Munkák | Látszótér

Szűrés

Hosszú tervezés után sikerült végre új lendülettel nekivágni egy "átlagos túrának" a városban, ami abból a szempontból is különleges volt, hogy ezt a napot csak erre szántam. Ritka pillanatok egyike...

A nyár egyik legszebb pillanata, amikor az ég és a víz tükre majdnem eggyé vált és élvezni lehetett az otthon töltött perceket, az utazást.

Ellened fogok mondani, mert az égből fele ennyi is bőven elég lenne, sőt, hiszen az tükröződik is, és ha vágnál, feszesebb lenne, jót tenne a kompozíciónak. Jó a pillanat, jól oldod meg azt is, hogy emlékké váljon, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Nem a személyes kedvencem, mivel a város ezen része nagyon zsúfolt és tele van felesleges üzletekkel, ugyanakkor ez akkor sem hétköznapi. Szeretek úgy végigmenni rajta, hogy nem ezekre figyelek...

Szeretném érteni azt, amit a leiratban írsz, de ott abban némi ellentmondást érzek, hogy nem érdekelnek a reklámok és üzletek, mégis elég sok elég jelentős helyen szerepel a képeden. De maradjunk a fotónál. VAn egy vöröses beütése a képnek, ami lehet attól is, hogy nagyon hajnalban készült, de lehet fehéregyensúly kérdés is. A tónusrend az, amiben én módosítanék, mert most a mélyebb tónusoknál eléggé bebukik a kép. Nem HDR kell, mert az nagyon nem illene ide, de azért a mélyebb tónusokon lehetne valamennyit emelni. Nekem ez kellene ahhoz, hogy a kompozícióban megjelenő hangulat erősebb legyen és egyértelműbb. V-rom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Azzal kezdem, hogy ez egy nagyon jól elkapott pillanat, beszédes az, hogy mekkora a kabát és mekkora a nő, jó, hogy nagyjából lejöttél az ő magasságához. Adódik az ellentét keresés a turkáló alak és a divatház között, ezt kábé ki is használtad. Azért mondom, hogy kábé, mert ha még lejjebb vagy a kamerával, ez a két dolog még közelebb kerül egymáshoz. A másik, hogy ha elmozdulsz oldalra, akkor a háttérbe kerül jobban a zárt kirakat. Persze ott helyben ezt gyorsan kell eldönteni és kimozogni, nem biztos, hogy ez olyan egyszerű, ahogy elmondom, de erre kell törekedni, hogy az evidensen túl is legyen valami kapcsolódás, üzenet, valami, ami megfogja a néződ. Készítettem egy verziót, mert az utómunkával van problémám. A szociónál könnyű belecsúszni a drámázásba. Nem kell. Bízz benne, hogy enélkül is megáll. Nem kell ennyire komorra venni, mert ez ellene dolgozik a képnek. De összességében tetszik, jó munka, megvan a 3 csillag, várom a képeid! (hegyi)
értékelés:

Kingával ritkán találkozom, de amikor igen, akkor a nap is mosolyog az égen.

Sokat gondolkodtam azon, hogy megérdemel-e egy feltöltést ez a fénykép. Nem mondanám annak a tipikus szelfinek, több van annál benne.

A felszíni eredménytelen kísérletezés az aluljárókba kényszerített, ahol egyre inkább jöttek a jó formák.

Miért a hónap képe:

Habár a bemutatkozó leckét még nem készítette el - ami a további kommunikáció érdekében, hasznos lenne -, a hónap képének Simon Zsolt fotóját választottam. Egy korábbi kommentekben már lelkendeztem a képért, sajnos sokkal többel most sem tudok szolgálni, így csak magamat tudom ismételni: szerintem egy nagyon erős, jól eltalált impresszióról van szó, amely a jelenlegi koronakrízisben még aktuális is. Nemrég láttam a Platform című spanyol filmet, ami egy földalatti fiktív börtönben játszódik. Az alapszituja az, hogy az intézmény vertikális elrendezésű, és minden cella egymás alatt található, többszáz szinten keresztül. Továbbá ezek a szobák közepén úgymond lyukasak, mivel az ellátás egy fentről lefelé mozgó platformon érkezik. Nyilván a legfelső szint még telis tele van mindenféle földi jóval, ám mivel mindenki azt és annyit vesz le róla, amennyit szeretne, az alsóbb szintekre már nem jut az ételből. Most, hogy újranéztem ezt a képet, mikor a hónap fotóját kutattam, eszembe jutott ez a film, számomra eléggé összecsengenek. (Bach Viktória)

Egy hosszú és fárasztó nap után, amit az új szerzemény próbálgatásával töltöttem. A kék óra már rég óta a végét járta, mikor megpillantottam ezt az "Ódon Parázst" a téren.

„Meredő holdszem
Múlt romos hagyatéka
Dimenziók közt.” Csergő Tamás