8. Tárgy- és reklámfotó

Ha jól értem, akkor itt most arról van szó, hogy úgymond műtermi körülményeket teremtve próbálunk valamit ábrázolni, ami nem rossz, de túl van világítva, túl sok, elvesztettük a formáját ennek a kagylónak, ami egyébként egy nagyon érdekes forma lenne. Na, most ez ellene dolgozik ennek az egésznek, ugyanis én értem, hogy ez ad egy ilyen finomkodó ízt ennek az ügynek, hogy ilyen nőies, ilyen puha lesz, de a kagyló nem ilyen. Lehet, hogy a nők szívesen simogatnak kagylót, ezt nem tudom, de azért azt gondolom, hogy ahhoz, hogy anyagában és tárgyszerűségében korrekt legyen, ahhoz kellene valami a középtónusokból. Ez most itt eltűnt. (hegyi)

Ez egy érdekes kísérlet, olyan, mintha egy ilyen holdbéli táj lenne, csak a fotográfia jellege veszett nekem el most ebből. Ha ennyire nem tudom már kötni semmihez, akkor nekem ez már annyira nem érdekes. De tegyük hozzá azt, hogy nem biztos, hogy igazam van, szóval fene tudja. De én azért hiányolom a felismerhetőségnek legalább egy kicsi látszatát. Jó az a kis csillanás ott, meg jó az a műhold, úgyhogy 2 csillagot tudok rá adni. (hegyi)
értékelés:

Mind a kettő nagyon izgalmas, és tetszik. A megfigyelés is rendben van. Érdekes feladat lenne talán az, hogy elmész a Fiumei sírkertbe, vagy bárhová máshová, ami neked szimpatikus, és közel van, a környéken is biztosan vannak szép temetők, és elkezdesz azon dolgozni, hogy ezeket a szobrokat, vagy műköves giccseket átfogalmazd, életet lehelsz beléjük. Tehát elkezdesz azzal dolgozni, hogy ezeket, mint élő hús-vér embereket szemlélni, és úgy portrékat, vagy szituációkat megfotózni. Azt gondolom, hogy ennek lenne értelme. Ezt én most egy 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom, és szeretnélek bíztatni ennek a folytatására. (hegyi)
értékelés:    

Az első, ami eszembe jutott, az az, hogy Gábornak én felajánlottam, és most újból felajánlom, hogy szívesen bekalibrálom a monitorát. Megérné! Mert úgy látom, itt a majdnem feketébe bukó sötét, mélyebb tónusoknál van probléma a monitornál valószínű, azért hagyod ennyire, szinte az értékelhetetlenségig sötétben ezt az egészet, mert így elveszti a testét az a vörös. Márpedig az ott nagyon kéne, hogy valamilyen talapzatot kapjon, és ez ott van a képben, csak az utómunkánál, vagy a konverziónál elveszett, és ez annak köszönhető, hogy nincsen jól bekalibrálva a monitor. Technikailag ezt tudom hozzátenni, egyébként a képet abszolút jónak gondolom azzal együtt, hogy talán a jobb oldalból egy nagyon keveset én lehet, hogy vágnék, akkor is meg lenne a ritmusa ennek, és akkor sikerülne középre, de egy kevés vágás lehet, hogy jót tenne, mert ott most elég üres lett az a flekk. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás Gábor, de ahogy a rádióműsoraidnál is hosszú-hosszú időbe telt, amíg meg tudtunk győzni arról, hogy tedd meg azt, hogy a technikára nagyobb figyelmet fordítasz, itt most ugyanezt mondom, hogy tedd meg, hogy a lehetőségeket maximálisan kiaknázod. Mindenben meg lehet keresni azt a pontot, ami még finomítható, de ehhez az kell, hogy ne legyenek olyan gátak, hogy egy rosszul kalibrált monitor átver téged. (hegyi)
értékelés:    

Kicsit úgy érzem magam, mintha mozaikjaira hullott volna valami. Sok kép érkezik Attilától, én voltam az, aki kinyitotta ezt a szelencét, hogy kezdjünk el más irányokról is beszélni. Azt kérném Attilától, hogy próbáljuk meg a fókuszt nem elveszíteni teljesen. Valami felé kezdjünk el elmozdulni, válasszunk valamilyen iránymutatást magunknak, és aztán abban kezdjünk el újból elmélyedni. Nem véletlenül ragaszkodom az első három leckéhez, de arra nem nagyon érkeztek most megoldások, minden másra igen. Kicsit ez nekem egy megúszós ügy, azért, mert úgy érzem magam, és ezt több képednél elmondhatnám, mintha az történne, hogy bekerülnek ezek a képek a rendszerbe, de nem azért, mert a lecke elindított egy gondolatiságot benned, és arra jön egy megfejtés, hanem mintha ez fordítva történne, hogy van egy képi helyzet, és azt berakom valami leckébe. Van egy kép, amit már megmutattam másnak, és akkor kíváncsi vagyok, megmérem, hogy vajon a Látszóteres csapat, vagy maga Hegyi mit mond erről a képről, hogy igazolja-e azt, amit én gondolok, vagy sem, hogy ugyanazt a reakciót kapom-e, mint egy másik fotós körben, vagy nem, és aztán majd én magam eldöntöm, hogy tulajdonképpen kinek hiszek. De ebben van egy kicsi olyan, mintha ez a Látszóteres rendszer tesztelése lenne. Nincs ezzel semmi baj, félreértés ne essék, ez nem baj. Csak várom azt a pontot, amikor majd el tudunk kezdeni dolgozni is Attilával, amikor lefutjuk ezeket a köröket, és egyszer csak el tudunk kezdeni úgy dolgozni, hogy van egy kérdésfelvetés, és arra válaszokat keresünk, és ezt az utat együtt járjuk be. Olyan most nekem egy kicsit, mintha késztermékeket kapnék. Tehát, ha ez egy másik feladatra érkezik, akkor azt mondom, hogy oké, lehet mondjuk egy pályázatnak az a témája, hogy a játék, és akkor ez arra bekerül, vagy szeretett tárgyaim, vagy nem tudom, de én nem látom, hogy ez a kép miért a tárgyfotóba készült el. A másik az, hogy én nem tudok sakkozni, ezt tessék nekem elnézni, ismerem a bábukat, de nem tudnék végigjátszani egy meccset, bevallom férfiasan, nem is nagyon érdekel, mert én más irányban mozgok. Da ha azt a minimális tudást, amit én megszereztem a sakkot illetően, ha azt megpróbálom feleleveníteni, akkor a bástyának, bár van egy egészen furcsa szerepe a sakkban, de nem vagyok arról meggyőződve, hogy pont őt kellett itt most ebben kiemelni. Ráadásul két kiemelés is van a képben, mert az egyik az élességgel, és a nagyjából aranymetszésbe helyezett tárggyal kapcsolatos, de aztán a kép átellenes részénél van egy világosabb folt, ami nagyjából a futó, vagy a ló magasságában lehet, és én ott is találok egy másik fókuszpontot, bár az már nagyon életlen, de fénytanilag mindenféleképpen elvisz minket oda. Ennek lehetne egy dinamikai szerepe, hogy egy ilyen ide-oda mozgás induljon be, de ezt az egész ide-oda mozgást viszont megállítja az, hogy a jobb oldali képhatárnál ott van egy fél figura, ami már oda nekem nem kéne, tehát, ha azt akarnám, hogy itt a bástya, és a másik oldal közötti mozgás működjön, akkor azt gondolom, hogy ez most ezért nem történik meg. Hadd tegyek hozzá még egy dolgot, a sakknak mi is a fő szerepe? Az, hogy lépések vannak, hogy mozgás van benne, dinamika. Most ez a bástya merre tud elmozdulni? Semerre. Akkor miért ő, és miért innen van, és miért ebben az állásban van lefotózva? Lényegesen könnyebbé tennéd a befogadást akkor, ha valóban lenne egy ilyen lehetőség, hogy a bástya mindjárt leüti a lovat, vagy valamelyiket, de itt most nem áll fenn ez a helyzet. Szóval több kérdés is felmerült ezzel a képpel kapcsolatban. Ez egy technikai ujjgyakorlat Attila, és ezt szépen megoldottad. Beállítottad az élességet, körülbelül elhelyezted a bástyát, bár nem pontosan van ez aranymetszésben, valahol ott körülbelül, de ennél most nem tudok továbblépni. Tanulmány. (hegyi)

Ez egy nagyon erős grafikai üzenet. A grafikaságával nincsen bajom, a szürkét nem nagyon értem, hogy ez miért szürke, de még ezt is el tudom fogadni. Olyan egyébként, mint amik voltak ezek a műanyag katonák ettől az egész, tehát, van egy ilyen érzetem, hogy ő egy katonafiú, aki ejtőernyős, és éppen most ért földet. Persze, értem én, hogy ez valami szobor, meg azt is értem, hogy ez valami hinta, mégis, ebben a fajta tónusrendszerben ez nekem inkább egy műanyagkatona. Nincs ezzel semmi baj, és nagyon határozott a gondolatisága, úgyhogy ezt én abszolút jónak gondolom. A tömegelhelyezés az érdekes kérdés, én vagy egyik, vagy másik irányban mozdítottam volna, ha jobbra mozdítasz, akkor egy keveset, oda elég lenne egy fél ujjnyi, vagy, ha balra, akkor viszont elég rendesen mozdítottam volna, hogy kezdje el ő szinte kirúgni a képhatárt, tehát akkor két ujjnyit biztos, hogy vágtam volna, amit áttettem volna a másik oldalra. Ettől függetlenül tökéletesen rendben van, megvan rá a 3 csillag és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Úgy érzem, hogy ez a kép bizonyos tekintetben közelebb van a megoldáshoz, mint az előző, mert értelmezhetőbb, hogy a kép bal felső sarkánál nyitottunk egy új teret, és ott van egy kis kertkapu, tehát, adunk egy mélységet ennek az egésznek, talán még egy kicsit nagyot is, de adunk, és ez jó. Ugyanakkor azt mondom, hogy ennek a képnek az a címe, hogy a Kert törpéje, és nem a Törpe kertje, ugyanis a nézőpont megválasztás az nem nagyon szerencsés. Ha ez innen van lefotózva, akkor oda kellett volna menni sajnos, és a levelek nagy részét a törpe körül ki kellett volna szedni ahhoz, hogy ez élni tudjon, és hogy ne az legyen, hogy egy rendetlen kertben van ez otthagyva. Egyszerűbben fogalmazva, ha ez egy leíró jellegű képe egy kertnek, akkor a kertet kell esztétikusan ábrázolnom. Bizony-bizony, akkor oda kell mennem, ki kell vennem azt a pár levelet, ami nem szép, ami furcsán világít mondjuk ott fent a borostyánnál, tehát, akkor ezzel kellett volna kezdeni. A másik verzió, ami egyébként hozzám közelebb állna, az az, hogy eleget teszünk annak, amit a cím akar sugallni. Igen ám, csak akkor ugyanazt kell csinálni, mint a kisgyerekkel, vagy a kiskutyával, vagy a kismacskával, hogy nem fentről lefelé kommunikálunk, ez itt ugyanolyan igaz. Nem véletlenül vannak ezek a leckék, és itt bukik le, hogy ha az állatos leckét nem csináltam meg jól, vagy a gyerekkor leckét nem értelmeztem, akkor az visszaüt, hogy akkor egy másik leckénél hasonló arány problémáim lesznek. Ha bele akarsz vinni egy mesébe, akkor az a törpe ott nem törpe, az a törpe e törpe szempontjából attól törpe, hogy minden más óriási, nem attól, hogy a törpe kicsi. Nem tudom, hogy ez a viszonyrendszer így mennyire érthető. Tehát mindennek óriásinak kell lennie, a törpének pedig normál méretűnek ahhoz, hogy a törpe világába érezzük magunkat. Most itt van egy szerencsétlen nyomorult, hát, ennyi, nincs túl sok közöm hozzá, márpedig fontos, hogy ha azt szeretném, hogy a néző emlékezzen a képemre, akkor emlékezetessé kell tenni, meg kell ezt oldani. (hegyi)
értékelés: