Nézegettük az előző képet, én most itt nem látok előrelépést attól, hogy még egy személy bekerült, mert még több kérdést vet föl ez, hogy mit keres ott ez a nő, mit kolbászol ott fel-alá. Már a kutya is mozog, a női személy is mozog, ezzel már abszolút megtörtük a nyugalmat, ez nekem úgy tűnik, mintha a bevásárlás után mentünk volna hazafelé, aztán apa egy kicsit megfáradt, leült, hogy hagyjatok egy kicsit békén, de hát a csapat nem tudott ezzel a ritmussal azonosulni. Tehát itt távolodunk a megoldástól. Győző, próbáljuk meg ezt az egészet újból végiggondolni, hogy hogyan is lehet ezt jól megcsinálni, hogyan lehet ezt az élményt, ami benned létrejött, megmutatni. Az nem baj, ha ellentét feszül egy képben, tehát nem kötelezően kell megaludni a tejnek a szánkban, hogy meditálunk, és akkor teljes révületbe esve ezoterikus hullámokat verünk, de akkor ezt tessék végiggondolni, hogy ki és hogy fogja ezt az ellentétet fölvázolni neked, mi fogja ez ábrázolni, mivel kívánod ezt megmutatni, és ez mennyire lesz egyértelmű a nézőnek. Ha az a kérdés, hogy mihez képest vagyok én nyugalmi helyzetben, akkor képezni kell egy csoportot, akik zsizsegnek, mozognak, táncikálnak, és mindehhez képest ritmusban, kompozícióban és tömegelhelyezésben helyére téve helyezzük el magunkat, találjuk meg azt a pontot, ahonnan ez jól ritmizálható, és megmutatható az, hogy mi mindenek ellenére is nyugalomban és békességben maradunk. Van ennek létjogosultsága, csak akkor ezt tessék végiggondolni és megfogalmazni. (hegyi)
Kedves Sándor, köszönöm a visszajelzést, nagyon fontos - igyekeztem nem sietni, és bevallom, az elemzéssel nem csak a feltett munkákra és az alkotói gondolatokra reagálok, hanem magam is keresek. Keresem a magam útját is, hangját is általa, vagyis folyamatos a változás bennem is, még ha ez nem is mindig egyértelmű, hiszen nem akarom én rángatni az istrángot :) De az tény, hogy akkor jó, ha nekem is kihívás ez a dolog, ezért keresem ezt is benne. A kihívást.