Ami ebben a képben nekem izgalmas, az a szobor és a mellette álló figura. Mondjuk ebben a formában nem nagyon lehet jól érteni, hogy most ki az, aki szereplő és ki az, aki szobor. Lehet, hogy ez mind szobor, ezt is el tudom képzelni, bár ott a háttérben az az egyiptomi figurára hajazó forma az lehet, hogy élő ember volt valamikor. Azt, hogy ez miért a fény és árnyék leckébe került, nem tudom értelmezni. Jók ezek a formák, izgalmasak ezek a kis félholdak, amik megjelennek, mintha a török hódoltság ideje jött volna vissza. De ez most nekem itt inkább egy rontott kép maradt, és nem egy hibaista megközelítés, vagy nem a hibát a maga erényeivel együtt használó kép, mert ez a bemozdulás ilyen mértékben zavaró, hogyha ebből több lenne, tehát nagyobb impulzus érte volna a gépet, nagyobb bemozdulás, akkor lehet, hogy az már megint egy izgalmasabb formai megoldás lenne, de ez most belül maradt azon a határon, ami átlendítene minket és egy új kontextust, egy új beszédmodort hozna létre. (hegyi)
Vártam már nagyon, mikor jönnek az elemzések! :)
Az van, hogy igen, ez egy rontott kép, de leginkább a metszése érdekelt volna, ezért címeztem így, ahogy :) de értem, ahhoz meg túl erősek a rontva, de megjelenő elemek - talán engem is ez sarkalt arra, hogy foglalkozzam vele. A félholdas hasonlatod megnevettetett, de eszembe sem volt ilyen, ahogy hibaizmus sem! :))) Bemozdult, elrontottam, de ott volt az "egyiptomi" nővel a pillanat, utána eltűnt, nem lehetett ismételni. Így vágtam, ez érdekelt, jó-e. De az is igaz, hogy azóta meg már nem érdekel annyira, mert eldöntöttem magamban időközben :)))
Köszönöm a véleményezést!