Télen a víz olyan kemény, hideg, és mégis egyedien szép.
Brigitta, ott voltál a Photoshop táborban, minden egyes képnél el fogom ezt mondani, ha szükséges, hogy tessék alkalmazni azt, amit ott megbeszéltünk. Itt most nem látom indokát annak, hogy miért ebben a kékes-lilás orgonaszínű árnyalatban van tartva ez a kép. Nagyon valószerűtlen ez, tudom, hogy a tél furcsa fényeket, színeket tud hozni, azt is tudom, hogy a hó nem kötelezően hófehér, de ennél a képnél most ez a tónus gyengíti az üzenetet. Önmagában egy jégcsap akkor lesz érdekes, ha abban megtalálod azt, ami téged ebben vonz. Ha már eleve a tónusrend távolságtartó, márpedig a hideg színek mindig azok, akkor a néződ sem tud ehhez közel kerülni. Kettő irány van, amin változtatni kellene: egyik, ami utólag megoldható, hogy helyrehozzuk a tónusokat, erre a kommentároknál láttam is példát, volt, aki segített ebben, és megcsinálta, másrészt ettől függetlenül nekem az kérdés, hogy vajon most elég közel vagy-e ehhez az egész történethez. Elég közel mentél-e. Itt most nem arra gondolok elsősorban, hogy le kellett volna ezt makrózni, hanem arra, hogy meghatároztad-e azt, hogy ebben számodra mi az izgalmas. Ha ezeket hangosan kimondod magadnak, hogy „ebben engem az érdekel, hogy milyen szépen gyűrődik a formája”, vagy „milyen érdekes a háttérrel való viszonya”, vagy „az érdekel, hogy hogyan csillan át a háttér magán a jégfelületen”, tehát ha eldöntöd azt, hogy mi az, ami téged ebben izgat, akkor azt fogod megvalósítani, és akkor a néződ számára is egyértelmű lesz. Most ez nem történik meg. Alkalmasint, télidőben próbáljunk meg ezzel még foglalkozni, úgy, hogy ezeket a kérdéseket fölteszed magadnak. Ismétlés. (hegyi)
Brigitta szerintem nem volt ez rossz kiindulás, és szerencsére jégcsap lesz még tavasszal, meg esetleg tél közben is... Meg jeges patak, meg egyéb jóságok Vagy kánikulában jégkocka a poharadban. ;-)
Ami a képedben érdekes még szerintem, az a sötét fa felfelé nyújtózó formája, és a világos jégcsap meg lefelé. Utóbbi lehet csillogós, fénnyel teli, a másik meg komor, elmúlás hangulatú... Esetleg ezzel is el lehet játszani, és nagyon jó volt Zsolt elemzésében a kérdésfelvetés.
A dráma meg sokszor önmagában hordozza a szépséget is. :)