Munkák | Látszótér

Szűrés

A demerungos naplemente utolsó percében készült a kép. Szerintem mindnyájan ismerjük annak az elmúlásnak az érzését amikor egy fürdőzős, napozós balatonon töltött nap a végére ér. Nos ezeknek a perceknek a hangulatát szerettem volna megörökíteni. Kíváncsi vagyok nektek megadja-e.

Tetszik a színes megvilágítással való játék egy portré esetében. A kép egy ilyen játék eredménye.

Technika:
Gép állványon. Megvilágítás színes lámpával.
1/25
F5.6
ISO200
28mm
Sony A7
Sony FE 28-70

Gábor, az szuper, hogy kipróbálsz mindenféle helyzeteket, példádul ezt a sötétkamrára hajazó vörös fény. Lehet ezeket keverni is, több fényforrással, takarással kiemelni vagy színezni át dolgokat. Ha szereted, próbálkozz vele még. Ami a portré részét illeti, nem árt, ha jobban érzékelhető a szem, a tekintet, nem azt mondom, hogy kötelező a kamerába nézni, de annak különös okának kell lennie a portrénál, hogy ne lássam a modell szemét. (hegyi)
értékelés:

Sokan látják,érzik retro helynek Budapestet, magyarok és külföldiek egyaránt. Én is egy elidegeníthetetlen romantikát látok a képen. A Duna az épületek és a hidak egyfajta romantikus városképet adnak.

Egy újabb próbálkozás, többet nem tudok a képről mondani. Még talán annyit, hogy most először játszottam a photoshoppal is, de csak nagyon kezdő szinten.
Expo: 1/125, F5.6, ISO100, 70mm
Technika: Nikon D3100 Sigma DG 70-300 ,f 4-5.6

Érdemesnek tartottam a napfény a víz és a környezet kölcsönhatásának eredményeképpen létrejött hangulatot megörökíteni. Persze ez azt hiszem sok fotózással próbálkozó embernél van így, (de nálam biztosan) hogy ott van a helyszínen, érez s lát valamit, majd azt hiszi a képpel átadja mert az élmény tapasztalatával nézi a fotóját.

Expo: 1/160, F9, ISO100, 70mm

Technika: Nikon D3100 Sigma DG 70-300 ,f 4-5.6

Hálás kis szobatársam: Benjamin, alias Ficus benjamina. Aztán, hogy Te mit látsz, az már csak rajtad múlik. :)

Gábor, az van, hogy ennek a képnek így a legérdekesebb része a színe. Viszont a szín, mivel mindent egyenletesen beborít, így önmagában csak egy effekt. A javaslatom az, hogy ilyenkor előbb nézd meg mindenféle színezés nélkül, mit ad ki a kép önmagában, ha az elég izgalmas, van benne valami plusz, akkor lehet utána a színnel bolondozni. Ismerem a növényt, jó lehetőség a játékra, mert a levelei elég picik ahhoz, hogy viszonylag közelről is egy nagyobb fa hatását keltse. Szóval ha nem gond, én ezt visszaadnám ismétlésre, ha már szobatársad, mondhatni haverod Benjámin, csinálj róla egy portrét. (hegyi)

Csupán egy "kisebb" orrvérzés és a szürreális társadalom hatása ihlette hangulatkép :)

Szia Gábor, megnéztem többször a képet, fura egy véres képre azt mondani, hogy az ötlet jó. A lényeg azonban az, hogy valami nem klappol a kivitelezésben. Persze, ha az ember orra vérzik, nem biztos, hogy épp komponálni van kedve, de a helyzet az, hogy ha már csinálsz képet, akkor mellékkörülmény, hogy épp vérzel, vagy sem. Szóval két probléma is van. Az egyik, hogy annyira be vannak a tónusok bukva, hogy így ez nehezen kivehető. Lehet az, hogy azért gondoltad így, mert nem akartad, hogy nagyon konkrét legyen, de így meg most minden nagyjából ugyanabban a tónusban van. A másik, hogy kuszaság van a tárgyak között, nem érzem, hogy valami is központban, fókuszban lenne. Viszont annyira meg közel mentél, hogy az egész kuszaságból összeállhasson valami új rend. Az ötlet tehát oké, de valamit ki kell választani főszereplőnek, és aköré szervezni a fényeket, a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Csak csináltam egy képet beb+szva.

Egs a bebaszáshoz, de ha már elrúgod a sámlit, ha függőlegesen tükrözöd, a fény fentről jön, kevéssé lesz víz alatti az egész. Ujjgyakorlatnak jó, játék a formákkal, az élességgel, ez oké, de közben ez a sárgásság meg eltart magától, szóval egyelőre én nem tudok mit kezdeni ezzel, mint kép. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem azzal kezdeném, hogy nem ismertem a Látszóteret ezelőtt. Akartam készíteni egy új profilképet a social media profiljaimhoz és ehhez gondoltam keresek ötletet, tippeket stb. Így jött velem szembe a Tér. Nézegettem az oldalt és elgondolkodtatott, hogy milyen önportrét is "érdemes" készíteni. Nyilván az első kérdés az, hogy mit akarok mondani a képemmel. Őszintén szólva először valami "trendi", elegáns,városi önportrét akartam készíteni amit az ember esetleg büszkén rak ki a face-re meg instára. Nem feltétlen gondolkodtam olyan önportré készítésében ami inkább őszinte mint "fancy", hisz a social media felületekre akartam új profilképet. Viszont egyre jobban megrémít a social media hatása, az amikor már azt látni, hogy rengeteg fiatal mindennapos kommunikációját, életét alakítja át egy abszolút teátrális personal brand-é. Ami mögött sokszor komoly munka van, viszont ez a munka felemészti az embert és az őszinteséget. Így kedvet kaptam szar önportrét készíteni. Technika: Nikon D3100, Sigma 70-300mm

(Tudom, az önkép lenne az első lecke, viszont több mint egy órás állványról, időzítővel való próbálkozás után rájöttem ez nehezebb mint gondoltam. Igyekszem pótolni.)
Amatőr fotós SEM vagyok, csak néha rájövök ,hogy jó kikapcsolódást tud nyújtani a fotózás. A fényképem elgondolkodtatott, hogy mi tudatos és mi nem. Azért készült a kép mert tetszik a szalmababa és a növény harmóniája (szerintem abban vannak), amelynek bemutatásához itt kellemes fényt és hátteret vettem észre. Igen, "vettem észre" mert hogy nem tudatos beállítás volt a természetes fény és a háttér. A szalmababa és a növény társítása tudatos volt, de nem a kép kedvéért. Ahogy a cím is utal rá, számomra jelentése van annak, hogy a babára árnyék vetül. Nagyjából így érzem magam az utóbbi időben. Ezért is írtam fentebb, hogy elgondolkodtatott a saját képem, hogy mennyire tudatos pl. a baba árnyékban való elhelyezése. Lehet tudat alatt helyeztem oda? Technika: Nikon D3100, 300mm (Sigma)