Befejezetlen múlt

Befejezetlen múlt

...mikor az út nem ér véget a megérkezéssel.

Nagyon jók a formai meglátásaid, a ritmusok a képen, a fenék gömbölydedsége és a láb-kar zaklatott átlói, kiváló kontraszt. De ez csak a forma. A hosszútávfutó magányos hiszen a lovakat lelövik, ugye, meséli Brigitta, sebeket szerzünk, és kérdés, hogy fel tudunk-e állni újra, mindez a formával együtt hozza a sérülés fájdalmát és a dühöt, dacot is. Úton vagyunk, egy kis dombra lecsücsülünk... Köszönet érte! (hegyi)
értékelés:    

Konzol

Konzol

Azt kell mondjam, hogy ez az egyik legerősebb önkép a Látszótéren, és arra szeretnélek biztatni, hogy ne add alább, ez az út bár nem egyszerű, és nyilvánvaló, hogy meg kell találd benne egyrészt a magad örömét - még ha fura is örömről beszélni egy ilyes úton - másrészt a technikát is, viszont ami a leglényegesebb, és amiben magasra tetted a mércét, az az önmagunkkal szembeni legfontosabb alkotói elvárás, az őszinteség. Ez, ami fontos ennél a képnél, persze lehet említeni Dalí hasonlatos támaszait, vagy a négyzethálós térforma bolondítását a forgatással, a szerkezetet ezzel az átlós renddel, de a lényeg nem itt van, ez csak a forma, ami persze fontos. A lényeg abban rejlik, hogy a tökéletességet kereső és istenítő világban a magunk tökéletlen történeteit vállaljuk, a saját testünket, múltunkat, akár az öngyilkossági kísérleteinket, akár a bütyköt a lábunkon - és igen, mindezt úgy kell tudni tálalni, hogy értelmezhető legyen, befogadható, és esztétikailag megformált. Köszönöm! Folytasd! (hegyi)
értékelés:    

Itt is te?

Itt is te?

Nekem nehéz ez az önfotózás. Mostanában elég sok időt töltök a képmanipuláló program mellett, és rájöttem, hogy vannak képeim, amit publikussá tehetek a segítségével. Már nem fotó, de kép, rólam.

Kedves Brigitta, készült ehhez a képhez egy korrekt elemzés, amit aztán kidobtam, mert azt gondolom, hogy jelenleg nem azzal segítek, ha arról beszélek, mi hogyan alakul a kompozíciónál és hogyan lehet feszes vagy laza, hanem ha arról beszélek, mit is jelent maga a képi közlés. Az önarckép keresés. Ki vagyok? Hol tartok, mit akarok, merre haladok? Minden megengedett. Nagyon fontos kérdés, amit a leiratban felvetsz. És a válaszom az, hogy nem. Neked nem nehéz az önfotózás, ha elfogadod azt, hogy mi ennek a célja és értelme. Képmanipulálás? Ne! Mert azzal őszintétlen lesz az eredmény, nem találod, amit keresel, mert esztetizálni kezded vele azt, ami a belső tartalma, lekerekíted, kellően távolságba helyezed magadtól, de ezzel hamissá is válik, és kifolyik a kezeid közül. Azért mondom ezt, azért bátorkodom így fogalmazni, mert kemény ember vagy, aki keményen is tud szólni és határozott lenni, és ha így van, akkor ebből ne engedj. Ne művészkedj, hanem add önmagad. A legújabb képed a jó irány. (hegyi)

Időszakos szobrok ideje

Időszakos szobrok ideje

Télen a víz olyan kemény, hideg, és mégis egyedien szép.

Brigitta, ott voltál a Photoshop táborban, minden egyes képnél el fogom ezt mondani, ha szükséges, hogy tessék alkalmazni azt, amit ott megbeszéltünk. Itt most nem látom indokát annak, hogy miért ebben a kékes-lilás orgonaszínű árnyalatban van tartva ez a kép. Nagyon valószerűtlen ez, tudom, hogy a tél furcsa fényeket, színeket tud hozni, azt is tudom, hogy a hó nem kötelezően hófehér, de ennél a képnél most ez a tónus gyengíti az üzenetet. Önmagában egy jégcsap akkor lesz érdekes, ha abban megtalálod azt, ami téged ebben vonz. Ha már eleve a tónusrend távolságtartó, márpedig a hideg színek mindig azok, akkor a néződ sem tud ehhez közel kerülni. Kettő irány van, amin változtatni kellene: egyik, ami utólag megoldható, hogy helyrehozzuk a tónusokat, erre a kommentároknál láttam is példát, volt, aki segített ebben, és megcsinálta, másrészt ettől függetlenül nekem az kérdés, hogy vajon most elég közel vagy-e ehhez az egész történethez. Elég közel mentél-e. Itt most nem arra gondolok elsősorban, hogy le kellett volna ezt makrózni, hanem arra, hogy meghatároztad-e azt, hogy ebben számodra mi az izgalmas. Ha ezeket hangosan kimondod magadnak, hogy „ebben engem az érdekel, hogy milyen szépen gyűrődik a formája”, vagy „milyen érdekes a háttérrel való viszonya”, vagy „az érdekel, hogy hogyan csillan át a háttér magán a jégfelületen”, tehát ha eldöntöd azt, hogy mi az, ami téged ebben izgat, akkor azt fogod megvalósítani, és akkor a néződ számára is egyértelmű lesz. Most ez nem történik meg. Alkalmasint, télidőben próbáljunk meg ezzel még foglalkozni, úgy, hogy ezeket a kérdéseket fölteszed magadnak. Ismétlés. (hegyi)

Bundi foltozva

Bundi foltozva

Próbálkozásaim végeredménye.

Megkaptuk a javított verziót, és azt kell mondjam, hogy jó irányba haladunk. Talán a kettő között van az igazság. Én mindenképpen jónak tartanám azt, ha meghagyva azt a tónusrendet, ami most a macskánál létrejött, a hátteret viszont nem gyengítettük volna ennyire ki, tehát közelebb kellene a kettőt egymáshoz hozni. Akkor volna realitása ennek a fajta egészen megemelt tónusokkal dolgozó háttérnek, ha nagyobb teret hagyunk, ha több helyet tud a szem befutni. Most, hogy ennyire szűkre lett véve ez a kompozíció, például elveszítettük a macska alatt meghúzódó hófelület struktúráját. Erre ügyelni kell, hogy ne egy furcsán lebegő tárgyat hozzunk létre, hanem megmaradjon a bázis, megmaradjon az a pont, ahonnan ez a dolog elindul. De nagyon szuggesszív a felvétel. Szerintem ezzel még lehetne dolgozni egy kicsit, a kettő között meghúzni egy határt, és akár a szelektív kijelöléssel kijelölni a macskát, és így az eredetiből csak a macskát világosítani, a hátteret meghagyni nagyjából abban a formában, ahol volt. Nem tudom, hogy van-e kedved még ezzel molyolni, ha igen, akkor várom a folytatást. (hegyi)

Csak ragadd meg!

Csak ragadd meg!

Felhúzlak!

Jó a megfigyelés, én talán kicsit előrébb másztam volna ezzel a kamerával, hogy ne takarjon ennyit ez a kő az elején abból a férfiból, aki kapaszkodik a másik kezébe, de az ötlet abszolút rendben van. A kivitelezésre most csak annyit tudok mondani, hogy ezeket az effekteket ne nagyon használjuk. A valóság nem ilyen. Én elhiszem, hogy számodra is a legfontosabb a két kéz, amivel egymásba belekapaszkodnak az emberek, de gondold annyira a néződet szemfülesnek, hogy ő ezt észre fogja venni magától is, anélkül, hogy ezzel a szelektív életlenítéssel, kilágyítással ezt az egészet szájba rágod. Ez nem jó, ettől lesz amatőr az egész, miközben az ötlet jó. Viszont a levágott testrészek annyira nem jók, még azt inkább el tudom fogadni, hogy az egyik figurát takarja a kő, mert ő leesett a sziklán, és onnan próbálják visszahúzni, de hát a másik embernek nem ártana, ha meglennének a lábai, akkor az erőfeszítésből többet kapnánk. Eközben a kép teteje pedig abszolút nem fontos ehhez az egészhez, ott elviszed a figyelmet, tehát a kép kivágatával nem tudok egyetérteni, és ezzel az effekttel sem. Úgyhogy az ötlet jó, de visszaadom ismétlésre, de ne tessék elfelejteni, hogy ezt meg kéne csinálni, ne dobjuk félre, mint nem sikerült dolgot, hanem ismételjünk. Nagyon fontos lenne, hogy amikor azt mondom, hogy ismétlést kérek, akkor azok meg is történjenek. (hegyi)

Bunda

Bunda

Ti is megfigyeltétek már, hogy a cicák bundija télen mennyire megvastagszik?

Volt egy photoshop táborunk, ami után beszéltünk erről a képről itt a kommentekben, és létrejött egy javított verzió, vagyis arról volt szó, hogy létrejön. Én ezt még nem kaptam meg, várom. Amíg az nem jön, addig erről még nem beszélnék, mert kíváncsi vagyok a javításra. Hivatalosan tessék nekem azt beküldeni, és akkor azt a képet majd elemzem, mert ez most tónusban nincs rendben. (hegyi)

Csak madzag

Csak madzag

Ennyi nekem épp elég a külvilágból...

Én ezt átteszem a szorgalmiba, mert ez nekem nehezen értelmezhető megoldás. Kusza a kép, kusza az ötlet, nekem ez most nehezen dekódolható. (hegyi)

Hasonulás

Hasonulás

A barátság szerintem egy olyan állapot, amiben a felek részleges hasonulást szenvednek, egészen addig, amíg egymás képére nem formálódnak teljesen.

Nagyon érdekes ez a gondolat, amit Brigitta fölvet, tulajdonképpen egy genetikai vonalat mutat nekünk abból, hogy hogyan is jöhet talán létre ez a furcsa virágmintázat, és van egy filozófiai, elvont utalás is akár a barátságra is, hogy az 1+1 nem biztos, hogy kettőt eredményez. Olyan témánk, hogy szerelem nincs, de talán ez a Család leckébe is elképzelhető lenne, ha már az elvont üzenetet nézzük, talán arra még inkább jellemző lehet, hogy hogyan is jön létre az utód. A barátságnál nekem ez egy más világ. Azzal nem biztos, hogy teljesen egyetértek filozófiailag, amit a leirat mond, de hát ez már nem a képelemzés része, hogy azt megvitassuk, hogy a barátságban mennyire szenvedünk hasonulást, mennyire formáljuk egymást a másik képére. Lehet, hogy valaki így érzi, én el tudom fogadni, az én megfigyelésem ennél kicsit más irányt mutat. A képi megoldás tetszik, úgyhogy a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Lesifotó

Lesifotó

Kés, lány, virág, állatok...

Ez egy jó és erős kezdés, mert amellett, hogy szubjektív a megközelítésed, azzal, hogy a gépet beletetted a fűbe, létrehoztál egy új esztétikai megközelítést is, aminek a lényege az, hogy átstrukturáltad a tested, a nadrágot, és ez ebben a leckében kifejezetten jó ötlet, jó irányokat nyit meg. Hajrá, várjuk a folytatást, ne hagyd abba az első három leckét, fontosak! (hegyi)
értékelés:    

Csak Én

Csak Én

Nagyon nehéz feladat mindent megmutatni.

Nem vidám kép, de hát lássuk be, nem mindig vagyunk vicces kedvünkben, nagyon személyes és szuggesztív megoldás, még akkor is, ha tudom, hogy sokan felszisszennek a vágás miatt, mert hogy szembe nem vágunk bele, szokták volt mondani. Én meg azt mondom, hogy van annak oka és értelme, ha ez a vágás megtörténik, szóval hajrá, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:    

Mega

Mega

Bemutatkozásnak talán kicsit erős, hiszen ezeket a pillanatokat inkább rejtegetni szokás. Mások képein természetesen és is törekszem a tisztaságra.

Azt mondja a leirat, hogy „bemutatkozásnak talán egy kicsit erős”. Itt olvastam a hozzászólásoknál, hogy volt, aki szólt, mert ilyenek a körmeid, meg a cigi is itt van, én meg azt mondom, hogy ez a kép őszintesége. Nem vagyunk mindig PC-k, és ha ezt saját magunkkal tudjuk megvalósítani, az azért fontos, mert ezzel ki tudunk jelölni határokat. Az, amit én magamnak magammal megengedek, utána már egy modellnél tudhatom azt, hogy ez az a határ, ameddig el lehet menni, és ennél nem tovább. Magyarán: Cyrano-effektus, magamat kifigurázom, ha kell, és ez szerintem egy fontos és pozitív jellemvonás. Várom a folytatást, Brigitta, kérlek, hogy dolgozzunk ezzel az első három leckével, ez egy abszolút három csillagos kép, mert nem kimódolt, nem valami hosszan elemzett, és jól rákészült helyzet, hanem spontán, legalábbis nekem ez jön le a képről. (hegyi)
értékelés: