A demerungos naplemente utolsó percében készült a kép. Szerintem mindnyájan ismerjük annak az elmúlásnak az érzését amikor egy fürdőzős, napozós balatonon töltött nap a végére ér. Nos ezeknek a perceknek a hangulatát szerettem volna megörökíteni. Kíváncsi vagyok nektek megadja-e.
Onnan kezdem, hogy az az érzet pontosan átjön, amiről írsz is, hogy ez egy élmény lezárása, akár egy napé, akár egy víkendé, akár a nyáré. Szomorúság van benne. És zaklatottság is, ami abból adódik, ahogy a síkok elmozdulnak, nincs egy nyugodt pont sem, miközben a színek, tónusok adnák, hogy szépelgő eredményre jussunk. Nem látjuk, hogy a pad hova néz, nem értjük, miért ugrott fel a szereplő, csak azt érezzük, hogy amint azt a Quimby megénekelte, most múlik pontosan. Jó ez, várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:
Kedves Gábor, nekem átjön a kép többszörösen is. Felidézi az egyik ifjúkori balatoni nyaralásomat és látható rajta egy fapad, ami védjegye lehetne a hétfőn este nyolckor kezdődő rádióműsoromnak a Látszótére Rádióban. Ha nem bánod, elvittem a képet a műsorhoz, illusztrációnak. (Shownotes: http://zimix.hu/rissz-rossz-terasz-20-microkey-primo/) Ha van időd, akkor találkozzunk 21-én este 8-kor a Látszótér chat-en!
Üdv
Zimi
Kedves Gábor! Szeretném ezt a képedet felhasználni a holnapi rádióműsorom borítóképeként. Köszönöm. Ingrid