azzal, hogy átteszed egy másik papírlapra, és megvárod, amíg odamegy a hangya sógor, és elkezd kunsztokat mutatni, mert hát az élelem fontos neki, vagy akár erre, mint egy gyerekrajz, lehetne rá rajzolni is. Nem akarom neked megadni most a teljes tárházat, hogy mit lehetne ebből kihozni, de most ebben a miliőben nekem kevésbé élvezhető ez. Azt is tegyük hozzá, hogy mindezzel együtt egy kicsit szűkre is van vágva. Ha el tudom fogadni azt, hogy ez egy baleset, mert jött a kereszteződésben kis motorkerékpárral a sáska, és nekiment a hangyának, akkor is felismerhetőbbé kell ezt valahogy tenni. A trükk, a mese fontos, és nem szabad figyelmen kívül hagyni. (hegyi)
értékelés:
Az elemzést olvasva, nekem az ugrott be, hogyha alacsonyabb szögből fotózta volna Gábor a bokszot? Úgy működne?
Kedves Zsolt!
Köszönöm a részletes elemzéseket,amiket általában, és ehhez a képhez is adtál.
Én kevésbé tudok ilyen részletesen elemezni képeket, tanulgatom a fotózást, de hogy kialakulhasson valamiféle párbeszéd, próbálok válaszolni.
Kicsit nehezebben oldom meg a feladatokat mint mások, ez nyilván a kevésbé kreatív gondolataim miatt is van. A portréval is többek között ezért kések, valamint, mert számomra az a legnehezebb feladat. Különösen önportréval nehezítve.
Igen, igaz, a képek háttere nehéz ügy. Itt is. Lehet, hogy tényleg jó lett volna egy papírlapra tenni a szereplőket, de így természetesebbnek gondoltam. Az is nehéz dolog, hogy az alkotó el tudjon vonatkoztatni a saját művétől, és gondoljon bele abba, hogy a nézőnél mi vált ki valamiféle pozitív reakciót a művel kapcsolatban. Ezt is tanulni, érezni kell. Valóban úgy tűnik, hogy ez a kép másoknál nem igazán váltott ki (semmilyen) reakciót, tehát nem igazán jó kép. Beleestem abba a hibába, hogy úgy gondoltam, hogy a felágaskodó hangya mások számára is érdekes lesz. De ezek szerint nem így van.
Ha magyarázni kell egy művet, akkor már régen rossz, ugyanakkor nem mindenki tudja ugyanúgy értelmezni a képeket, én sem. - Ezzel nem azt akarom mondani, hogy mások nem értik az egyébként kitűnő képemet -. De a képek esetében egyébként is nagyban függ a befogadó korábbi tapasztalataitól is, hogy ki, miben, mit lát. Nekem, ez a felágaskodó hangya, a ringben magát ünnepeltető győztes bokszolót idézte. Valójában valószínűleg segítséget kért a társaitól, noha nem volt hangya a közelben. (De hogy hogyan kommunikálnak, arról sokat nem tudunk.) Ezek szerint nem sikerült jól megoldanom a dolgot. Majd legközelebb.
Talán működne - igazából a választ olvasva - amit nagyon köszönök - az jön le, hogy a sztori a fontos. Ugyanakkor ha egy képbe sok mindent bele akarunk tenni, az nem biztos hogy bele tud férni, hiszen ez csak egy kocka, nem film. Emiatt szerintem egy képbe egy sztori fér bele, a többi már csak színesítés. Itt a fő dolog egy döglött rovar és egy kb élő, valami utcán. Autóbaleset. Ring nincs.