Munkák | Látszótér

Szűrés

Meglepetés is volt, ajándék is, Zsolt ajándékosztása után meglepetésszerűen Jóskáé lett a szó...

A decemberi évzáró buli képei, első kör.

Csak hangok

Műsor készül.

Győző, egyszerű leszek: ez egy verbálfotó. Ezt, aki nincs beavatva, nem tudja megfejteni. Látunk egy laptopot, viszonylag furcsán fotózva, nem nagyon értem, hogy miért ott, és úgy, ahogy éppen van, a háttérben lehet, hogy voltak még tárgyak, mert sejthető, hogy ott valami drótokat mintha látnék, de ezek felismerhetetlenek. Az, amit itt most kapunk, ebben a formában egy rossz laptop-fotó. Ha ezt fölteszed valamilyen aukciós oldalra, hogy el akarod adni ezt a gépet, akkor e kép alapján nem biztos, hogy meg akarom venni. Igen ám, de ezt te beküldted egy érzelmi leckére, ami a magányról és a hiányról szól. Ebből a képből se a magány, se a hiány nem értelmezhető, ez csak a te fejedben van most meg. Lehet, hogy arra gondoltál, hogy „de épp itt mondom azt a műsorban, hogy milyen magányos vagyok”, és ezt nekem, mint nézőnek, a hullámformából kellene megállapítanom. Nem tudom, hogy mennyire világos, amit mondani akarok, hogy ahhoz, hogy érzelmileg ez köthető legyen bármihez, ezeket az érzelmeket bele kell rakni ebbe a képbe. Ezt én mint lecke adom vissza ismétlésre, nem mint kép. Ez a kép önmagában nem kép. Ismétlés. (hegyi)

Kopott színek

Egy végigdolgozott hét, a hétvégi reggel...

Érdekes hangulata van ennek a képnek, tudod, hogy mit nem értek, Győző? Azt, hogy most te szeretted volna, hogy ez térbeli kép legyen, szeretted volna érzékeltetni a teret és annak a mélységét, vagy pedig kétdimenziósra akartad vasalni? Azzal, hogy az élesség nagyjából egy jó tág térben jelen van, ezzel eleve kétdimenziósra vasalsz, ugyanakkor a fényekkel viszont szeleteket hozol létre: van egy közeli szelet, ez a fenyő, aztán van egy kicsit távolabbi szelet, ez a másik oldali facsoport, aztán van egy harmadik szelet, ez pedig a háttérben meghúzódó házak sora. Ez most három elcsúsztatott ritmus, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt én értem, hogy mi lenne a legfontosabb. Ezt annyival rendbe lehetne hozni, hogy utómunkában kicsit kontrasztosabbra veszed a képnek a jobb oldalát is, tehát körülbelül arra a tónusszintre hozod, mint a kép bal oldala, és akkor ez megoldódik, ha ez lett volna a cél. Ha nem, akkor a mélységélességgel kellett volna úgy játszani, hogy inkább a hátsó rész legyen éles, és ez az egész itt elől csak egy folthatás legyen. Nem vagyok benne biztos, hogy akarom számolgatni az ágakat itt elől, hogy hány kis kinövése van. A gondolat tetszik, azon vaccillálok, hogy ez most kettő csillag, vagy ismétlés. Tudom, hogy nehéz dolog egy ilyet megismételni, ugyanakkor ahhoz, hogy pontosak legyenek azok az üzenetek, amiket küldesz, ahhoz az ismétlés nem ártana. Ezt most döntsd el te magad, én most itthagyom ezt a dolgot, a kettő csillagot megelőlegezem rá, ha úgy döntenél, hogy nem ismételsz, akkor maradunk ebben a kettő csillagban, én szeretném, ha születne ide egy ismétlés. (hegyi)
értékelés:

Jó sokan összejöttünk, újak is. Na meg persze Bandi&Anyesz, Dió, Oldy, GG, Jóska, Zsolt (irokéz hajjal), Endre, Ájron...(nem írok ide mindenkit, aki kimaradt, bocs). Jól belaktuk az egész termet. Jó volt.

Rolf

'Rolls' Rolf Langhans, német performance-művész és jazz zenész.

Hát, Győző a figura valószínű ott a helyszínen valóban fura, különös és magával ragadó lehetett, de így, hogy fentről fotóztad, ráadásul a feje fölött hagytál indokolatlan teret, miközben lenn meg belevágtál, ez a kép nincs kész, vagyis abból, hogy ő egy performansz előadó, nem nagyon jön át, aminek át kéne. A csomagolás, az is fontos, nem csak a dokumentálás. (hegyi)

Daphne

Bohinj, Szlovénia, háttérben a Triglav

Szép ez a csavart, magányos fa, bár azt kell mondjam, hogy nehéz téma úgy megoldani, hogy ne zavarjon be a környezet, és valóban nem könnyű azt sem eldönteni, hogy akarom a teljes fát, vagy részeiből is érzékelhető-e az egész. Így most ez picit távolságtartó nekem, picit turistás megfigyelés, érzelmileg nem tudom, mi közünk kéne legyen hozzá, mert ez nem egyértelmű, hogy akkor ez most hősiesség, vagy magány, vagy fájdalom, vagy mi. (hegyi)
értékelés:

Meditáció variációk

Nézegettük az előző képet, én most itt nem látok előrelépést attól, hogy még egy személy bekerült, mert még több kérdést vet föl ez, hogy mit keres ott ez a nő, mit kolbászol ott fel-alá. Már a kutya is mozog, a női személy is mozog, ezzel már abszolút megtörtük a nyugalmat, ez nekem úgy tűnik, mintha a bevásárlás után mentünk volna hazafelé, aztán apa egy kicsit megfáradt, leült, hogy hagyjatok egy kicsit békén, de hát a csapat nem tudott ezzel a ritmussal azonosulni. Tehát itt távolodunk a megoldástól. Győző, próbáljuk meg ezt az egészet újból végiggondolni, hogy hogyan is lehet ezt jól megcsinálni, hogyan lehet ezt az élményt, ami benned létrejött, megmutatni. Az nem baj, ha ellentét feszül egy képben, tehát nem kötelezően kell megaludni a tejnek a szánkban, hogy meditálunk, és akkor teljes révületbe esve ezoterikus hullámokat verünk, de akkor ezt tessék végiggondolni, hogy ki és hogy fogja ezt az ellentétet fölvázolni neked, mi fogja ez ábrázolni, mivel kívánod ezt megmutatni, és ez mennyire lesz egyértelmű a nézőnek. Ha az a kérdés, hogy mihez képest vagyok én nyugalmi helyzetben, akkor képezni kell egy csoportot, akik zsizsegnek, mozognak, táncikálnak, és mindehhez képest ritmusban, kompozícióban és tömegelhelyezésben helyére téve helyezzük el magunkat, találjuk meg azt a pontot, ahonnan ez jól ritmizálható, és megmutatható az, hogy mi mindenek ellenére is nyugalomban és békességben maradunk. Van ennek létjogosultsága, csak akkor ezt tessék végiggondolni és megfogalmazni. (hegyi)

Meditáció

Ha a kép fölső részéből másfél ujjnyit vágnánk, akkor azt mondom, hogy oké, most itt nekem az problematikus, hogy a felhők után újraindul egy viszonylag homogénebb szürke folt. Ott, ahol a felhők elkezdenek játszani, utána nem sokkal én befejezném ezt a képet. Egyébként, hogy milyen a horizontja, hogy egyenes vagy sem, miért kellene kötelezően egyenesnek lennie, valamennyit az a bokor vissza is húz belőle, tehát a táj sem mindig egyenes, a földet sem úgy művelik, hogy mindig egyenes legyen, vannak dombok. Miért ne ülhetne ez a jóember a dombon a kutyával? Ami igazán nekem kérdéses, hogy miért pont a kutyával meditálok? Mitől a kutya a csend? Én lassan, itt a kertes házas környezetben, ahol lakom, arra a megállapításra jutok, hogy egy sintértelepen vagyok, tehát a kutyáról sok mindent tudok mondani, de azt, hogy meditáció, vagy csend bajnoka lenne, azt nem. Kajlák, rohangálnak, ugatnak, szimatolnak, szóval ők ritkán partnerek ebben a projektben, ezért az ő szerepeltetését nem teljesen értem. (hegyi)
értékelés:

Bábel

Egyre több az információ és mégis... egyre kevésbé értjük meg egymást.

Kedves Győző, az ötlet jó, az időpont nem. Ahogy én érzékelem, van az az időpont, amikor ezek a kis dobok vakítóan világítanak. Ez valami kora délután, tételezzük fel, akkor kora reggel ezek világítanak, vagy fordítva. Föl lehet oda menni még? Meg tudod ezt csinálni ismétlésben? Ugyanis most a konstrukciót és az egész ritmust agyonveri az, hogy ebben a szürke fátyolban van. Ismétlés. (hegyi)

Drill

Nagyon érdekes, amit itt mutatsz, ezek a kis nünükék, amiket a hangyák rabszolgasorban tartanak, vagy megesznek, valószínű, hogy ezek valami édes nedvet termelhetnek, és a hangyák ezt gyűjtik össze, de nem tudom, mert nem vagyok én biológus, de a megfigyelés jó. A kivitelezésnél az élességgel van problémám, erre oda kell figyelni a makrónál, mert ha ez nem éles, akkor az nem jó, akkor az nem makró. (hegyi)
értékelés:

Földi- és égitestek

a Nap előtt volt ez a Vénusz-átvonulás... az is a képen van, csak túl apró...

Kicsit olyan érzésem van ettől a képtől, mintha még pluszban ezt a fát a válladon cipelnéd, tehát hogy így jön a fickó, maga elé tart egy röntgen-filmet, hogy ne ismerjük meg, ő a mi James Bond-unk, de közben viszi hazafelé a tüzelőt. Elnézést a humorizálásért, de valami ilyesmi érzetet kelt az, ahogy a fa megjelenik. Ami a geget illeti, én még csak most kezdem kapizsgálni, hogy mi is az a csillagászat Nagy Zoltán barátom segítségével, úgyhogy én még ebben annyira nem vagyok erős. Értem, látom, hogy ott a hold is, napocska is, tehát a geg viszonylag megvan. Talán a kevésbé szakavatott nézőnek is lejön az, hogy miért tartasz a szemed elé egy ilyen lapocskát. Kettő csillag, mert technikailag érzek némi problémát. (hegyi)
értékelés:

Öt elem

Jó ez a geg ezzel a kis ablakkal, jó ez a színezés is, ami a festékekkel létrejött az ablakkereten. Érdekes, hogy az üveg az ablakkeretben van, ez egy érdekes ritmust tud létrehozni a falon az árnyékával, és jó ez az egész helyzet, amit kapunk. Egyetlen egy dolog, amit én végiggondolásra adnék neked: biztos vagy-e abban, hogy ez a sárgás fényviszony elég erőt tud képviselni? Attól, hogy ebbe a sárgás tónusrendbe megyünk el, gondolom ez a lámpától van, amivel megvilágítottad magad, ettől az egésznek van egy beteges, erőtlen érzete. A gesztus rendben van, a keret is, de eközben ennek az erejét csökkenti ez a helyzet. Persze elismerem azt, hogy ez nem egy kis meló ám, hogy úgy jöjjön létre a hátsó ritmus, hogy az elsővel jól kapcsolódjon, és mindezt megtartani úgy, hogy az arcunkkal is tudjunk üzenni, gondolom nem két perc volt megcsinálni. De voltál utómunka táborban, én erre mondom azt, hogy érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy mi van akkor, ha a színeket kicsit helyrehozod. Megvan a három csillag, és ez egy jó önportré. Még egy megjegyzés: ez a póló nem biztos, hogy alkalmas arra, amit itt most létre akarsz hozni. Fel lehet tenni a kérdést, hogy vajon milyen ruha és milyen szín az, ami illene ebbe a történetbe. A sapka rendben van, a szemüveg rendben van, de valamivel kellene még játszani itt a ruházatot illetően. Miközben megvan a három csillag és a leckemegoldás is, azt gondolom, hogy ez a geg megérdemelne még egy kis továbbgondolást. (hegyi)
értékelés:

(Ön)Kritikus(?)

Szembesítő erejű ez a kép azzal, hogy mintha az elemzésekre lenne ez egy reakció. Volt egy táborunk, ahol az utómunkával dolgoztunk, ott én igyekeztem megmutatni Győzőnek azt, hogy hogyan is képzelem én ezt a képet, remélem választ kapott arra a kérdésre, ami itt most az arcán mutatkozik, mint kérdés. Vádló ez az egész, hogy normális-e a Hegyi, amikor kritizálni merte az ő megoldását, de a Hegyi meg olyan, aki bevállalja ezt. Egyetlen dolog, amit én most problémának látok: a korlátnál én vágtam volna, nem biztos, hogy hagynám fölötte, hogy el tudjak nézni, mert akkor nem azzal foglalkozom, ami az előtérben történik. A cipő is kár, hogy kicsit kilóg, de ha kilóg, akkor vágjunk bele erősebben, mert így most hiba. (hegyi)
értékelés:

Ó, azok a fotósok

Úgy érzem, hogy bizonyos tekintetben túl van dumálva a dolog, bizonyos tekintetben pedig nincs befejezve. Valahogy megkaptuk a kezünkbe ezt a pálinkát, hogy kell koccintsunk, de mi nem azzal vagyunk elfoglalva, ezt látom. Talán a második kép nem annyira fontos, a harmadik kép már nagyon sok mindent mond, hogy itt majdnem kilötyögtetjük a piát, és a negyedik kép is olyan, hogy ahhoz képest inkább már tegyük le, viszont hiányzik a végéről valami, hogy mi történt itt. Csak nézegeti a fotós az LCD-t? Mondjuk jellemző a fotósokra az, hogy amióta digitális van, azóta az idejük nagy részét nem a fotografálással, hanem az LCD nézegetésével töltik. Szóval nekem a történet egyszer csak elkezdődik, és egyszer csak véget ér, és nem vagyok benne biztos, hogy ahol elkezdődik, ott kezdődik a sztori, és ahol véget ér, ott ér véget eredetiben is. (hegyi)
értékelés: