Ez az első feladat, de elsőre nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Nem szoktam magamat fényképezni, így a komfortzónám feszegettem. Talán elindultam az önismeret útján, de az embert meg tudom megmutatni szabadon. Így félig felfedve érzem magam még komfortosan. Már ha ezt így portrénak lehet nevezni, de jelenlegi tudásomból ennyi tellett. Nagyon borult volt az idő, ablak előtt természetes fénynél. Lehet derűsebb időben más lett volna. 48mm, ISO400, f5.6.