Biztos kéne értenem a címet, de nekem ez a jedi-dolog kimaradt, azt hiszem. Bár mintha emlékeznék valamilyen Csillagok háborújás, vagy valami másik ilyen sci-fire, ahol lett volna egy ilyen stadionszerű helyzet, ahol valakinek a sorsáról döntöttek, de ebben nem vagyok 100 %-ig biztos. De lehet, hogy ez így értelmezhető lenne annak, aki ezeket a filmeket nézte. Izgalmas dolog, csak tudod, mi a baj? Hogy ez nem egy állóformátumú megoldás, ennek négyzetesnek kéne lennie. Akkor lenne szép, hogyha ez egy egyenletesen körbefutó dolog lehetne. Attól, hogy ez most el van vágva oldalt, ettől túl sok helyen törik meg az ív, túl sok olyan ív szerepel rajta, ami csak negyedív, vagy még annyi sem. Úgyhogy ha én csinálom, akkor biztos, hogy ezt középre rakom egy négyzetes dologban. Nem biztos, hogy igazam van, nem kell elfogadni, mint készpénzt, de hozzám közelebb állna. (hegyi)

Az az érdekes, hogy amikor ezt a képet megláttam, már akkor azt gondoltam, hogy ez a kép akár a falra is kerülhetne, keretezve, így ahogy van. És most, ennyi idő távlatából is ugyanezt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes üzenet. Van benne egy kis romantika, van benne egy kis hidegség, még azt is mondhatom, hogy egy kis északi hidegség. Festményszerű az egésznek a hatása. Igaz, hogy olyan, mint egy hiperrealista festmény, de mégis festményszerű, miközben nyilvánvaló, hogy azt a hatást az az üvegfelület hozza létre, amin ezek a vízcseppek és páralecsapódások megjelennek. De nem kell ezt ennyire cincálni és elemezni, mivel maga az üzenet az erős. Úgyhogy köszönöm. Ne tűnj el, várom a folytatásokat. (hegyi)

Én valamiért ezt a képet elforgatnám szívem szerint 90 fokkal az óramutató járásával visszafelé, tehát talpára. Valahogy azt érzem, hogy úgy stabilabb lenne, miközben lehet, hogy a piramis párhuzam is áttevődne erre a szép szőrös micsodára. Nagyon kedvelem, ha valaki belebújik egy témába, hogy elmütyürkézik vele, mert ez eleve ad egy ritmust, hiszen be kell ehhez lassulni, ez a belebújás mint fotós attitűd lehet nagyon fontos, bármi más területen is, tehát nem arra akarok utalni, hogy maga a makrofotó lenne a jó irány, sőt, igazán a makrofotó engem nagyon nem tud lekötni, hanem az, hogy közel kerülünk az alanyhoz, vele vagyunk és rá figyelünk. (hegyi)

Ennek a képnek több erőssége van számomra, az egyik a formai párhuzam, a másik az, ahogy a levegőrétegekkel bánik, ahogy a térélményt ezek a rétegződések adják meg. Talán fenn, hogy jól fusson ki az a vezeték, és lenn, hogy több talapzata, súlya legyen, adnék még hozzá, nem is nagy baj, ha a klasszikusabb képarányok felé mozdulunk el, de azt kell mondjam, hogy ez szinte elenyésző probléma, a lényeg abban rejlik, hogy észreveszel és nem csak megfigyeled, de meg is csinálod a képet. Persze, lehet kekeckedni, hogy mi van a technikai kérdésekkel, és persze, ha precíz akarnék lenni, kevesebb zaj, talán, bár bevallom, engem olyan nagyon ez sem zavar, mert ad neki egy személyes hangulatot. Szóval hajrá, ne tűnj el megint, várjuk a munkáid. (hegyi)

Kicsit elhanyagolsz bennünket Brigitta, ez a helyzet, és ez azért kerül most szóba, mert amikor az ember valamilyen munkát folytat, akkor nem árt, ha egy ritmust azért betart, fenntart. Tudom, hogy sokunknál a fotózás a hobby kategóriába kerül, ugyanakkor azért ez sem más, mint akár a sport, vagy a testedzés, a rendszerességnek szerepe van, azért, hogy ne csússzunk el. Én ennél a képnél kevésbé érzem a fókuszt, és nem csak azért, mert bemozdult, mert ez engem nem zavar, hanem azért, mert az az utalás, amire itt most gondolsz, az javarészt belül maradt. Álomszerű a kép, és a megfogalmazás is jó, csak valamiért nem érzem azt, hogy átkerülnénk egy olyan ajtón, ami ösztön szinten tud előhívni valamilyen élményt. Ezzel nekem dolgozni kell, ezzel nekem melóm van, és az nem biztos, hogy jó, mert egy képre azért általában 5-6 másodpercnél több nem jut, és ha annyi idő alatt nem fogod meg a néző figyelmét, akkor lehet, hogy a képdömpingben már elcsúszik a dolog. Ez most nem elsősorban a Látszótérre igaz, mert itt azért van időnk szemlélődni, de nem baj az, hogyha afelé próbálunk elmozdulni, hogy a kép értelme, üzenete, érzelmi közvetítése valahogy hamarabb eljusson a nézőhöz. Ha nagyon megdolgoztatod a nézőt, akkor az lehet, hogy kifárad, vagy nem fog veled menni. Hogy technikailag ehhez mi kéne? Talán annyi, hogy feleennyire legyen bemozdulva ez a kép. A bemozdulással nincs baj, csak a mennyiség a sok. Mert így annyira átrajzoltak lesznek a figurák, hogy maga a szituáció nem egyértelmű. Valószínűsítem, hogy itt valami olyan szülő-gyerek viszony ábrázolódik, ahol egy feddés, egy okítás történik, már csak a pózokból gondolom ezt, de hát ez sem teljesen egyértelmű. Ezen egy kicsit kellene még hangolni. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó, és nagyon fontos ezzel foglalkozni, hogy megfigyelünk dolgokat, és azokat a megfigyeléseket rögzítsük fejben, mert esetleg más szituációban használhatóak lesznek majd ezek a dolgok. Ebben a formában ez, ha egyszerűen akarok fogalmazni, nem gusztusos. Az a nyákos, furcsa habos felület, ami az asztalon létrejön nem az, az asztal erezete nem illik ehhez az egészhez, túlságosan civil, tehát akkor találjak valami más alapot, amin dolgozok, amire ezt az egészet felhelyezem. Nyilvánvalóan valamilyen mennyiségű nedvesítő helyzetre szükség van, bár, én azt gondolom, hogy érdemes ezt kipróbálni üvegfelületen, vagy más anyagokkal, hogy hátha van olyan anyag, aminek a felülete alkalmas arra, hogy ne kelljen így összekenni ezt az egészet, de ez a habos valami, ez nem jó asszociációkat indít el. Dolgozz vele tovább, keresd az utat, és aztán egyszer csak be fog ugrani az, hogy hol fog ez jól működni. Nem fogok most ötleteket adni, mert legyen ez a te munkád. Az viszont biztos, hogy ha alkalmas helyzetet találsz, alkalmas optikai és esztétikai helyzetet, akkor azt gondolom, hogy ez egy jó irány lehet. Most ez, ebben a formában nagyon bizonytalan, hogy mennyire áll meg a lábán. (hegyi)

A kép ez egészen elképesztő. Akkor is, hogyha nem olvasom el a kommenteknél azt, hogy hogy is készült. Egy plusz háttérinfó az, hogy a saját hajadat használtad föl ehhez a rácsozáshoz. Mindennel maximálisan egyetértek. Érdemes lenne ezzel még tovább dolgozni, azért mert van egy nüansznyi probléma, hogy pont a szembogarát takartad ki az egyik hajszállal a macskának és ettől olyan félszemű érzete van az embernek, mint hogyha az a szeme sérült lenne. Mind a két szemre szükség lenne. Viszont az ötlet abszolút zseniális és én most fölhívom a figyelmet egy részre, és ez a kép, hogy ha tulajdonképpen csak erről a részről szólna, akkor is tökéletesen rendben lenne, egy sokkal szűkebb vágásban is akár. Mégpedig arra a részre, ami a bajszokkal és a hajjal létrejön. Nagyon érdekes és izgalmas játék lenne az, hogy ha csak ilyen kis részeket kimetszve mintegy ilyen feladat-rejtvényt, mint egy kvíz kérdést dobnád ezeket föl és azt mondanád, tessék megnézni, ez mit hoz ki, vagy az mit mutat. Viszont ez így egyben is abszolút őrületes. Én erre megadom a három csillagot, a leckemegoldásra pedig még várnék, azért van itt formai dolog, amit pontosítani kéne, de az irányvonal az abszolút jó. Nagyon szerethető ez az egész. (hegyi)
értékelés: