Korral jár

Korral jár

Egy metróból kiszerelt, felújításra váró rugó.

Érdekes ez a felvétel, tetszik a megközelítés. Attól jó, hogy ott van az a levél. Ha az nem volna, akkor az egész nem lenne nekem érdekes, ettől működik a dolog, nem csak a személyessége miatt, hanem attól, hogy arányíthatóvá válnak a méretek. Ettől nekem ez izgalmassá válik. Makróvilágra annyira nem jellemző kép, de rendben van, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Gőztelenül

Gőztelenül

Nekem ez így önmagában még nem biztos, hogy elég. Nem lehet jól kivenni, hogy itt mi a helyzet. Hogy a vonatért siránkozunk, amiből csak egy kerék maradt, vagy a sínekért, vagy a környezetért, vagy ezért az egészért együtt, attól, hogy ennyire szűkre lett vágva a dolog, és a nézőpont sem segíti az asszociációt. A másik része az utómunka. Nem ártana kicsit törődni azzal, hogy a színvilág helyesebb legyen. Nem nagyon értem, hogy miért megy ez el ebbe a kékes-vöröses árnyalatba. Ez most a tárgyszerűségét is csökkenti a dolognak. Egy csillagot adok, mert az ötlet maga jó, az, hogy ezzel akarsz foglalkozni, én el tudom fogadni, az jó, én bátorítanálak, csak a technikával egy kicsit többet kellene foglalkoznod. (hegyi)
értékelés:

Spirál

Spirál

Az a helyzet, hogy ez, mint ötlet, rendben van, a megvalósítással van kicsi problémám. Nagyon kettévágódik a tónusrend. Elindulunk fentről lefelé egy középtónustól majdnem a feketéig tartó lépésközzel, ez rendben van, ez a képnek a bal oldala, aztán a képnek a jobb oldalán nagyjából az egyharmad tónustól megyünk egészen a világos felé, ami szintén rendben van, de a kettő között túl nagy az eltérés. Valahogy én kihoztam volna egyformára, és ez maga a döntés is, hogy a titokzatosság érdekel, ami a kép bal oldalára jellemző, vagy a korrektség, a nyitottság, ami a kép jobb oldalára? Melyik az igazság? Most ettől, hogy ez ennyire ketté van vágódva, bizonytalannak érzem, hogy milyen érzéseket kellene nekem, mint nézőnek fölhozni magamban. Ez okoz némi problémát. Aztán vannak itt némi pontatlanságok a szerkesztéssel is, nézzük meg, a jobb fölső sarokban ott valami belóg, a vonalak nem a képhatárhoz futnak ki, pedig kifuthatnának, mert ha a kép aljából ezt a kisujjnyit levágjuk, attól még nincsen baj, és ha megnézzük ezt a vasoszlopot, ez sem teljesen függőleges. Ezzel én még dolgoznék egy kicsit. Visszaadom ismétlésre a bizonytalanság miatt, és arra próbállak rávenni, hogy az első három leckével dolgozzunk még. Fontosak a többi leckék is, de szerintem az segít, ha az első három leckében már biztosak vagyunk ahhoz, hogy utána már a többi leckében is megfelelően személyes üzeneteket tudjunk készíteni. Ismétlés. (hegyi)

Nyitott

Nyitott

Lehetne a címe akár az is, hogy "Íme, én". Próbálok nyitottan állni mindenhez, az élethez, kinyújtom a kezem, de néha szétfoszlanak a dolgok, mint a felhők. Megfoghatatlanul.

Üdvözlünk itt, a Látszótéren. Egyrészt nagyon beszédes ez a tenyér, nagyon jó az, ahogy az árnyékokkal dolgozol, jót tesz a tenyérnek. Az, hogy a karnak jót tesz-e, nem vagyok teljesen biztos, de hát mit lehet tenni, kicsit sok nekem a karon a fény, elviszi a figyelmet a tenyérről. A megoldás jó, és ebben a képben nagy bizalom és bizakodás van. Szerencsére nem egy utolsó segélykiáltását adó fuldokló kezét látjuk, hanem egy bizalommal a jövőbe mutató tenyeret, ami „itt a kezem, nem disznóláb” mondatot is hozhatná, mint élmény. Ami a leiratban a felhőkkel való kapcsolatot illeti, én nem érzem ennél a képnél, de én ezt egy nagyon pozitív üzenetnek tartom. (hegyi)
értékelés: