Szobor 1.

Szobor 1.

Bojtár Tamásnak.

Ami izgalmas nekem ebben, az az, hogy a szobor feje, és a mellette lévő kő olyan, mintha testvérek lennének, hogy van egy koponya, mit már az idő nagyon megrongált, és van még egy ilyen főszereplőnk, aki odafeküdt mellé, valami ilyen élmény jön. Aztán, hogy ezen túl mit lehet ebből még kihozni, az egy erős kérdés. Ugyanis az nem baj, hogy a borostyán ott elindult, nyilvánvalóan nem voltam ott a helyszínen, ezért csak tippelni tudok, hogy ezért ebből valószínűleg van több is. És ha már ezt elkezdtük használni, akkor használjuk annyira, hogy azokat az üres felületeket, amiket nem oldottál meg most a világításban, és itt most a fűre gondolok, és a profil részre, a nyakra, hogy akkor tegyük oda ezeket a növénykéket, húzzuk oda őket valahogy, vagy segítsünk nekik, hogy eljussanak odáig. Bele kell nyúlni a képbe, nem lehet így hagyni. Elég tetemes mennyiségű felület van a képen, amin semmilyen részlet nem található. Csak te tudhatod a magyarázatát, hogy miért ebből a pózból ábrázoltad ezt a szobrot, de miért nem merünk a szemébe nézni, vagy legalább egy kicsit még adni az arcából? Olyan, mintha óvatosak akarnánk lenni, és nem mernénk odamenni, mert félünk, hogy felébresztjük a délutáni sziesztát folytató nagypapát. Ilyesmi, nekem. Az irány jó, úgyhogy 1 csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Hozzászólások

Örülök, ha tetszik :)

Köszönöm, igazán szép ajándék!

Új hozzászólás