Azon gondolkodtam, hogy mi az, ami a képben nekem valamiért mégis egy távolságtartó érzetet hoz, miközben nagyon meleg tónusokkal dolgozik Tamás. Nagyon szépek a formák, ezek a csészék nagyon gusztusosak, nagyon szép az íve a fülüknek, egyszerűek, de kecsesen megformáltak, ez abszolút jó tárgyi világ, nagyon barátságos, nincsenek riasztó díszítések rajta, szóval jó az ötlet. A kókusszal kapcsolatban kinek-kinek biztos megvan a maga élménye, de egy biztos: ha kimondjuk ezt a szót, hogy „kókusz”, akkor mindenkinek egy fehér világ ugrik be, tehát ezek a tárgyak itt jó párhuzamok. A kép világa is nagyon rendben van, csak az a kérdés nekem, hogy vajon mitől lehet az, hogy mégis nagyon élére vasalt ez a dolog, miközben a kókuszdió egy szőrös kis növényke. Lehet, hogy az hiányzik, hogy kicsit össze legyen koszolva az alap, amire ez rá van téve, mindenesetre, nekem valami hiányzik, hogy ő a természetből jön ebbe a korrekt világba. Nyilván, hogy kókuszpálma levelet nem biztos, hogy tudunk szerezni, de a héjából valamennyit oda lehet talán csempészni. A másik irány, hogy ha ennyire szét akarjuk választani a tárgyi környezetet, és azt mondjuk, hogy oké, a kókuszdió a vendég ebben a környezetben, akkor biztos-e, hogy ő ebben a zárt formájában a legizgalmasabb? Az is lehet, hogy az zavar meg engem, hogy ő ide a kép szélére kiszorul, miközben a tömegelhelyezés rendben van. Lehet, hogy a kép tömegében hátulról hiányzik nekem valami, a kép jobb oldalából, életlenben tartva, de nem tudom megmondani, hogy mi. Tamás, most megfogtál, kérem a segítséget a többiektől, hogy vajon mi lehet ami miatt ez nekem mégsincs stabilan egyben. A három csillagot megadom, de azért kérném Tamást, hogy segítsen nekem. (hegyi)
értékelés:
Kókusz-dió :))