Itt is te?

Itt is te?

Nekem nehéz ez az önfotózás. Mostanában elég sok időt töltök a képmanipuláló program mellett, és rájöttem, hogy vannak képeim, amit publikussá tehetek a segítségével. Már nem fotó, de kép, rólam.

Kedves Brigitta, készült ehhez a képhez egy korrekt elemzés, amit aztán kidobtam, mert azt gondolom, hogy jelenleg nem azzal segítek, ha arról beszélek, mi hogyan alakul a kompozíciónál és hogyan lehet feszes vagy laza, hanem ha arról beszélek, mit is jelent maga a képi közlés. Az önarckép keresés. Ki vagyok? Hol tartok, mit akarok, merre haladok? Minden megengedett. Nagyon fontos kérdés, amit a leiratban felvetsz. És a válaszom az, hogy nem. Neked nem nehéz az önfotózás, ha elfogadod azt, hogy mi ennek a célja és értelme. Képmanipulálás? Ne! Mert azzal őszintétlen lesz az eredmény, nem találod, amit keresel, mert esztetizálni kezded vele azt, ami a belső tartalma, lekerekíted, kellően távolságba helyezed magadtól, de ezzel hamissá is válik, és kifolyik a kezeid közül. Azért mondom ezt, azért bátorkodom így fogalmazni, mert kemény ember vagy, aki keményen is tud szólni és határozott lenni, és ha így van, akkor ebből ne engedj. Ne művészkedj, hanem add önmagad. A legújabb képed a jó irány. (hegyi)

Hozzászólások

Zsolt!
Köszönöm a szavaidat.

Igen Ágnes, jól gondoltad, tükröződök a kályhaüvegben. :)
Szerintem azért nem fotó, mert ilyen látvány nincs a valós világban.
Eléggé manipulált, húzott, átszínezett a feltöltött kép.
Fikció.

A fotó az akkor keletkezik, ha lenyomod a fényképezőgép gombját. Csak gép kell hozzá, és egy szimpla mozdulat. Egy képhez több kell, a megefelelő hely és pillanat, na meg az alkotó, érzékeny ember. Ettől lesz a fotóból kép, hasonlóan a lakás és az otthon közötti különbséghez.
...szerintem ilyesmire gondolt... :)

Mintha valamilyen kandallónak (?) az üvegajtaján (?) tükröződnél... Hogyhogy nem fotó, hanem kép?

Új hozzászólás