Fény az alagút végén

A felszíni eredménytelen kísérletezés az aluljárókba kényszerített, ahol egyre inkább jöttek a jó formák.

Miért a hónap képe:

Habár a bemutatkozó leckét még nem készítette el - ami a további kommunikáció érdekében, hasznos lenne -, a hónap képének Simon Zsolt fotóját választottam. Egy korábbi kommentekben már lelkendeztem a képért, sajnos sokkal többel most sem tudok szolgálni, így csak magamat tudom ismételni: szerintem egy nagyon erős, jól eltalált impresszióról van szó, amely a jelenlegi koronakrízisben még aktuális is. Nemrég láttam a Platform című spanyol filmet, ami egy földalatti fiktív börtönben játszódik. Az alapszituja az, hogy az intézmény vertikális elrendezésű, és minden cella egymás alatt található, többszáz szinten keresztül. Továbbá ezek a szobák közepén úgymond lyukasak, mivel az ellátás egy fentről lefelé mozgó platformon érkezik. Nyilván a legfelső szint még telis tele van mindenféle földi jóval, ám mivel mindenki azt és annyit vesz le róla, amennyit szeretne, az alsóbb szintekre már nem jut az ételből. Most, hogy újranéztem ezt a képet, mikor a hónap fotóját kutattam, eszembe jutott ez a film, számomra eléggé összecsengenek. (Bach Viktória)

Ódon Parázs

Egy hosszú és fárasztó nap után, amit az új szerzemény próbálgatásával töltöttem. A kék óra már rég óta a végét járta, mikor megpillantottam ezt az "Ódon Parázst" a téren.

„Meredő holdszem
Múlt romos hagyatéka
Dimenziók közt.” Csergő Tamás

Valami készül

Nehezen indult a reggel. Szerettem volna egy kicsit a szögekkel, ívekkel és vonalakkal játszani.