8. Tárgy- és reklámfotó

UTÓSZEZON 3 (KANDELÁBER)

UTÓSZEZON 3 (KANDELÁBER)

Bisceglie, 2012.10.01.

Az ember olyan furcsa asszociációs rendszerrel megáldott lény, aki keresi a párhuzamot az énképe és a környezet között, mindenben próbálja meglátni az emberit. Nem véletlen, hogy az autóknak arca van, és akkor azt mondjuk, hogy a szeme, a szája, miközben azok lámpák meg hűtőmaszkok, de mégis próbáljuk fölfedezni benne azt, ami magunkra hasonlatos. Ennél a képnél is ezt érzem. A kis kackiás szemecskéivel, a két lábbal, az egész sárga rész, mint egy nagy száj, tényleg van az egésznek egy ábrázata. Ettől furcsa az egész, hogy nézegetem, és figyelem, hogy ezek drótok, kapcsolószekrény és korlát, és közben meg azt látom, hogy ez egy vidám kép és mosolyog ez az egész. Furcsa, hogy ezt a hatást mivel érted el. Gondolom én, hogy a forma által adott szükségszerűség, hogy torzított az egész, és a körök nem teljesen körök, de ez nem olyan nagyon zavaró. Talán belefért volna annyi humor még, hogy a kerekesszékkel valamit kezdjünk. Itt a kép bal oldalánál, a nagy sárga felületnél ezeket a kerekeket, még ha csak töredékként, de el tudnám képzelni. Nekem ott egy kicsit üres maradt ez az egész. (hegyi)
értékelés:

Óra

Óra

Ez egy jó ötlet megint, és egy jó megközelítés, de ezeknek az óráknak vannak ezek a kis sétálói, amik felfelé-lefelé mozognak, mint a lift, ebből egyet látunk most. Érdemes lett volna ezzel még játszani, hogy melyiket lehet még felhúzni. Aki nem ért ezekhez az órákhoz, azoknak elmondom, hogy itt azért van négy madzag, mert ebből egyik pár az órát húzza föl, a másik pedig a kakukkot. Itt a kakukkra is lehetett volna húzni valamennyit, és akkor nem ez a 3-1 arány jön csak létre. Javaslatom az lett volna, hogy itt a legelső zsinórból valamennyit adjunk úgy, hogy ebből a kis tobozból még kapjunk. Így most olyan szinten futunk ki a képből, hogy ettől válik az egész furcsává. Az is kérdés nekem, hogy biztos-e, hogy a lánc az, ami a legfontosabb üzenete egy ilyen órának? Ha ez tárgyfotó akar lenni, akkor miért a láncról beszélünk, miért az a fontos? Itt pont megfordítanám az élességet, és az órával foglalkoznék az élesség szintjén, és minden más egyéb manifesztum mehet már életlenbe. Ez szerintem fontos, úgyhogy visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Hullámvölgyek

Hullámvölgyek

Örülök annak, hogy egy másik értelmezést is kaptunk, ezt mindenképpen továbblépésnek tartom. Ez a fajta keretezés, amit itt látunk, imitálja a papírra felhordott emulziónak a hatását, de ez az imitáció ettől még imitáció marad. Ezt azért mondom, hogy nem vagyok meggyőzve arról, hogy ez esztétikailag hozzáad a képhez, archaizál, de nem érzem a szerepét, és imitációként ront azon az összhatáson, hogy a kép valódi üzenetet hordoz, és aztán valamilyen esztétikai megfontolásból beletesszük ebbe a keretbe, én ezt nem alkalmaznám. Tudom, hogy divat, a mobiltelefonos fotózás, az instagram, és a többi manipuláló program fölajánl ilyen kereteket, amit előszeretettel használnak is az emberek, de általában ennek az a célja, hogy az egyébként érdektelen, nem túl jó képet ezek összerántják, és hoznak egyfajta pluszt, amitől izgalmassá válik a téma, ettől „művészi” lesz. Én ennek nem látom az értelmét, ez a keret csak művészkedés, én ezt lehagynám. Ami a képet illeti: egy nagyon izgalmas megfejtés. Annyi, hogy megforgattad ezt az egészet, kicsit más fényviszonyokat alkalmaztál, más színviszonyokat, és máris másfajta asszociáció indul el, mint az előző képednél. Ez attól van, hogy maguk a formák nagyon nőiesek, nagyon sejtelmesek, erotikát is hordoznak. Egyetlen egy kérdés: vajon mi lenne akkor, ha akár a háttérben a sötétből előderengve egy valódi női test része (mindegy, hogy milyen része) szerepelne a képen. A párhuzam adja magát, ugyanakkor ez még mindig csak egy színpad. Gyönyörűen fotóztad meg, nagyon szépek a fények, de nem érzem azt, hogy ez be lenne fejezve. Oké, mondhatod, hogy tárgyfotó, én ezt elfogadom, és mint tárgyfotó tökéletesen működik, ahogy az előző leckében is a fény-árnyéknál működött, de én nem érzem azt, hogy ez be lenne fejezve. Most megadom a három csillagot, de azt kérném, hogy ha ez a csomagolóanyag még megvan, akkor ezzel még dolgozz, és kezdd el bekapcsolni az embert. Lehet ez férfi is, akár saját magadat is hozzáfotózhatod ehhez a képhez, mert jó lenne ellenpontként a férfi és a női test, vagy a formáinak a megjelenítése. (hegyi)
értékelés:

EtüdHegyi Zsolt-2012.12.13. 15:50Hegyi Zsolt-2012.12.13. 15:50

Etüd
Etüd
Etüd

Kapunk itt egy nagyon kedves performanszt. Tulajdonképpen ez két ilyen cipőtágító flörtje. Tényleg olyan, mintha táncolnának, vagy mindenféleképpen valamilyen kapcsolati helyzet jönne köztük létre. Aztán meg is van a konfliktus ebből, összegababolydnak ők. Ha az üzenetet nézem, akkor ezt tudom ebből kihámozni. Az is biztos, hogy ha a ceruzahegyezős képhez hasonlítom, akkor lényegesen jobban sikerült választás, ez egy izgalmasabb forma, de kicsit leleplezőnek tartom még mindig a világítást. Tehát, még mindig nem sejtelmes, még mindig nem elég játékos. Közeledünk felé, jó irányba megyünk, de még mindig tárgyias maradt az egész. Én azt gondolom, hogy ez akkor lenne 10 pontos dobás, ha pont ezt a tárgyiasságot elfeledtetnénk, hiszen pont ez a lényege ezeknek a képeknek, hogy mozogjon, robbanjon, hogy nevessünk vagy sírjunk vele, és aztán gondoljuk végig, hogy ezt a Tamás két ilyen cipőszerkezettel érte el. Még most nem nagyon történik meg ez az átalakulást. Jó az irány, de még mindig nem érzem, hogy ebben az a líra lenne. Nem szoktam más képeivel előhozakodni, Ágnesnek volt egy sorozata régen, amikor bélyegekkel dolgozott. Ott is nagyjából azt mondtam, hogy bújjon ebbe bele, ne hagyja könnyen a dolgot, keresse meg, hogy mi az, amiért ez neki fontos. Nyilván ott azért volt egy személyes kötődés a tárgyakhoz, talán azt könnyebb volt megvalósítania, de itt sem más a feladat. Tehát mindegy, hogy kik a szereplőid a valóságban, de jó lenne, ha lenne hozzá valami közöd. Megy egy ritmus, megy egy tánc, de még most ez csak két cipőtágító tánca, nem alakult át Rómeóvá és Júliává. (hegyi)

Hegyezők

Hegyezők

Amennyire az előző képednél azt mondtam, hogy varázslatosan szépek a fények, és nagyon plasztikusak, itt most ezt nem tudom elmondani. Az ötlet rendben van, meló is van benne nem kevés, én ezt most egy forma-tanulmánynak gondolom, és szeretném leszögezni, hogy abszolút hatásos lenne a megközelítésed, de azzal, hogy ezek a ceruzafaragók ki vannak ide emelve óriási méretben lenyomatként is, most nem tudok mit kezdeni azzal, hogy egyrészt ez világításában nagyon furcsa, kemény fényeket kapott, másrészt tónusában a háttérnél fordulnak a dolgok. A háttér lehetne lényegesen keményebb tónusban, és a tárgyak lehetnének szerethetőbbek. Most ez nem történik meg. Azt nem értem, Tamás, hogy az miért van, hogy ennyire elidegenítő helyzetet választottál. Egyrészt ez a vörös meg a kék nagyon agresszív, másrészt a fények is nagyon kemények és kopogósak. A letett tárgyak formái is sarkosak, millió sarokkal, éllel rendelkezik ez az egész, mindehhez képest az, hogy hol futnak ki ezek a formák a háttérben, az nekem esetleges, nem nagyon értem, hogy miért pont ott csonkolódnak a formák ahol, szóval most ez olyan, mintha valamit ide akartál volna dobni, ami sokkal inkább performansz, mint fotográfia. Én szeretném, ha egy kicsit a fotografikusabb megközelítésedből mutatnál, mert a performanszot értem, csak az viccessé válik akkor, amikor a performansz két ceruzahegyezővel történik meg. Egészen furcsa lesz amit most mondok: kérem ezt a képet megismételni úgy, hogy az ötletet tartod meg belőle, nem a ceruzahegyezőt. Ugyanis zseniális az, ahogy ezek megfordulnak a térben, és az is, ami térbeli játékként létrejön azzal, hogy a hátterünk egy két dimenzióra vasalt valami, amibe belehelyezted ezeket a ceruzahegyezőket. Utána ez a kép megint két dimenziósra vasalódik, ettől van egy fantasztikus játékossága az egésznek, csak a tárgyak olyan szinten póriasak, hogy nem tud létrejönni az az izgalom, ami egyébként létrejöhetne, ha emelkedettebb módon nyúlsz ehhez az egészhez. Mit kezdjek két ceruzahegyezővel? Ha két doboz gyufával játszol, még ahhoz is több közünk van, vagy hadd ne nekem kelljen más tárgyakat felsorolnom, amik szerethetőbbek, mert a ceruzahegyezőben is vannak olyanok, amik hordozhatnak valami gyerekkori élményt, de hát ez a tömegtermelésnek valami olyan dekadens zsákutcája, hogy az valami eszelős, még abban se vagyok biztos, hogy ezek a funkciójukat el tudják látni normálisan. Hordozzák valahol azt az élményt, ami az én gyerekkoromban is megvolt, hogy kétféle ceruzát lehetett beledugni, de nem ilyen borzalmas színben és kivitelben jöttek ezek. Ez nekem egyébként a giccs leckére hajaz, azért, mert ebben benne van az a fajta üzenet, ami a giccseknek is a sajátja, hogy a valóságnak valami torz leképezését kapjuk, ezeknek a hegyezőknek is megvan a maguk belső valósága. Tudod milyen a hatás? Mint amikor újból elkezdik gyártani a Traubit, vagy a Limó port, hogy igen, volt ez régen is, és most is van valami. Aki nem ismerte a régit, annak lehet, hogy ez a mostani is értéket és funkciót tud képviselni, de köszönőviszonyban sincsenek egymással. Ha megengeded, azt mondom neked, hogy valahogy próbáld ezt az egészet úgy végiggondolni, hogy a most tökéletesen érthető térbeli játékodat pontosítod formailag, és hozzáadod a most nem fellelhető esztétikai súlyát is ennek az egésznek. Ismétlés. (hegyi)

Guzmán Bromélia

Guzmán Bromélia

Én nem tudtam, hogy ennek a növénynek ez a neve, szerencsétlent jól megverte a sors, még a Bromélia hagyján, de a Guzmán egészen elképesztő név, nem tudom, hogy kik találják ki ezeket a neveket, de vicces, az biztos. Mindehhez képest a kép korrekt lenne, és azért csak lenne, mert itt két dolog nem teljesen értelmezhető számomra. Az egyik kevésbé bántó: ez az életlenség, mert azt lehet mondani, hogy ez egy lágyabbra vett objektív, és különben sem kell mindig mindennek karctű-élesnek lenni, fenébe a digitálissal, az élet ilyen, hogy néha ezek az élek lekerekítődnek. Ezt még azt mondom, hogy hagyján, akkor sem tudok elmenni szó nélkül amellett, hogy most nem nagyon értem, hogy miért vannak a vörös levelekbe ilyenformán belevágva. Tamás, most erre mit mondjak? Nagyon szépek a fényeid, nagyon plasztikus és anyagszerű a leveleknek a felülete, üsse kő, nem kell mindig mindennek élesnek lennie, vegyük úgy, hogy maga a struktúra megvan, de nem értem, hogy a formákat miért gyilkoltad így le, ezek nekem nagyon hiányoznak. Nyilvánvaló, hogy meg kell hagyni egy döntést, nem lehet az egész arborétumot ábrázolni, de legalább azt mondhattuk volna, hogy a vörös levelek legyenek meg, aztán máshol, a zöldnél, meg a háttérnél majd lehet vágni, de a vörösökbe miért vágtál bele nem tudom. Az az izgalmas ebben a növényben, hogy pont a leveleinek a vége átmegy zöldbe, pont ezt vágtad le. Akármennyire tetszik, és akármennyire plasztikus a világításod, és emelett ne menjünk el szó nélkül, hogy nagyon térbeli és nagyon hatásos, de agyoncsaptad a vágással, ennek én nagyon nem örülök. Tamás, szerintem pontosan érted, ha azt mondom, hogy egy Bojtár Tamás nem engedheti meg ezt magának. Ismétlés. (hegyi)

Vér és arany

Vér és arany

...és gyémánt és paróka és Mickey egér.

Ezért hoztuk létre ezt a leckét, hogy ilyen képet kaphassunk. Ugyanis nagyon fontos az, hogy mit gondolunk a giccsről, hogy nem csak a tenyérbe mászóan viszketeg kerti törpék a giccsek, hanem lépten-nyomon a városban szembe találkozunk velük. A legmeglepőbb és leghumorosabb, de egyben a legmegrázóbb az a helyzet, amikor valami egyébként irányultságában és szenvedélyében, jót akaró gesztusrendszer fordul át valami bődületes giccsé. Aki járt Velencében, vagy Muranoban, érteni fogja, amit mondok. A muranoi üveg világszerte híres, ugyanakkor, amikor az ember végigmegy egy ottani sétálóutcán, akkor az az érzése, mint amikor mignont eszik a cukrászdában: a második falat után szíve szerint otthagyná. Ha a partnere rákényszeríti, hogy meg kell enni az egészet, akkor meg legszívesebben rendelne mellé egy Unicumot. Itt is ez a helyet, hogy minden egyes darab önmagában működőképes lehetne – bár azt gondolom, hogy az a haltestű férfi az színtiszta giccs – de így együtt nagyon szürreális eredményt hoz. A – gondolom – Swarovski kristályokkal kirakott koponya, a Mickey egér… egészen bődületes, miközben a belső tér teljesen halott, gondolom nem volt még nyitva a bolt, de ez a halottság az, ami az egésznek izgalmat ad. Csak a külső világ működik, ott már ébren vagyunk, nagyon szépek ezek a verőfényes világítási viszonyok, a kiszolgáló személyzet meg elhagyta a hajót. Szóval jó az irány, és nagyon tetszik ez az ötlet. (hegyi)
értékelés:

Hófehérke almája

Hófehérke almája

Nem tudtam melyik leckébe illene igazán ez a kép de talán ide illik a legjobban.

Egyes képeiteknél nem nagyon értem az asszociációs rendet. Az, amit most fogok mondani, az nem csak András leckéjére igaz, hanem általánosságban a fotográfiai megközelítésről szól, és ez úgy néz ki, hogy a fotográfia, a kép nyelve más asszociációkat igényel, mint az irodalom, vagy mint a beszélt nyelv. Nem lehet ráerőltetni sztorikat a képre úgy, hogy az a képen nincsen jelen. Képileg kell tudnunk megfogalmazni az érzéseket, hogy az egyértelműen, evidensen átjöjjön. Az értelmezésnek vannak különböző szintjei, lehetnek nyelvi, kulturális, szociokulturális korlátok is, és ezeket is mind figyelembe kell vennünk akkor, amikor elkészítünk egy munkát. Amire itt gondolok, hogy egy példát hozzak hogy nem biztos, hogy bármilyen bibliai utalás értelmes és értelmezhető lehet az ausztrál bennszülöttek között, mert nem találkoztak ezzel, nincs hová kössék. Hiába próbálok én egy ilyen utalást hozni, de nem fogja ezt az utalást érteni. Ez mondhatóan egy általános probléma, és a képnyelvnél is kérdés, hiszen hiába internacionális a kép nyelve, de akkor is vannak olyan kötődések, amik adott csoportnak dekódolhatóak csak. Ha ezt még visszább forgatom, és azt mondom, hogy oké, nézzük most ezt a képet, Hófehérke almáját, mit látok? Látok egy almát, viszonylag szürke fátyollal lefényképezve, az alma nem túl egyedi, nem túl szép, lehet, hogy nagyon finom volt, de nem egy jellegzetes darabja az almák családjának. Ez rá van téve egy fehér asztalra, és valamilyen módon egy fehér, enyhén áttetsző lepedővel van egy háttér kreálva, mögötte valamilyen könyvborító lehet, hogy megálljon ez a háttér és átüt a borítón a rajz a könyvből. Akkor, amikor egy képi jelnyelvet kell dekódolni, a néző csak és kizárólag abból fog kiindulni, amit lát. Látja az almát, látja a gyűrött lepedőt, látja átütni a foltokat, próbálja ezt megfejteni, és nem tud továbblépni. Írhatjuk oda, hogy Hófehérke almája, akár azt is, hogy Jancsi és Juliska uzsonnája, mindegy, ha a kép nem indul el, ha a kép nem mesél. A másik dolog, hogy a képeknek, minden egyes fotográfiának többféle kihívást kell egyszerre teljesíteniük. Egyszerre kell kompozícióban helyén legyen, egyszerre kell esztétikája legyen, és egyszerre kell, hogy valamiről szóljon, hogy valamiről meséljen. Ez utóbbi akár még el is hagyható, ha az előző kettő nagyon határozott (a kompozíciós-formai megoldás és az esztétika), gondolok itt az erős konstruktivista megközelítésre, ami nem kötelezően mond valamit, de ad egy olyan magas szintű élményt, ami felülír mindent. Tehát mégegyszer: kompozíció, esztétika, tartalom. Ha ezek közül egy, de mondjuk kettő hiányzik, vagy hibádzik, akkor nem beszélhetünk fotográfiai teljesítményről. Nagyon fontos ezt végiggondolni, mert azért vagyunk itt, hogy tanuljunk, de ha mind a hármat egyszerre rúgjuk föl, ha nincsen kompozíciónk, ha az esztétikával is probléma van, akkor ott már a mondanivaló nagyon kínlódva fog átjönni. Jobb esetben valami talán átszivárog, de ha még a mondanivalót is megtekerjük, és valami olyan asszociációt indítunk el, ami csak ott, nekünk érvényes, akkor az a fotó nem érthető a néző számára, hogy miért készült el. Itt most ez a helyzet történt. Esztétikailag problémás a gyűrött lepedő, a színvilág, az, hogy az alma nem egy sematikus, és nem egy jól illusztráló alma, hanem egy elég szegényes formavilággal rendelkezik, és kompozícióban ezt beraktad ide viszonylag középre, még azt sem mondhatom, hogy tökéletesen középre. Ez a helyzet ezzel a képpel. Ha dolgozunk ezen, akkor azt tudnám mondani, András, hogy az első három leckével dolgozzunk még, azért, mert ezeknél a leckéknél az esztétikai kérdések kevésbé jelentkeznek, mert én magam vagyok a képen, az üzenet is viszonylag jól dekódolható, és jól gyakorolható a kompozíció és a formai ügyek is, és szép lassan fölépül a mondanivalód is. Addig, amíg ez nem történik meg, addig nehezen fogunk tudni továbblépni, mert itt most érzem, hogy valószínűleg azt akartad mondani, hogy Hófehérkének a történetében szerepel egy alma, amit neki egy boszorkány adott, de nem látom sem a boszorkányt, sem azt, hogy ő ettől megfulladt volna, sem a királyfit, sem semmilyen más utalást nem találok, hogy miért pont Hófehérkéjé ez az alma. Azért, mert olyan furcsán ketté van vágódva a színe, és ott van benne a méreg? Nem értem, hogy mire ment itt ki a fuvar. Visszaadom ezt végiggondolásra, ezek, amiket mondtam nem csak neked igaz, hanem az összes látszóteresnek fontos lenne, hogy végiggondolja. (hegyi)

Majdnem kecske

Majdnem kecske

István, jó az irány, hogy tükörrel dolgozol, azt kell megtalálnod, miért fontos neked ez a barika, és ha ez megvan, akkor az is meglesz, hogy ezt hogyan mutasd meg a nézőknek hogy nekik is fontos lehessen. Tehát én lehet, hogy különválasztanám a tükrös trükköt, ami sok minden más esetben jó lehet, barikát meg kivinném a mezőre, keresve az érzelmeket, hogy történetbe helyeződjön és ne magányoskodjon itt szegény. Ismétlés. (hegyi)

kicsit giccs

kicsit giccs

norvég műbarik

Nem tudom, ez valamilyen mozgó célpontról lett tüzelve? Nem tudtál ott megállni? Ha igen, akkor oké, viszont ha közelebb tudtál volna menni, akkor a kompozícióval lehetett volna mit kezdeni, most fölraktad bal fölsőbe ezt az egészet, levignettáltad, igen, mondhatod, hogy mind a két barika ebbe az irányba megy, de ahhoz, hogy ez valódik giccs legyen, centrálisabbnak kellene lennie a kompozíciónak, ahhoz, hogy kreatív szempontból érdekes legyen, jobban ki kellene billenteni ebből a nyugalmi helyzetből. (hegyi)
értékelés:

Ha ezt vezeted, Te is mosolyogni fogsz

Ha ezt vezeted, Te is mosolyogni fogsz

Nem könnyű eset a tárgyfotó, ennek a képnek kifejezetten jót tett az, hogy sikerült ezekkel a fényekkel egy olyan helyzetet létrehozni, amivel ténylegesen az elérhető vágy tárgyává tettük a modellt. Nagyon örülök, hogy megvan az a króm csík alul, hogy nem bukik be. Kicsit az egészen van egy fátyol, sajnálom, hogy a mély tónusokban nincsen feketénk, hogy nincsen meg az alja, mint ahogy egy kicsit érthetetlen számomra, hogy miért vittük el ebbe az egészen sárgás világba. Én ezt korrigáltam volna az utómunkában. A helyszín meg olyan, amilyen, nyilván azért ilyen nagyon szűk ez az ábrázolás, mert valószínű, hogy voltak más zavaró tényezők is a háttérben, nem csak ezek az oszlopok, úgyhogy ezt fogadjuk el olyannak, amilyen. Az irány nagyon jó, megvan a vágyfokozás, az álomvilág, ennek kifejezetten örülök. Az a baj, hogy viccre vetted egy kicsit a figurát, és ezzel, mint reklámfotó, lehet, hogy elveszítesz bizonyos közönségréteget. Ilyenkor szoktak ugye célcsoport vizsgálatokat tartani, hogy ki az a célcsoport, aki egy ilyen autót megvesz, hogy az mennyire vicces, hogy lehet-e ezzel egyáltalán viccelődni, miközben tényleg ilyen, de inkább a gyerekek számára mosolyog ez az autó, aztán a tervezők ezeket a borzalmas nagy légbeömlőket azért csinálják, hogy minél fenyegetőbb legyen az arc, amit az autó mutat. Most ezt sikerült átalakítanod, csak nem tudom, hogy ha én lennék a termékmenedzser, akkor ennek örülnék-e. Mindezzel együtt, ha az eddig beküldött reklám munkákat vesszük, akkor ez egy három csillagos kép, ha viszont a végeredményt veszem, akkor csak kettő, legfőképpen a színnel és a tónusrenddel való problémáim miatt. Maradjunk a kettőben, jó? (hegyi)
értékelés:

Tárgyfotó

Tárgyfotó

Az a baj ezzel a képpel, hogy attól, hogy távol is vagy, meg föntről is fényképezed, ráadásul nagy látószöggel is, ettől az egész idegenné, távolságtartóvá válik. Nem tudom szeretni, miközben tárgyfotónak a legfőbb célja az, hogy azt az objektumot, amit ábrázolni szeretnél kívánatossá, szerethetővé tedd a nézőnek. A tárgyfotó bizonyos szempontból a reklámmal közös, legalábbis annyiban mindenféleképp, hogy valami viszont a tárggyal ki kell alakítani, és ez a viszony ha negatív, akkor az nem lesz jó, mert akkor mit csináljon vele a néző? Nem tudom, hogy el tudsz-e ide menni ezt megismételni valahogy úgy, hogy legyen hozzá közöd. Ismétlés. (hegyi)

Levitációs harisnyák

Levitációs harisnyák

Feleségemmel Baján töltöttünk egy szép szombatot és nem lehetett kihagyni a reggeli piacot... A piac, élmény. Sok sok dolog találkozik, velünk, egymással. Többek között ezek a levitációs harisnyák is találkoztak velünk. Csak reménykedni tudok, hogy nem vádolnak ipari kémkedéssel majd, mikor betörnek az igazi, világi piacra!

Nekem nagyon tetszik ez a kép, van benne valami egészen extrém. A legszebb az egészben az, hogy ahogy látom, már fut rajtuk a szem némelyiken. Nem tudom, hogy aki megveszi, ilyenkor kér-e valami kedvezményt, vagy mit csinál, minden esetre eléggé érdekes, hogy a kiállítási darabok sem tökéletesek. Az egész egy őrült megfejtés, és valószínű, hogy maga a boltos ezzel mit sem törődött, ő azt szerette volna, hogy minél több termékét láthasd, de ebben a megfogalmazásban így most tényleg vicces. Három csillag megvan, és a leckemegoldás is, mert ezek azok a megfigyelések, amiket a Humor leckébe keresünk, ezek a finom viccek, amik esendőek, és ettől humorosak, nem a permanens, harsány humort keressük elsősorban, úgyhogy köszönöm, ez egy jó megoldás. (hegyi)
értékelés:    

húzz egy lapot

húzz egy lapot

Kedves Alexandra, az a helyzet, hogy az ötlet maga jó, de nem átgondolt az elkészítés. Ez egy talált kép, gondolom valóban kártyáztatok, és egyszer csak megláttad azt, hogy izgalmas ahogy ezek a kártyalapok az asztalon hevernek, ugyanakkor arra nem fordítottál energiát, hogy ez az egész úgy legyen megkonstruálva, hogy a felesleges dolgokat, azokat, amik nem illenek a képre, eltávolítsd. Gondolok itt a műanyag pohárra, ami szükséges kelléke lehet egy házibulinak, de esztétikailag kérdéses a megjelenése, főleg így felborulva, gondolok itt a lapok között megbújó mobiltelefonra, aminek az értelmét nem nagyon látom. Szóval érdemes lett volna ezzel komolyabban foglalkoznod, így ez most egy nem átgondolt üzenet. Ha kártyáztok még, akkor kérlek, hogy ezt ismételd meg, azt is vedd figyelembe, hogy ez a szürkés fátyol, ami most a képen van, eléggé szomorú, tehát ettől nem nagyon érzi azt az ember, hogy volna kedve beszállni ebbe a kártyapartiba. Ismétlés. (hegyi)

Időtörés

Időtörés

Nagyon szép az óra, nagyon szépen megtaláltál egy fényviszonyt, finomak a fények, a játékok. Az óra láncával én valamit kezdtem volna. Azáltal, hogy ő is kifut a képből, a keret is kifut, az óra is megcsúszik kifelé, ettől az egész nekem olyan, mintha nem lenne a helyén. Ezt az érzetet lehetne visszahozni azzal, ha ezt a láncot valahogy a kép fölső harmadában mozgatnád még egy kicsit, és nem hagynád, hogy a kép jobb oldalán elkanyarodva kiszaladjon a képből. Jó a gesztus egyébként, ez egy három csillagos kép. Várjuk az első három leckére, a bemutatkozásra is a munkáid! (hegyi)
értékelés: