Az a helyzet Éva, hogy értem én ezt, csak nem volt eldöntve az, hogy téged ebben mi izgat. Ha maga ez a két fej, akkor kisebb mélységélességgel kéne dolgozni, de az a baj, hogy mivel te kimagasodsz a napraforgó mezőből, ezért kapunk a háttérből is, miközben a háttér itt most nem érdekes. Vagy lényegesen magasabbról kellene ezt ábrázolni, vagy pedig valahonnan lentről, és keresni valami olyan kicsi fejet, ami méretben benne marad ebben a napraforgó tengerben, és mintegy ilyen kisgyerek, ott senyved. Tehát onnan lentről ez mást tudna mutatni. Ez így most nekem annyira nem izgalmas. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Hát, ha ebből azért került fel kettő, mert azt kellene értelmeznünk, hogy melyik a jobb, akkor egyértelműen az elsőre teszem a voksomat, mert a második kép nekem túl sokat nem jelent. Az első kép így, ezzel a sok leparkolt autóval, és a kicsit romos metrószerelvénnyel már többet mesél. Talán megért volna még annyit a dolog, hogy valamennyivel többet adjunk ezekből a metró kocsikból, mert akkor még jobban ellenpontba tudnak kerülni ezek a modern buszok az orosz technikával. Így most, hogy kettő van, ezt nem nagyon tudom értelmezni. Az első képre megadom a 3 csillagot, függetlenül attól, hogy nem teljesen jó a kompozíciója. (hegyi)
értékelés:

Annak nagyon örülök, hogy valaki átértelmezi a leckét, és nem kötelezően a standardeket akarja hozni, hiszen az étkezés, a rítus tulajdonképpen többféleképpen kapcsolódhat be az életünkbe, és ezt is el tudom fogadni, hogy egy utazásnál, egy parkolóban akár egy finom kávé is nem csak, hogy frissítőül szolgálhat, hanem emlékezetes pont is lehet azon az utazáson. A leirat alátámasztja ezt, de a leirat nélkül is működik a kép. Azzal van némi problémám, hogy vagy határozottabban kell az egészet megtekerni formailag, tehát akkor legyen ez az asztal tényleg ferde, vagy pedig próbáljuk meg azt, hogy minél kevesebb nyitott formát hagyunk a képen. Itt a kép alján elindulva van egy háromszög, ami nehezen értelmezhető, hogy miért van ott, ugyanakkor az asztal sarkába belevágtunk. Tehát itt a formák nincsenek teljesen értelmezhetően felvázolva. A hangulat rendben van, de valahogy az egésznek a ritmusával van problémám. Egyébként az az oszlop, amit látunk, amihez hajókat kötnek ki, vagy nem tudom, ami az asztal széléhez van téve, az is inkább fenyegető nekem, mintsem hogy ezt az egészet értelmezni segítse. Ha az asztalon ezt a tálcát elhúzta volna jobbra, akkor akár lehagyható lett volna ez az egész nagy, sötét tömeg, a hajóból többet kapnánk, és az egésznek az üzenete még értelmezhetőbb lett volna. (hegyi)
értékelés: