Mögöttem a fény

Azt hiszem azzal kezdeném, hogy nem ismertem a Látszóteret ezelőtt. Akartam készíteni egy új profilképet a social media profiljaimhoz és ehhez gondoltam keresek ötletet, tippeket stb. Így jött velem szembe a Tér. Nézegettem az oldalt és elgondolkodtatott, hogy milyen önportrét is "érdemes" készíteni. Nyilván az első kérdés az, hogy mit akarok mondani a képemmel. Őszintén szólva először valami "trendi", elegáns,városi önportrét akartam készíteni amit az ember esetleg büszkén rak ki a face-re meg instára. Nem feltétlen gondolkodtam olyan önportré készítésében ami inkább őszinte mint "fancy", hisz a social media felületekre akartam új profilképet. Viszont egyre jobban megrémít a social media hatása, az amikor már azt látni, hogy rengeteg fiatal mindennapos kommunikációját, életét alakítja át egy abszolút teátrális personal brand-é. Ami mögött sokszor komoly munka van, viszont ez a munka felemészti az embert és az őszinteséget. Így kedvet kaptam szar önportrét készíteni. Technika: Nikon D3100, Sigma 70-300mm

Árnyékban a napsütésben

(Tudom, az önkép lenne az első lecke, viszont több mint egy órás állványról, időzítővel való próbálkozás után rájöttem ez nehezebb mint gondoltam. Igyekszem pótolni.)
Amatőr fotós SEM vagyok, csak néha rájövök ,hogy jó kikapcsolódást tud nyújtani a fotózás. A fényképem elgondolkodtatott, hogy mi tudatos és mi nem. Azért készült a kép mert tetszik a szalmababa és a növény harmóniája (szerintem abban vannak), amelynek bemutatásához itt kellemes fényt és hátteret vettem észre. Igen, "vettem észre" mert hogy nem tudatos beállítás volt a természetes fény és a háttér. A szalmababa és a növény társítása tudatos volt, de nem a kép kedvéért. Ahogy a cím is utal rá, számomra jelentése van annak, hogy a babára árnyék vetül. Nagyjából így érzem magam az utóbbi időben. Ezért is írtam fentebb, hogy elgondolkodtatott a saját képem, hogy mennyire tudatos pl. a baba árnyékban való elhelyezése. Lehet tudat alatt helyeztem oda? Technika: Nikon D3100, 300mm (Sigma)