8. Tárgy- és reklámfotó

Harry Potter szárnyas kulcsa a Bölcsek köve c. kötetből

Mariann, abban nem vagyok teljesen biztos, hogy ennek a kulcsnak az optimális része a feje, vagy hogy ez ebben a formában, így optimális. Értem, hogy ez szárnyas kulcs, vegyük úgy, hogy ez inkább illusztráció, mint tárgyfotó, annak nem biztos, hogy való. A másik dolog, hogy nem nagyon értem ez a 16:9-es dolgot. Ha ekkora méret, akkor miért nem hagyod meg úgy, miért kell ez az alsó-felső csík? Ez csak egy szükséges rossz a filmeknél, nem gondolom, hogy ennek ott kellene lennie. Értem én, hogy ezzel akartad ábrázolni azt, hogy ez egy filmkocka a filmből, de nekem ez egy kicsit szájbarágós lett, nem érzem azt, hogy erre szükség volna. Ismétlés. (hegyi)

Rose hangulat

Jó hangulat, visszafogott környezet és színek, egyetlen kérdés számomra az, hogy a tömegelhelyezésben hogyan érvényesül most az üveg és a dugó együttese, mert e kettőnek kellene egymást egyensúlyoznia, és ehhez szerintem a dugót előrébb kéne hozni. Másrészt nem vagyok biztos benne, hogy az üveg tetejének a képen kell maradnia, ha a dugós rész alatt vágunk, akkor lehet, hogy izgalmasabb lenne a képi megoldás abban is, hogy az üveg-pohár viszonyban határozottabb lenne a döntés. Az üveg nem olyan fontos szereplő, mint a pohár, ezt mutatja az élesség is, tehát erre lehet erősíteni még, és bevallom, hogy az üveg nyaka ott fenn nem olyan esztétikus, viszont a formája elviszi a figyelmet. Amivel még érdekes lehet játszani, az a háttér-üveglap tónusai, azaz hogy mit mennyire emelek ki vagy merre viszek el. Most ugyanis annyira egyezik a valós és a tükröződő világ színben, tónusban, fényben, hogy ettől az ismétlések erőssége számomra túl nagy lesz. (hegyi)
értékelés:

Anno

Nagyon fura ez a kép a hatásaival. Az egy nagyon jó ötlet, hogy ebben a szemüvegben tükröződik egy olyan helyzet, ami egy milliőt is behatárol. Azt nem teljesen értem, hogy miért kell napszemüveget hordani az újságolvasáshoz. Ez azt is jelenti, hogy lehet, hogy ez a kép fekete-fehérben sokkal kevésbé lenne kikezdhető, mert akkor nem lenne ez a napszemüveghatás ennyire erős, ráadásul a monokróm szín a nézőnek is jobban segít elvonatkoztatni időben, a színes képek, még ha ilyen kevés és visszafogott színnel is dolgoznak, akkor is jobban a jelenhez köthetőek, mintsem a múltidézéshez, én ezt megfontolásra adnám, hogy milyen lehetne ez a kép, ha fekete-fehér lenne. Mindemellett értem, hogy miért hagytad meg ezeket a színeket, mert nagyon jók ezek a fáradt színek, és az, hogy az újság egy megsárgult újság anélkül is érzékelteti a kort, hogy elolvasnánk, hogy 1993-ban járunk az újság tanúsága szerint. Azért ez annyira nem volt rég, persze van, aki még nem is élt akkor. Mindenesetre, az üzenet rendben van, kifejezetten izgalmasnak tartom azt, hogy az újság alatti terítő és a függöny egy képre kerül, ez egy nagyon fontos meglátás. Én mindenek ellenére megadom rá a három csillagot, azzal együtt, hogy én lehet, hogy jobban örülnék a fekete-fehérnek. (hegyi)
értékelés:

Tolongás

Kimondottan Tingecz Dávid munkájára reagálva készítettem. Talán méltatlanul próbálom ezt a képet összemérni az övével... de megfogott a hangulata, a tömege. (Az eredeti fénykép balra forgatásával vált ilyenné)

Dávid képe is erős, ez a kép másról szól, de ez is erős, jó a meglátás és jó a megoldás is, a jobb szélen picit vágnék, hogy ne bukjon le a trükk, de mindenképpen három csillag, és annak kifejezetten örülök, hogy nem került ide semmi extra pluszban, semmi, ami elvinné a figyelmet, vagy ami szájba akarná rágni, mit is akarsz, mert így erős ez, így működik, köszönöm. Tárgyfotónak nem tárgyfotó, vagyis persze, az, hiszen tárgy van rajta, de nem az, mert a lényege nem a kockakő vagy betonoszlopok bemutatása, hanem egy asszociáció elindítása. (hegyi)
értékelés:

Eszter, megmondom mi a problémám: a reklám mindig kívánatossá tesz valamit, felépít egy álomvilágot, egy álomszituációt, amibe te be akarsz kerülni, mint néző, mint fogyasztó, és mindegy, hogy mi a termék, de azt birtokolni akarod, meg akarod enni, inni, föl akarod venni, magadévá akarod tenni. Ez az alap. Minden reklám így működik általánosságban. Vannak kivételek Oliviero Toscani a Benettonnál, ő honosított meg egy olyan nézetet, ami a társadalmi kérdések felvetésére irányul, és olykor nagyon sokkoló képekkel olyan problémafelvetéseket hozott, amik mondhatóan még a verbálfotóhoz is tartozhatnának, hiszen a Benettonnak a szlogenje a „United Colors of Benetton”, tehát a Benetton egyesült színei, és Toscani előszeretettel dolgozott a fehér-fekete bőrszínnel is, a kisebbségekkel. Ezt most csak kitérőként mondtam, hogy van kivétel, ami erősíti a szabályt, de ennél a képnél nem tudom eldönteni, hogy mi az a Bols. Az valami ital? Mert akkor nem elég egy üres pohár. Gondolom, hogy valami volt ebben a pohárban, de attól, hogy a felirat rajta van a poháron, de a pohár üres, nem tudod elindítani a nézőben a vágyat, mert mire kell vágyni, milyen színű ez az ital? Fehér, fekete, áttetsző? Ez azért fontos, mert ha tudjuk, hogy milyen színű, akkor arra rá lehet erősíteni, utána azt lehet ismételni a környezetben. Magát a terméket én nem hagynám le, főleg akkor nem, ha egy poharat ábrázolsz, ami üres. Az üres pohár lehet fontos egyébként, hogy annyira jó volt, hogy megittam, de akkor az üvege legyen mellette, amiben még van, hogy utána lehessen tölteni, hogy te, aki nézed ezt a képet, még kaphatsz egy pohárral, szóval valami geget el lehet indítani, de önmagában egy üres pohár nekem nem hozza azt a vágyvilágot, ami a reklám feladata. Ismétlés. (hegyi)

Kókuszdió

Azon gondolkodtam, hogy mi az, ami a képben nekem valamiért mégis egy távolságtartó érzetet hoz, miközben nagyon meleg tónusokkal dolgozik Tamás. Nagyon szépek a formák, ezek a csészék nagyon gusztusosak, nagyon szép az íve a fülüknek, egyszerűek, de kecsesen megformáltak, ez abszolút jó tárgyi világ, nagyon barátságos, nincsenek riasztó díszítések rajta, szóval jó az ötlet. A kókusszal kapcsolatban kinek-kinek biztos megvan a maga élménye, de egy biztos: ha kimondjuk ezt a szót, hogy „kókusz”, akkor mindenkinek egy fehér világ ugrik be, tehát ezek a tárgyak itt jó párhuzamok. A kép világa is nagyon rendben van, csak az a kérdés nekem, hogy vajon mitől lehet az, hogy mégis nagyon élére vasalt ez a dolog, miközben a kókuszdió egy szőrös kis növényke. Lehet, hogy az hiányzik, hogy kicsit össze legyen koszolva az alap, amire ez rá van téve, mindenesetre, nekem valami hiányzik, hogy ő a természetből jön ebbe a korrekt világba. Nyilván, hogy kókuszpálma levelet nem biztos, hogy tudunk szerezni, de a héjából valamennyit oda lehet talán csempészni. A másik irány, hogy ha ennyire szét akarjuk választani a tárgyi környezetet, és azt mondjuk, hogy oké, a kókuszdió a vendég ebben a környezetben, akkor biztos-e, hogy ő ebben a zárt formájában a legizgalmasabb? Az is lehet, hogy az zavar meg engem, hogy ő ide a kép szélére kiszorul, miközben a tömegelhelyezés rendben van. Lehet, hogy a kép tömegében hátulról hiányzik nekem valami, a kép jobb oldalából, életlenben tartva, de nem tudom megmondani, hogy mi. Tamás, most megfogtál, kérem a segítséget a többiektől, hogy vajon mi lehet ami miatt ez nekem mégsincs stabilan egyben. A három csillagot megadom, de azért kérném Tamást, hogy segítsen nekem. (hegyi)
értékelés:

ZÖLD

Budapest, 2012.02.01.

Hát, ha valahonnan, innen nekem hiányzik a kutyád, vagy a kerekesszék. Értem, és tényleg elég undorító a matyóhímzés itt, de ez így még nekem nincs kész, ez még nem sándoros eléggé. Lehet, hogy kibújik belőlem a gonosz manó, hogy másodszor zavarlak vissza a helyszínre, de ha lehet kérni, akkor kérnék egy igazi Sándor-féle ismétlést. Ha már giccs, ne álljunk meg félúton! Sándor, mivel volt szerencsém személyesen is találkozni veled, hidd el nekem, hogy benned van az irónia annyira, amennyi ahhoz kell, hogy ez a kép kész legyen. (hegyi)

Térgörbület

Itt ez a város. A gyönyörű csatornafedlappal és a leroggyantt úttal. Hát így élünk mi Pesten.

Cseles ez a Gerlei, megfordítja a képet, na de ez a csel azért jöhet be, mert egyrészt segíti a világítás, másrészt attól, hogy a kamera nem túl alacsonyan van, a perspektíva torzulása is épp csak annyi, amennyi ehhez az illúziókeltéshez szükséges. Jó ötlet, kíváncsi lennék, hogy ha Gábor nem csak belekapna egy-egy témába, hanem tudatosan végig is vinné a projektjeit, akkor mi jönne ebből ki, szerintem érdemes lenne a jegyzet, vázlat szintnél tovább jutni, van ebben kakaó. (hegyi)
értékelés:

Rakéták

Jót tett neked az új gép, sokat javultak a tárgyfotóid, ez kifejezetten ügyes lett. A bal oldalon picivel több hely kéne, és egy kérdés merül fel bennem: mit csinálunk a tollakkal, mi ebben a fókusz? Írunk vele. Nem kötelező, de én azt mondom, hogy ha a funkció felől közelítek, akkor az élesség pontját már meg is határoztam, hogy a kis golyó az, ahol élesnek kéne lennie. Persze, azt is lehet, hogy eltolva a tollakat egymás mellett picit ez az élesség dolog hol itt, hol ott legyen, vagy ha más toll van, akkor lehet hogy a teste a tollnak lehet izgalmas, de ennyire szemből adva nekem a golyók a fontosak. (hegyi)
értékelés:

Tetszik az ötlet, jó, hogy nem a szokványos megoldást kapjuk a kicsomagolt csokival, így megmarad a vágyból is valami, hogy kicsit elérhetetlen, de azért nem is nagyon távoli, kívánatos, de nem túl tárgyias a megoldás. Egyetlen dolog, hogy egyrészt oldal irányba picit szűknek érzem a teret, másrészt talán a tónusokat összébb húztam volna, vagyis a csúcsfényeknél az arany hogy ne lukadjon ki, a mélységben pedig hogy több részlet maradjon. Camilla, ha érdekel ez a téma, szívesen vennék ismétlést is, akkor az élességet is lehetne pontosítani. (hegyi)
értékelés:

a Fészek színház "nem/más" c. előadásának plakátjára készült ez a fotó.

Meglepsz, Gime, mert hosszú idő óta nem láttam ennyire megfontolt és ennyire jól összerakott képet tőled, mint amit itt most mutatsz. Én nem tudom, hogy ez egy sima egymásra fotózás, vagy szendvicsnegatívnak hívott több réteggel dolgozó képi ügy, de az biztos, hogy ez egy izgalmas fotó lett, tényleg figyelemfelkeltő. Önmagában, fotóként is megállja a helyét, föl lehet iratozni a darab nevével a kép fölső részére, tehát vannak benne fekete flekkek hagyva ahhoz, hogy akár egy inverzbe fordított betűtípussal lehessen dolgozni, úgyhogy plakátnak is tökéletesen rendben van. Én örülök neki, hogy ezt a képet megcsináltad, és annak is, hogy egy sokkal finomabb és sokkal átgondoltabb munkát kapok most tőled, mint amit az eddigi portréidnál vagy emberábrázolásaidnál mutattál hosszú idő óta. Gime, ha lehet kérni, akkor ebbe az irányba menjünk. Örülök, hogy megvannak a tónusok, kicsit talán lehetne kevesebb a homloknál a fény, de ez az „elmegy” kategória, bár ezt laborálással utólag lehet korrigálni. Ezt azért mondom, mert akkor jobban élnének a szemek. Ha én ezt használnám, akkor a képnek a bal oldalához egy ujjnyit még hozzáraknék. Ott is átmegy sötétbe az egész, oda nyugodtan hozzá lehet tenni, és akkor a ritmusa a dolognak kiegyensúlyozottabb lesz, jobb helyre kerül maga ez a kettős portré. Ami a kis házikó jeledet illeti, kérem, hogy azt mellőzzük a képről, nem tartom odavalónak, egyébként a darab se hiszem hogy óegyiptomi hieroglifákról szól, ehhez se nagyon illik a jel. A három csillag megvan, a leckemegoldás is, mindazzal együtt mondom, hogy a képnek a bal oldala még egy ujjnyit kívánna. (hegyi)
értékelés:

A Fészek Színház "nem/más" című darabjának bemutatója.

Ezt úgy hívják régiesen, hogy diaporáma, amit itt látunk. Nagyon örülök, hogy nem a Gime-féle elektronikus csattogtatásos zene került alá, a zenei ritmust jónak gondolom. 1,35 perces filmet látunk, és ennek minimum egy-harmada betű. Ami a szöveges feliratokat illeti, a tipográfiát érdemes lenne gatyába rázni, mert ebben a méretben, ebben a formában ezek a betűk aránytalanok és nem hoznak egy esztétikus formát. Szóval nagyon elválik a képi világtól az, ami a betűtípusokat és a betűk megjelenését illeti. Ha ilyen nagy arányú a betűmennyiség időben, akkor azon kívül, hogy ezek információt kell közöljenek, valamilyen formában meg is kell tudniuk jelenni. Ha egy diaporámát kapunk, akkor ennél lényegesen rövidebb és kevesebb időt kellene szakítani a betűkre, arra, hogy a verbális közlést leírjuk. Most, ha megnézzük a film ritmusát, akkor van egy lírai bevezetés ezekkel a szövegekkel, szépen beúsznak a betűk, a szövegek, jönnek egyre közelebb hozzánk. Ezek megszokott hatások ezekkel a szövegblokkokkal, ezeknek van egy lassúbb ritmusa, és utána, amikor a képek jönnek, azok elkezdenek kapkodni, és lényegesen rövidebb időt kapunk egy-egy képnek a szemlélésére, mint amennyi ahhoz kellene, hogy fel is tudjuk dolgozni, hogy mi történik azon a képen. Ami a képi blokkot illeti, ami szembetűnő számomra az, hogy többféle technika van az átmenetek megoldására, van, amikor egymásba úsznak a képek, van, amikor éles váltással történnek, és van egy egészen furcsa, sávosan széttöredező blendézés is. Ebből jó lenne, ha András eldöntené, hogy neki melyik a fontos. Nem azt mondom, hogy csak egyet lehet használni, de hármat biztos nem. Én ezt a legutóbbi sávos dolgot elfelejteném, ez nem nagyon gusztusos. Ami a másik két váltási módot illeti, ehhez a ritmushoz, ehhez a történethez jobban illik az áttűnéses képátmenet, ahol mozdulatokat, pixillációkat használ a meséhez, ahol a két női szereplő ül a kanapén, és az ő mozdulatuk jön a zenére, ott helyén van, ott jól érthető ez a dinamika, de egyéb helyeken én az áttűnéses verziót választanám. Ami a képeket illeti: itt vannak jobb és kevésbé jobb képek, annak örülök, hogy ez a pixillációs dolog létrejött, mert valamit talán sugall abból, hogy mi is lehet ez a darab, azért olyan nagyon mélyre nem megyünk. Ha végig kellene gondolnom, hogy mi lehet az, amiről ez a történet szól, bajban lennék, de az érdeklődést felkelti. Azt érdemes lenne talán végiggondolni, hogy hogyan építkezünk: van egy színdarab, nem tudom mennyi idő, talán egy óra, és ehhez az időhöz mérten melyik részeket fotózunk, és milyen részeket emelünk be ebbe a bemutatóba. Nem biztos, hogy minden jelenet erős képileg, amit most megkaptunk képi illusztrációként, vannak olyan tömegjelenetek, amiket nem tudok értelmezni, tehát kuszaságot kapok. Lehet, hogy a kevesebb több lenne. Egy lassabb ritmussal dolgozni, némely képeket inkább kihagyni, és több időt hagyni azoknak a képeknek a szemlélésére, amin egy-két szereplő van maximum. Persze, ezt most úgy mondom, hogy nem ismerem a darabot, nem tudom, hogy mi a darab dinamikája, de most, ebből az anyagból ez tűnik nekem ki. Összefoglalva: maga az ötlet nem rossz, érdemes lenne finomítani rajta, ez most így nyers. Lehet, hogy át kellene a vágást is gondolni, egy más ritmust, más tempót adni neki, hogy sokkal jobban elválasztani ritmusban, sebességben azt a részt a többitől, ahol ez a pixillációs technika elindul, és csak ott fokozni a sebességet, ahol a zene is, és maga a képi dolog is ezt indokolja, egyéb más helyeken lassítani. Ha Gime hajlandó ezt újravágni, én hajlandó vagyok újból föltenni, és akkor arról újból tudunk beszélni, hogy hogyan sikerült. Ha azt mondja, hogy ez így kész van, és nem akar vele többet vacakolni, akkor azt mondom, hogy ez kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

herzlich

Érdekes ez a kép, mert elsősorban a giccsekhez fűződő viszonyunkról szól, Tamás viszonyáról, és kevéssé magáról a giccsről. Ugyanis ez a kékes szín, a tükörjáték és a pohár együtt elviszi az attrakció irányába, tehát puhítja a giccset, a kéktől szomorúbb lesz, a pohár a fókuszt vonja így ebben a mennyiségben el, a tükörfelület torzítása pedig egyfajta idézőjel. A giccsnél a fő téma maga a giccs, szembe kell vele nézzünk, mert része az életünknek, lépten-nyomon belebotlunk. A pohár is lehet kiegészítő, de csak kiegészítő, bár ha jól látom, ez az üveg tárgy is csak másolata az eredetinek, és ez is érdekes kérdés, hogy mi a helyzet a másolatokkal. Szóval a felvetés jó, csak le lett kerekítve. (hegyi)
értékelés:

Nemzeti színház - Nem bohóckodás!

Ez egy jó kép, nagyon jó pillanatot kaptál el, jókor lett exponálva, megvannak a részek, a ritmusok. Azt nem értem, hogy miért dől a horizont, ez baj, de egyébként a dolog rendben van. Ez lehet egy protest-reklám, mert ehhez az ékszerdoboz palotához ez a szobor ebben a helyzetben nekem olyan, hogy lehet akár egy évadnyitó, vicces Shakespeare darabnak is a kezdete, és akkor fölírhatjuk abba a mezőbe, ami az égnél maradt, azt hogy milyen darabról van szó, de lehet egy olyan helyzet is, hogy lecserélték az igazgatót, és most erre reagál ez, mint egy pamflet. Tehát, mint reklám, nem száz százalékos a dolog, de a meglátás rendben van, a kép oké, a dőlő horizont nem. Ha itt helyet hagytál a szobor fölött meg mellett, akkor az aljánál is kellene valamennyi, mert most olyan, mintha lecsúszott volna a képtartóban a kép, mintha lefelé és bal irányba elcsúszott volna. (hegyi)
értékelés:

Illúzió és valóság

Megemelem a kalapom Tamás előtt, és nagyon példaértékű az, hogy, amíg ő nem érzi úgy, hogy egy problémát megoldott, vagy amíg kétségek vannak bennünk, addig ő dolgozik vele, gyűri. Ez egy nagyon fontos ügy, ez hozhat jó eredményt. Ez a harmadik ilyen poharas ügy, elindultunk valamilyen kocsma helyzetből, és aztán most az előző képnél megtalált fény-árnyékkal eljutottunk valami más líra felé. Nagyon szép a rajz. Az első kép egy nagyon izgalmas fényjáték kompozíció, egyetlen problémám van: az, hogy itt az út, ami a háttérben van, az most a formával kicsit beletakar ebbe a talp játékba. Egy nagyon minimális mozgatás kellett volna, ahogy ezt a második képen lehet is látni, hogy mi van akkor, ha megvannak ezek a kontúrok. Mégiscsak azt mondom, hogy a második kép az, ami nekem izgalmasabb, mert ebben nagyon sok irónia van. A háttérben vetített kép által „lebukik” az egész, de mégis azt mondom, hogy dehogy is bukik le, hát ettől izgalmas, hogy túl tudunk rajzolni a valóságon, hogy nem csak a kép van, hanem a képen túl is történik még valami, a szónak a valós és átvitt értelmében is, hogy nem csak annyi a valóság, amennyi a képkereten belülre elfér. Nekem ez a kép az, ami sok mindent elmond. Az első kép egy szép líra, de sokkal kevesebbről beszél. A második kép az, ami már egészen közel jár ahhoz, hogy azt mondjam, hogy megvan. Talán annyi a kérdés, hogy esetleg a talpazatnál meg kellett volna tartani a feketét. Értem ez alatt azt, hogy jó lenne, ha ott nem lenne ennyire éles az a határvonal az asztallap és a háttér között. De ennyi csak a megjegyzésem, ez a második kép egy abszolút három csillagos dolog. Az első is szép, de az nekem javarészt a szépségről szól, és nem másról, a második kép, ami engem fölcsigázott, köszönöm. (hegyi)
értékelés: