Az most egy kérdés, hogy itt a Coca-Cola a tárgy? Valószínű, hogy igen. Sok poént láttunk már ezzel a reklámmal, mert tegyük hozzá, ez egy nagyon ügyes reklámfogása a cégnek. Ami a kép erénye, az a színkezelés. És itt mutatkozik meg az, hogy nem kell szelektív színtorzításokat csinálni, mint az sajnos néhányan teszik – amitől egyébként agyvérzést tudok kapni -, hanem működik önmagában is a dolog, ha megfelelő térbe helyezve jól körüljárjuk az egész szituációt, és kiemelünk egy olyan tárgyat, aminek határozott színe van. Ez tökéletesen jól működik. A fények is, és az egész atmoszféra jó. Ugyanakkor van bennem valami hiányérzet. Mégpedig az, hogy kupleráj van. Tehát, van egy asztalunk, vagy egy szekrényünk, amin ez a Colás doboz van, és ez idáig jó, jó a helyszín is, gondolom, ez valami színpad, és adja magát, ott könyörög az a három vállfa, hogy valami történjen, de nem történik vele semmi. Miközben egy csomó manifesztum ott van hagyva, hogy az díszlet, vagy mi a fene, nem tudom, de ettől, hogy a háttér ennyire zavaros, nem tud a történet értelmezhetővé válni, miközben csak annyinak kellene történnie, hogy ezt a megfigyelést megrendezd. Nagyon fontos, és mivel a film területéről jössz, ezért azt hiszem, hogy nem is kell túlságosan magyarázni, hogy a film sem csak úgy megtörténik, hogy letesznek egy kamerát, és aztán csak majd valaki elé sétál, és mond valamit, hanem van egy rendezője, aki kitalálja, hogy mi fog itt történni. A fotográfia sem más. Attól még, hogy a fotográfiában az eszközkezelés egyszerűbbnek tűnik, mint a filmnél, és kevesebb manifesztum kell hozzá, ettől még ugyanúgy szükség van rá, hogy a fotográfus legyen a rendező. Nem lehet csak egy skiccként felvázolni valamit, és azt várni, hogy ezt majd mindenki megérti. Neked kell kialakítanod azt a kontextust, amiben egy sztori elindul. Egy képkockával dolgozol, ebbe kell beleférnie a sztorinak. Most adok egy javaslatot, vagyis, csak egy gondolatot. Ha az egészet úgy helyezed el, hogy meghagyod ezt az atmoszférát, én nem azt mondom, hogy rámold át a stúdiót, és vidd el onnan azokat a vackokat, mert egyszerűbb azt a három vállfát megfogni, meg a Colás dobozt, és keresni egy olyan helyet, ahova ha ezt hasonlóképpen leteszed, hasonló perspektívával megoldod, és kezdesz valamit azzal a három vállfával. Rajta hagysz egy kabátot, vagy nem tudom, lehet elég egy vállfa. Megint azt mondom, hogy a kreativitás rajtad áll, hogy mit raksz rá, de onnantól kezdve már elindulhat Amelie története, aki a filmforgatásnál ottfelejtette a kiskabátját, és innen felismerjük a szituációt, de közben egy civil, privát ügyet is mutatunk azzal, hogy a kóláját otthagyta. Értelmet adhatunk annak, hogy egy ilyen betekintés a háttérmunkába mitől lesz egyedül álló pillanat. Ez most nekem egy 2 csillagos kép, mégpedig azért, mert az elején vagyunk egy munkának, és szeretném, ha ezzel dolgoznál, és nem csak tudomásul vennéd az elemzést, hanem készülne róla egy javított változat. (hegyi)
értékelés: