Az most egy kérdés, hogy itt a Coca-Cola a tárgy? Valószínű, hogy igen. Sok poént láttunk már ezzel a reklámmal, mert tegyük hozzá, ez egy nagyon ügyes reklámfogása a cégnek. Ami a kép erénye, az a színkezelés. És itt mutatkozik meg az, hogy nem kell szelektív színtorzításokat csinálni, mint az sajnos néhányan teszik – amitől egyébként agyvérzést tudok kapni -, hanem működik önmagában is a dolog, ha megfelelő térbe helyezve jól körüljárjuk az egész szituációt, és kiemelünk egy olyan tárgyat, aminek határozott színe van. Ez tökéletesen jól működik. A fények is, és az egész atmoszféra jó. Ugyanakkor van bennem valami hiányérzet. Mégpedig az, hogy kupleráj van. Tehát, van egy asztalunk, vagy egy szekrényünk, amin ez a Colás doboz van, és ez idáig jó, jó a helyszín is, gondolom, ez valami színpad, és adja magát, ott könyörög az a három vállfa, hogy valami történjen, de nem történik vele semmi. Miközben egy csomó manifesztum ott van hagyva, hogy az díszlet, vagy mi a fene, nem tudom, de ettől, hogy a háttér ennyire zavaros, nem tud a történet értelmezhetővé válni, miközben csak annyinak kellene történnie, hogy ezt a megfigyelést megrendezd. Nagyon fontos, és mivel a film területéről jössz, ezért azt hiszem, hogy nem is kell túlságosan magyarázni, hogy a film sem csak úgy megtörténik, hogy letesznek egy kamerát, és aztán csak majd valaki elé sétál, és mond valamit, hanem van egy rendezője, aki kitalálja, hogy mi fog itt történni. A fotográfia sem más. Attól még, hogy a fotográfiában az eszközkezelés egyszerűbbnek tűnik, mint a filmnél, és kevesebb manifesztum kell hozzá, ettől még ugyanúgy szükség van rá, hogy a fotográfus legyen a rendező. Nem lehet csak egy skiccként felvázolni valamit, és azt várni, hogy ezt majd mindenki megérti. Neked kell kialakítanod azt a kontextust, amiben egy sztori elindul. Egy képkockával dolgozol, ebbe kell beleférnie a sztorinak. Most adok egy javaslatot, vagyis, csak egy gondolatot. Ha az egészet úgy helyezed el, hogy meghagyod ezt az atmoszférát, én nem azt mondom, hogy rámold át a stúdiót, és vidd el onnan azokat a vackokat, mert egyszerűbb azt a három vállfát megfogni, meg a Colás dobozt, és keresni egy olyan helyet, ahova ha ezt hasonlóképpen leteszed, hasonló perspektívával megoldod, és kezdesz valamit azzal a három vállfával. Rajta hagysz egy kabátot, vagy nem tudom, lehet elég egy vállfa. Megint azt mondom, hogy a kreativitás rajtad áll, hogy mit raksz rá, de onnantól kezdve már elindulhat Amelie története, aki a filmforgatásnál ottfelejtette a kiskabátját, és innen felismerjük a szituációt, de közben egy civil, privát ügyet is mutatunk azzal, hogy a kóláját otthagyta. Értelmet adhatunk annak, hogy egy ilyen betekintés a háttérmunkába mitől lesz egyedül álló pillanat. Ez most nekem egy 2 csillagos kép, mégpedig azért, mert az elején vagyunk egy munkának, és szeretném, ha ezzel dolgoznál, és nem csak tudomásul vennéd az elemzést, hanem készülne róla egy javított változat. (hegyi)
értékelés:
A tojó pózba merevedett kerti törpe, az érdekes. A tömegelhelyezést nem nagyon értem, és a tónusokat sem. Van egy átlós ívünk, ami világos, életteli, aztán van egy másik részünk, ami meg eléggé halódik, miközben ami igazán izgalmas lenne, az az ív, amit a kettő határán lévő bokor kis piros bogyói létrehoznak. Ott van egy ilyen jó kis játék, az a fontos. Az előterünk marhára nem az, és engem a kerti törpe is csak, mint mellékszereplő érdekelne. Kérek ismétlést. (hegyi)
A címet nem értem, amit látok, az egy mobiltelefon, egy objektív, valamilyen asztalon. Kérdezek: A tárgyfotó tulajdonképpen az objektív akar lenni? Mert ha igen, akkor valahogy ezt a tónusrendet helyre kellene rakni. Most a mobiltelefon és a mögötte lévő tér a legvilágosabb, arra elnézek, és csak akadályoz ebben a látványban ez az objektív, szívem szerint levenném onnan a fenébe, hogy hadd lássam már, hogy mi van az asztalon. Tehát, valamit ő takar, ami izgalmasabb, érdekesebb, mert a fény oda visz. Ezt meg kell fordítani. Maradjon meg a háttérnek ez a játékossága, de az a Nikon DX feliratnak csillognia kell, hatásának kell lenni. Én ezt gondolom most erről, mindazzal együtt, hogy nem nagyon értem az üzenetét ennek a dolognak, hogy most akkor mi történt. Anna, szeretném, ha ezt megismételnéd, jó? (hegyi)
Hát, ha ebből azért került fel kettő, mert azt kellene értelmeznünk, hogy melyik a jobb, akkor egyértelműen az elsőre teszem a voksomat, mert a második kép nekem túl sokat nem jelent. Az első kép így, ezzel a sok leparkolt autóval, és a kicsit romos metrószerelvénnyel már többet mesél. Talán megért volna még annyit a dolog, hogy valamennyivel többet adjunk ezekből a metró kocsikból, mert akkor még jobban ellenpontba tudnak kerülni ezek a modern buszok az orosz technikával. Így most, hogy kettő van, ezt nem nagyon tudom értelmezni. Az első képre megadom a 3 csillagot, függetlenül attól, hogy nem teljesen jó a kompozíciója. (hegyi)
értékelés:
Erkel Ferenc síremlékének egy részlete.
Ennél a képnél már sokkal szerencsésebbnek gondolom a kamera nézőpontjának a megválasztását, de ez egy állókép lenne, vagy leginkább maximum négyzetes. Arra a nyárfatörzsre, már ha ez az, nincs szükség ennél a képnél. Ahol a törzs véget ér, a mögött már lehetne nem sokkal vágni, viszont némi mennyiséget még nem ártana felülről, mert most olyan furcsán vágtuk le a haját ennek a szobornak. A megfigyelés ugyanakkor tökéletesen rendben van. Erre a képre azt tudom mondani, hogy igen, ez a megfigyelés pontos. A kivitelezés még reszelhető egy kicsit. (hegyi)
értékelés:
Bojtár Tamásnak.
Ami izgalmas nekem ebben, az az, hogy a szobor feje, és a mellette lévő kő olyan, mintha testvérek lennének, hogy van egy koponya, mit már az idő nagyon megrongált, és van még egy ilyen főszereplőnk, aki odafeküdt mellé, valami ilyen élmény jön. Aztán, hogy ezen túl mit lehet ebből még kihozni, az egy erős kérdés. Ugyanis az nem baj, hogy a borostyán ott elindult, nyilvánvalóan nem voltam ott a helyszínen, ezért csak tippelni tudok, hogy ezért ebből valószínűleg van több is. És ha már ezt elkezdtük használni, akkor használjuk annyira, hogy azokat az üres felületeket, amiket nem oldottál meg most a világításban, és itt most a fűre gondolok, és a profil részre, a nyakra, hogy akkor tegyük oda ezeket a növénykéket, húzzuk oda őket valahogy, vagy segítsünk nekik, hogy eljussanak odáig. Bele kell nyúlni a képbe, nem lehet így hagyni. Elég tetemes mennyiségű felület van a képen, amin semmilyen részlet nem található. Csak te tudhatod a magyarázatát, hogy miért ebből a pózból ábrázoltad ezt a szobrot, de miért nem merünk a szemébe nézni, vagy legalább egy kicsit még adni az arcából? Olyan, mintha óvatosak akarnánk lenni, és nem mernénk odamenni, mert félünk, hogy felébresztjük a délutáni sziesztát folytató nagypapát. Ilyesmi, nekem. Az irány jó, úgyhogy 1 csillag megvan. (hegyi)
értékelés:
Mikor elkezdtem ezt az egészet azt mondtam nem kell filmes gép, most meg azon kapom magam, hogy azt böngészem, hogyan lehet otthon filmet előhívni. Valami elkapott, és húz befelé :)
Kedves Feri, örülök annak, hogy ebben az irányban is mozogsz, és a jövevénynek is örülök. A képi megoldásnak annyira nem. Valahogy miközben az egész próbál elvont lenni, és próbáltad a háttér ügyet megoldani ezzel a pokróccal - és végül ez egész jól sikerült is -, azt gondolom, hogy fele ennyi fény is elég lenne. Túl sok most a fény, és ettől tárgyiassá válik az egész. Az utómunkában azért van itt játék rendesen, én ezt látom, a dinamikát és a tónusrendet eléggé átmatekoltad ahhoz, hogy a részletek meglegyenek, de pont ezek a részletek azok, amik engem most nem annyira kötnek le. Ebben sokkal több mágia, sokkal több rejtelem van annál, mintsem, hogy ennyire, mint egy ilyen szerelési rajz legyen ez ábrázolva, mert így ketté válik ez az üzenet, és ez a része nekem nem jön be. Úgyhogy, mivel gondolom, ez a tárgy megvan, tessék még ezzel dolgozni. Ez a beállítás nem lenne rossz, csak a titkot kell valahogy ráfotózni erre az egészre. Az a titok most még nincs ott. (hegyi)
Elestem. Most pihenek.
http://latszoter.hu/szakkor/elestem
A kép bár nem teljesíti az első leckét, hiszen Szilárdból csak a humorát kapjuk, de ő magából nem látok részletet, ugyanakkor azt kell mondjam, hogy a gesztus, a humorba szőtt üzenet igen jó, ritmusában is, térjátékában is. Ez a fallikus, férfi princípiumot idéző kép attól jó, hogy nem akar több lenni egy laza gesztusnál, egy kézmozdulatnál, de jól kapcsolódnak a formák, érdekes és dinamizáló a világítás is - egyetlen megjegyzésem van, hogy amikor egy gyümölcs kerül megörökítésre, és nem véletlenül használom ezt a szót, akkor nem árt figyelni arra, hogy sérült, tört, nem guszta részek lehetőleg ne legyenek hangsúlyosan a képen. A barnult pusztulás kezdete a csúcsnál olyan, amit le lehet csippenteni, a banán tűri az alakítást. Ez igaz a másik végére is, ahol letörték, azt is érdemes picit igazítani, hogy ne legyen ennyire kopogós. De mindettől eltekintve ez egy jó kép, köszönöm, a 3 csillag jár rá mint tárgyfotó. Első leckének te is kellesz, Szilárd. (hegyi)
értékelés:
Nem tudom, hogy az, amit látok, az annak köszönhető-e, hogy a technika korlátoz, vagy ez valóban a te döntésed miatt alakult-e így? Miközben én nem vagyok egy élességpárti fickó, tehát, én nem esem hanyatt attól, hogy valami mennyire éles, vagy nem, vagy milyen kemény egy objektív, vagy egy szettnek a rajzolata. De most ennél a képnél ez nekem hiányzik azért. Akár a hátsó szélét nézem ennek a pohárnak, akár az elsőt, nekem itt most pontosan ez az élesség az, ami hiányzik. Hogy érezzem azt, hogy ha ehhez hozzáérek, akkor a vérem is kiserken. Még az is lehet, hogy valamelyikre rakod a döntést, bár, ha ennyire távolságtartó a megközelítés, hogy szinte ilyen anatómiai pontossággal akarjuk ábrázolni ezt a modellt, akkor én azt mondom, hogy ennél a képnél nem lehet a mélységélesség sem túl kicsi. Tehát itt nekem most technikailag csúszik el a dolog. Ugyanez igaz a háttérre is, hogy olyan a háttér, mintha egyébként ez a valóságban nem ilyen lett volna, hanem, mintha az objektív molyolt volna el valamit. Valahogy az egész olyan furcsa nekem most technikailag. Miközben a kép üzenete, és az egész abszolút rendben van. Egy dolgot azért hadd tegyek hozzá: az egésznek a drámáját növelné, ha a képe felső részéhez hozzákerülne még legalább egy - másfél ujjnyi, akár egészen a sötét felé kifutva, hogy legyen még ott valami. Megint azt mondom, hogy ennyire ne rajzoljunk körbe valamit, hagyjunk ennek teret, nagyobb lesz a dráma. Ez így nekem most 2 csillag, részben a technika, részben pedig a tömegelhelyezés miatt, nagyon jó irányban tapogatsz Noémi, nagyon jó irányban keresed a megoldásokat. (hegyi)
értékelés:
Helyszínen kipróbálva.
Körülbelül ugyanaz igaz erre a képre, mint az előző flekken sütős képre. Problémám van az esztétikával. Miért ezt a tárgyat választjuk ki? Ha ezt a tárgyat választottuk ki, akkor biztos, hogy az a része a legjellemzőbb, amit itt most idetoltál az arcunkba? Tehát én erről nem vagyok meggyőződve. Van itt egy asztalterítő, ami nagyon érdekes ezekkel a konstruktivista mintákkal, ugyanakkor nem nagyon illik ehhez az egészhez. Pontatlanok vagyunk tónusban is. Nem érzem azt, hogy ez itt most működne. Fel kell keltened azt a vágyat, hogy én akarjak foglalkozni ezzel a tárggyal, akarjam birtokolni, akarjam a kezembe fogni, és ez most nem történik meg. (hegyi)
Az a helyzet, hogy maga a szituáció ezzel a fényfestéssel egész jól sikerült. Úgyhogy nagyjából működik ez a dolog. Ez a pohár viszont nem egészen erős. Azt tegyük hozzá, hogy ez egy reklám pohár, amit adnak a forgalmazónak, hogy ezzel reklámozza magát, vagy hozzá csomagolják az üveg whisky-hez, bármelyik is történt, én ezt most nem tartom annyira erősnek. Ráadásul az ital felülete is pont ott vágódik, ahol a szöveg van, ezért a szövegolvashatóság rovására megy a beállítás. Az meg nyilvánvaló nehezebben hihető, hogy az ember egy teli pohárral iszik ebből, de az sem biztos, hogy megoldotta volna, ráadásul ez így inkább a reklámfotó irányába csúszik el, mint a tárgyfotó felé, ami nem baj, de azért nem árt, hogyha ízléssel megválogatjuk azokat a tárgyakat, amikkel dolgozunk. Ugyanis a háttér, meg a hangulat, az megvan. Visszaadnám ismétlésre, gondolkodjunk majd el ezen. (hegyi)
Én többnyire csak kétféle képet tudok csinálni. Az egyik az észrevevős mint pl. ez, a másik az elképzelt, az a legutóbb feltöltött képem. Talán az észrevevős képeim a népszerűbbek. Valahogy tükröződik a pillanat varázsa a nézőkben amikor megnézik, vagy valami ilyesmi. Az elképzeltet (kis iróniával) időnként magam sem értem. :)
Megleptél Feri, bevallom, nem ismertem ezt az irányt nálad. Jó ez a kiragadott pillanat, van az egésznek egy nagyon furcsa kettőssége, mert tulajdonképpen ez egy vidám kép, de a kemény kontraszttal van valami szívszorító is az egészben. Jó ez, jó a ritmus, és nagyjából a tömegelhelyezés is jó. Azt azért úgy megkérdezném, hogy miért hagytad a kép bal oldalán azt az oszlopot, ami valószínű, hogy szintén a szekrény része, de ha meghagyod, és nincs azzal baj, de akkor tónusban hozd visszább, vagy pedig, akár lesötétíthető ez az egész, és akkor megmarad ez az enyhe trapéz formánk. Szóval az ott nekem egyedül a kérdés, de ez egy jó kis enteriőr részlet. Megvan a 3 csillag, bár nem annyira jellemzően tárgyfotós lecke ez, inkább egy enteriőr, egy hangulat. (hegyi)
értékelés:
A borotva kellékei és lendülete.
Ezt a képet átteszem a tárgyfotóba, azt is megmondom, hogy miért. (Egyébként határán billeg a reklámnak.) A csendélet lecke másról szól, az valami olyan pillanatot akar megragadni, ami túlmutat önmagán. Megtalálni az egyediben az általánost, azt, ami továbbvihető és átadható a nézőnek. Ezt ebben most nem érzem. Esztétikailag ezek a tárgyak más kategóriát képviselnek, mint ami egy csendéletben jól megrajzolható. Elfogadom a kockás abroszt, megnehezítetted vele a dolgodat, de nincs vele baj. A flakonok viszont önmagukban eldöntendőnek kell legyen, hogy felismerhetőek legyenek, mert akkor legyen a szöveg rajta, de elmegyünk a reklámfotó felé, vagy pedig, mint itt a bal oldalon, tulajdonképpen csak a flakonságát mutatjuk, de nem azt, hogy most ez milyen típus. Figyelni kell arra, hogy a szöveg abszolút szétveri az egészet, tehát nem a szövegre utazunk. Akkor utazunk a szövegre, ha reklámfotót csinálunk a Gilette–nek, az egy másik kérdés lenne, de akkor meg mit keres ott a másik termék? Akkor csak Gilette legyen rajta. Ami viszont a fő baj, és ezt nem is értem igazán, hogy levágtad az egyik szereplőt, de mi ennek az oka? A fényfestéssel sem nagyon tudom, hogy mit akarunk csinálni azon kívül, hogy bekapcsoltunk egy lámpát. A fényfestés fontos, de szerintem még korai eszköz. Ahhoz, hogy a fényfestéssel elkezdjünk dolgozni, jó lenne eljutni legalább a 30-40. lecke köré, mert utána már evidens lesz, hogy mikor és hol alkalmazzuk. Itt most valamiért odakerült, de nem nagyon látom az indokát. Mit akar ez mutatni? A sebességet talán, a mozgást, hogy borotválkozunk? De hát mindehhez képest akkor nagyon nyugalmas az, ahogy ez a borotva nekidől annak a narancssárga flakonnak, tehát, az ellentmond ennek a dinamikának. Úgyhogy sajnos nem tudok mit csinálni a képpel. Azért nem, mert kompozícióban lötyög, miközben felcsúszott az egész, olyan, mintha az állványom elmozdult volna a gép, és a keresőmezőből kicsúszott volna a téma. Nem nagyon látom át, hogy mire akart kimenni most a fuvar. (hegyi)
A besorolás érdekes, ez miért a tárgyfotóba kerül? Mert most itt mit is tekintünk tárgynak? A cipőt, az autót, vagy pedig magát a modellt, mert hát, mind a három érvényes lehet, bár az utóbbi eléggé hímsoviniszta megközelítés lenne, de ettől még a világ elég széles, úgyhogy akár ez is megtörténhet. Ami a képet illeti, azt gondolom, hogy a világítással van némi probléma. Azt kellett volna eldönteni, hogy itt most egy hangulatot akarok hozni az autóval, mert akkor az autónak felismerhetőbbnek, otthonosabbnak kellene lennie. Itt ugye van egy nyitott ajtó, amiből szinte semmit nem kapunk, de valamennyi azért ott van a lábnál, szóval ez egy furcsa dolog, ha ez a kérdés. Ha pedig a formai játék a kérdés, akkor azt mondom, hogy olyan bakit nem nagyon jó elkövetni, ami a combnál megtörténik, hogy a másik combból egy ilyen nagyon kicsi rész ottmarad, mert hát, miért van az ott, oda miért került fény? Úgyhogy, ha valamennyit mozgatsz itt a modellen, akkor talán az ott helyre került volna. Ami azt illeti, amit a kommenteknél olvastam, hogy sáros-e a kerék, vagy nem, ez indokolható lenne. Nekem, ami kevésbé szerencsés, az a vágás, mert annyira szűkre vágtad ezt az egészet, hogy a keréktárcsába olyan mértékben belevágtál, ami megint azt mondom, hogy a helyzetértékeléshez, a feelinghez, úgymond az atmoszférához kellene. Meg kell teremtenünk egy olyan hangulatot, amiben ez az egész működik. Még valami: Nem nagyon értem a fekete-fehérnek az értelmét. Én, aki egyébként fekete-fehér párti vagyok, most, ennél a képnél azt mondom, hogy a hangulatból nekem ez elvesz, mert igenis jelentése lenne a bőrszínnek. Szóval ezt meg kéne oldani. Ha már egy ekkora fába vágtuk a fejszénket, akkor ezt oldjuk meg. Ha ez egy cipő reklám lenne, akkor is szükség volna arra, hogy hova fókuszálunk, mi az a ritmus, amit meg akarunk mutatni, akkor is kevés a tér oldalirányban a kép jobb oldalánál, nekem egy másfél ujjnyi minimum hiányzik. Nem tudom, hogy megvan-e még ez a cipő és a viselője, de lehet, hogy érdemes lenne egyet ismételni, már csak a gyakorlás miatt is. (hegyi)
Tárgyfotónak ez talán egy kicsit érdekes megközelítés. Nyilván, egy szobor is lehet tárgyfotó. Van inkább ennek egy szociografikus megközelítése, egy hír megközelítése, és talán ez lenne az, ami jellemzőbb. 3 képet kapunk, ebből az első egy szubjektív megközelítés, és egy fotós kolléga munkáját látjuk, ahogy József Attila hátát fotózza. Érdekes, hogy jelen vagyunk egy ilyen pillanatban, bár azt gondolom, hogy ezek nem annyira fontosak, de meg lehet mutatni azt, hogy más is dolgozik itt, hogyha egy fotóriportról beszélünk, de 3 kép nem fotóriport. Szóval ezt a képet én nem tartom annyira fontosnak, túl sokat nem mond. A második kép egy nagyon furcsa helyzetet ábrázol, mert a szobrokat nem úgy szoktuk meg, hogy egy kőbányába vannak kidobva, és ez egy nagyon jellemző helyzet sajnos a mai viszonyainkra. A harmadik kép pedig egy egyébként a sajtóból már ismert megfigyelés, egy konkrétabb közlése az előzőnek. Azt gondolom, hogy ha a 3 képet összevetjük, akkor az elsőt kihagynám, mint emlék, és dokumentáció fontos lehet. Így a döntés a 2. és a 3. kép között kellene, hogy megtörténjen abban, hogy végülis melyiket válasszuk, vállaljuk fel. Én azt mondom, hogy a harmadikat viszonylag sokan megcsinálták, nyilvánvalóan ott van a két kavics, ennek is van egy bizonyos szerepe bizonyos helyzetekben, ugye temetéseknél szokás ezzel úgymond leróni a tiszteletünket és a gyászunkat, tehát lehet ez erre egy utalás, de ez a megközelítés már viszonylag ismertebb. Úgyhogy én a második képet gondolom olyannak, ami ebben a helyzetben jelentéssel bír. Az egy kérdés, hogy vajon mi lett volna, ha a kamera egy kicsit még kifordul, tehát többet ad ebből az egész fekete, gyászlepelből, talán akkor még erősebb lenne a közlés. Persze, én nem voltam ott, tehát nem tudom, hogy mennyire lehet ehhez a törmelékkupachoz közel menni, vagy honnan lehetne ezt esetleg úgy megfotózni, hogy a szobor valahogy jobban a két vaskorlát közé kerüljön, de azt kell, hogy mondjam, hogy ebben az állapotában is egy jól értelmezhető kép, és egy fontos üzenet, kordokumentum. Úgyhogy én most mindazzal együtt, hogy három képről beszélünk, és nem egyről, némi bizonytalanságot érzek, de a 3 csillag megvan, és ha tárgyfotó, legyen, el tudom ebben fogadni. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…